Bizonyos sorozatokat képtelen vagyok egész évadon át nézni, így általában egy-két epizód után szüneteltetem őket, majd pedig előveszem az évad végén, s többnyire dupla, tripla epizódokat előkapva nézem végig az egész évadot többnyire egy, vagy két nap alatt.
Persze az, hogy milyen hamar végzek az adott szériával függ attól is, hogy valóban mennyire jó, van-e benne potenciál, mennyire lebilincselő a történet, mennyire képes fenn tartani a feszültséget, továbbá van-e átívelő szál, ha van, akkor ilyen.
Mivel akkora potenciált nem éreztem a Fringe-ben, ezért tavaly a téli szünet után tettem pihenőre nyárig, akkor egy összesítő bejegyzésben kapott pár sort. Idén is hasonló helyzet volt, hisz a második epizód után köszöntem el tőle ideiglenesen, s csak nemrég vettem elő, habár már a múlt héten is lazán magaménak tudhattam volna, de sajnos egyéb programjaim, továbbá hangulatom nem volt hozzá. Viszont a széria az utolsó epizódokban annyira felpörgött, hogy a maradék részeket tegnap délután meg is néztem.
Az mindenképp elmondható, hogy a készítők kreativitása is véges volt, valamint jó pár dolgot már előre lehetett látni, sejteni, de ettől függetlenül az évad második felét (főleg a végét) remekül élveztem, s elmondhatom, hogy az első évadhoz képest (amiből talán három epizódra, ha emlékszem), rendkívül sokat fejlődött.  Az már biztos, hogy az alapokat lehelyezték, még egy évadnyi potenciál van a szériában, ha nem változtatnak a koncepción. De persze ehhez hozzájöhet, hogy idén igen csak kérdőjeles volt a sorozat folytatása, de szerencsére zsebünkben van a harmadik évad, mely egy ilyen zárás után rendkívül megnyugtató.
Tovább… →