Nyilván akad mindenkinek olyan film vagy széria, melyet végignézett, vagy valamennyi epizódját látta úgy, hogy közben igazából sose szerette. Nos nálam ebből a szempontból tuti befutó a Blue Mountain State.
Bevallom túl tizenhárom epizódon egyszerűen nem értem miért is szenvedtem végig. Hisz nyugodtan kijelenthetjük, hogy az év egyik legprimitívebb, leggusztustalanabb, legsúlytalanabb vígjátékáról van szó, mely az Amerikai Pite és a hozzá hasonló filmek kitaposott ösvényén próbál nagyot dobbantani. Ami tulajdonképpen sikerült is, hisz jövőre érkezik a második évad, ami minden bizonnyal sokkal szaftosabb lesz, mint az elődje.
Azok, akik kicsit igényesebb műfajú szériákra vannak ráhangolódva, az minden bizonnyal jó néhány jelenetnél vesz mély lélegzetet – nem jogtalanul -, hisz a széria eléggé feszegeti azokat a bizonyos határokat, amelyet például az Amerikai Pite széria (a klasszikus trilógiát tessék alapul venni!) nem mert. Volt tizenhárom epizód alatt minden, amit el lehet képzelni. Jómagam nem tartom sem prűdnek, sem finnyásnak, de bizony néhány jelentnél erősen felszisszentem.
Mint ahogyan fent említettem a szériát csak egy bizonyos állapotban érdemes megtekinteni. Nálam pont akkor jött be, amikor épp agyzsibbasztó tevékenység után ültem a monitor elé, s csak néztem ki a fejemből.
A középpontban egy főiskolai focicsapat áll. Persze nem kell megijedni, fociról szó sincs, hanem kizárólag csajokról, drogról, piáról és szexről. Tehát ebből a szempontból teljesen férfiaknak készült szériáról beszélhetünk, habár véleményem szerint semmi olyan nincs benne, amitől jómagam felkaptam volna a fejem.
Persze ilyen „műnél” nem szabad semmit komolyan venni. Hisz épp ettől lesz az egész súlytalan. Legalábbis az lesz, ha a néző vevő az effajta poénokra. A bevezető epizód még visszafogott volt, habár az epizód végi „keksz a seggben” dolog után percekig csak pislogtam, de úgy voltam vele, hogy egye fene, ez még belefér. Majd jött egy második epizód, majd egy harmadik, melynek középpontjában épp egy művagina állt…
Realitás persze semmi, de azért a kivitelezés nekem valahogy nem jött be. Hetedik epizódig jutottam, amikor is kellemes pihenőre küldtem a szériát, amit mai napon sikerült is befejeznem. Felmerül a kérdés, hogy valóban igény van-e egy ilyen szériára? Mert a vége felé inkább a rosszullét kerülgetett. Mert valahol egy-egy szériánál fontos, hogy ne legyen túl súlytalan az egész. Itt pedig ezzel volt probléma.
Néhány jelenetnél azért éreztem, hogy a készítők eléggé átléptek egy határt. Itt gondolok a karok nélküli lányra, akinek sörös poharakból építettek kezet. Valahogy nem éreztem ezt viccesnek. Erős hányinger fogott el, amikor egy nagymama korú hölgy végzett heves kézimunkát pár tanulón, vagy amikor a széria leghülyébb karakterének szájából került elő egy használt óvszer.
A tizenhárom epizód feltehetően tudatosan lett felépítve, mert egy „erősebb” epizódot követett egy „gyengébb”, így gyakorlatilag mindig maradtam a következő epizódra.
Tagadhatatlan, hogy az Amerikai Pite elindított egy hullámot, melynek köszönhetően temérdek szexcentrikus film látott napvilágot. Magától értetődő, hogy a széria is ezt a példát vette. Az epizódok alatt azonban állandóan a fent említett filmhez hasonlítottam, mely önmagában nézhető volt, s azért is volt szerethető, mert a karakterei hiába műveltek gusztustalan dolgokat, mégis esetlenek és szerethetőek voltak. Ezzel szemben a Blue Mountain State karakterei üresfejű cicafiúk és cicalányok gyülekezete, akik úgy viselkednek, mintha az egész húsz perc alatt be lennének lőve. Egyértelmű, hogy aki vevő az ilyen humorra, valamint elegendő egy széria nézéséhez, ha pár „dísztyúkot” az orra elé tesznek, akkor jó szórakozás lehet az első tizenhárom epizód.
És számomra lesz-e második évad? Nos egyetlen értékelhető karakter Thad volt számomra, akinek megmozdulásain néha elmosolyodtam. Ennek fényében feltehetően bepróbálom a második évadot, azonban ha túltengenek benne a nagymamák, szájból előkerülő óvszerek és egyéb testnedvek minden bizonnyal instant kasza lesz részemről.