Nem új, s nem is régi filmről van szó, hisz 2008-ban készült. Nem is most láttam először, de egy írást mindenképp megér, hisz azon kivételek közé tartozok, akiknek bejött a film.
Minap ismét megnéztem, immáron másodjára. Tudni illik, hogy annak idején nagyban igyekeztem alvási ciklusomat a normális mederbe terelni, így úgy gondoltam naponta egy esti film simán belefér. Nos, a The Ruins-ra (magyar vonatkozásban A romok) esett a választás. Semmiféle tartalmi ismertetőt nem olvastam róla, nem néztem meg trailereket. Egyszerűen fel volt tűntetve, hogy horror, s volt egy hangulatos plakátja is. Szóval nulla elvárással ültem neki a filmnek. Azt nem tudom, hogy emiatt-e, vagy az ízlésem az oka, de nekem kellemes csalódás volt maga a film, habár tény, nem épp elalváshoz ajánlható szórakoztató kikapcsolódás.
Egy baráti társaság külföldre megy, hogy közösen nyaraljanak. Egy esti buli alkalmával csatlakozik hozzájuk egy német turista, aki elmondja, hogy testvérét keresi, akiről egy ideje nem hallott. A testvér egy maja templomot akart felkutatni, de hosszú ideje nem adott magáról hírt. A baráti társaságnak sem kell több, s némi rábeszélés után megegyeznek, hogy együtt felkeresik azt a bizonyos templomot. Megérkezésük zavartalanul megtörténik, ám a távolból különféle emberek jelennek meg, akik megölik az egyik vezetőjüket, s őket pedig nem engedik el.
Így nem marad más választásuk, mint a templom tetejére menekülni.
A barátok nem értik, hogy miért történik ez, s mit is akarnak azok az emberek. Mathias, a német srác meghallja testvére telefonját, azonban az a templom belsejéből szól. Úgy dönt lemegy, azonban lezuhan a mélybe, s eltöri gerincét. A csapatra marad a feladat, hogy felhozzák a mélyből.
Sejthető, hogy valami nagyon nincs rendben. Aki semmi előzetes információ nélkül ül neki a filmnek (mint én), bizony kellemes meglepetésben lesz része.
Az igazi rémálom akkor kezdődik el, amikor az egyik megsérült nő arra ébred, hogy a lábán lévő sebbe bekúszott a templomot is körbevevő növény. Innen már lehet sejteni, hogy mivel is állunk szemben, s mivel kell majd megküzdeni.
A csapat női tagjai vállalják, hogy ismét leereszkednek a templom mélyébe, hogy az ott csengő mobilt felhozzák. Rendkívül meglepő fordulat volt számomra, amikor kiderült, hogy a növények egyfajta csapdája, hogy képesek a hangot utánozni. Alacsony költségvetés azért befigyel, de engem ez nem érdekel, mert rendkívül jól szórakoztam rajta.
A feszültséget fokozni kell. Maguk a növények már alapból fenyegető veszélyt jelentenek a csapat tagjainak, azonban ezen csavarnak a készítők egyet: a növény spórákat jutatott a lány lábán keresztül, akinek a testében fejlődnek ki az új növényi részek, amelyek ráadásul elég gyorsan, s látványosan mozognak. Így nem marad el fájdalmas műtét, melyben gyakorlatilag ezeket a növényrészek kerülnek kivágásra a testből. Sokkoló, az tény.Bezártság érzet megvan, még úgy is, hogy tulajdonképpen a szabad ég alatt szenvednek szereplőink. A film egyik legbrutálisabb jelenete a lábamputáció, amit másodjára sem tudtam megnézni.
Persze durrogtatni kell a kliséket ezerrel. Pont ezért lesz a The Ruins tucathorror, hisz előre kiszámíthatóak egyes jelenetek. Ezek közé tartozik például a szőke nős szál is, aki gyakorlatilag élve felszeleteli magát, majd pedig véletlenül megöli saját barátját. Ez a növényeknek természesen jó, hisz így tudnak táplálkozni.
Valóban dícséretre méltó, hogy alacsony költségvetésből ki tudták hozni ezt az egészet. Igazából az „effektekre” panasz nem lehet. A maszkmesterek is igyekeztek, s ez leginkább a lábamputációs jelenetnél látszik meg leginkább.
Mint ahogyan fentebb írtam klisék kellenek, tehát az várható volt, hogy egyetlen egy valaki lesz a túlélő, s nyilván ez a gyengébb nemből fog majd kikerülni. Persze lezárás nem igen van, minden bizonnyal azért, hogy egy esetleges siker után lehessen folytatni a filmet. Lesz folytatás? Nem tudni, mindenesetre ha lesz, én vevő leszek rá.