Nem, nem a túlélőshow-ról van szó, hanem az angol posztapokaliptikus sorozatról.
Be kell vallanom, hogy imádom az ilyen alkotásokat. Sajnálatomra elég kevés film van, amely ilyen témájú, sorozat szinten pedig erősen a nulla felé konvergál a számuk.
Azt már a Being Human első évad kritikájánál is megjegyeztem, hogy számomra teljesen meglepő volt, hogy az angolok is tudnak ugyanolyan jó sorozatokat készíteni, mint az amerikai társaik. Noha limitált epizód készülnek egy évre (6-8), így a két évad közti szünet meglehetősen hosszú, s az aktuális évad is hamar véget ér. De a Survivors sem okozott csalódást, mondhatni első számú kedvenccé vált, habár szintén limitált epizódszámú második évad után az anyacsatorna búcsút intett a szériának, így több epizód nem készül. Abban reménykedem, hogy a széria nem marad befejezetlen (bár ez csak leányálom részemről), mert még nem kezdtem bele.
A történet rendkívül egyszerű: adott egy elég erős influenza törzs, mely elterjed az egész világon. Az emberiség 95%-a meghal. A maradék túlélő többsége a vírust nem kapta el, az elhanyagolható kisebbség pedig sikeresen felépül a halálos kórból. Azonban nem csak azzal kell szembenézniük a túlélőknek, hogy a korábbi életük most már múlt, hanem embertársaikkal is.
Részemről plusz pont, hogy az első epizód tulajdonképpen a járvány elterjedését, s pusztítását mutatja be, s csak az utolsó negyed órában mutatja be a főbb szereplőket.
Tehát elindul a vírus. Az emberek betegek lesznek, a politikusok ilyenkor pedig szokás szerint hazudnak, mint a vízfolyás. Alig két nap múlva az egész város beteg lesz, s egy éjszaka leforgása alatt több millióan halnak meg. Az egyikük Abby Grant, aki megbetegszik ugyan, de túléli, s fia keresésére indul, akiről úgy véli, hogy túlélhette a vírust, csak úgy, mint ő.
Második karakterünk egy orvosnő Anya, aki végignézi az összes barátja halálát, majd pedig úgy dönt, hogy véget vet az életének. Azonban képtelen megtenni, így útra kell. A milliomos Aalim a járványt követő nap tér magához, amikor is alkalmi szexpartnerét holtan találja. Ezután vad kocsikázásba kezd a város utcáin, s ekkor fut össze a tizenéves Najid-dal, majd pedig hosszas ismerkedés után végül együtt indulnak útnak.
A széria legsötétebb karaktere Tom, aki a börtönben éli túl a vírust. Hamar szertefoszlik a tökéletes férfi képe előttünk, amikor az őrét brutálisan legyilkolja. Ezután ő is útnak indul, azonban az őt felvevő pár kidobja autójukból, s az országúton marad sérülten. Ezután találkozik Anya-val, majd összefutnak Abby-vel, Najid-dal és Aalim-mal, s a békés helyet kereső Greg-gel. A kis csoportnak pedig be kell látnia, hogy együtt nagyobb esélyük van a túlélésre, mint egyedül.
Az élet a kihalt angliai városban nem egyszerű. Az emberek saját törvényeik szerint élnek. Így rabolnak, fosztogatnak, s ha a szükség úgy hozza, akkor pedig gyilkolnak is.
Már rögtön a második epizódban szembe kell néznie Abby-nek azzal, hogy bizony emberek mennyire képesek kifordulni önmagukból, ha az élet úgy hozza. Ő az, aki igazából összetartja a kis csapatot, még úgy is, hogy közben szeretné megtalálni fiát.
Persze egy ilyen széria nem működhet meglepetések, váratlan fordulatok nélkül. Így például meglepetésként érhet minket, hogy a kormány egy jeles tagja, Samatha is túlélte a vírust. Azonban terve, hogy újra építse az államot. Ennek fényében nem fél radikális lépéseket is meglépni, mint például egy tolvaj kivégzése. Itt azért már sejthető, hogy az Abby videóüzenete a fiának még fontos lehet a későbbiekben.
Visszatérve a fordulatokhoz, számomra teljes döbbenet volt, amikor Anya-ról derült ki, hogy leszbikus. Ami nem is bírni akkora súllyal, ha börtönszökevényünk Tom nem lenne belé esve, mint egy tál moslékba.
Ha túlélésről van szó, akkor semmi sem szent, még az emberi szabadság sem. És ugye egy élet feláldozható több millióért. Így nem meglepő, amikor a kutatóállomáson felboncolnak egy nőt, aki szintén elkapta a vírust, de felépült belőle. Innen már lehet következtetni, hogy Abby videóüzenete miért is volt akkora baklövés.
A kis társaság természetesen igyekszik minél jobban összeszokni, s összehangoltam cselekedni, s egymás segítségére lenni, ha szükséges. Azonban ez nem sokszor elegendő ahhoz, hogy a napjaik nyugodtabban teljenek. A felborult világ pedig nem csak bűnözőket, s öntörvények nélküli embereket eredményezett, hanem igazi beteg embereket, mint például a skizofrén hittérítő.
Az évadzáró pörgős volt, ahogyan annak kell lennie. Ráadásul elvarratlan szálak is vannak, s innen felvetődhet a kérdés, hogy hogyan tovább.
Mindenesetre én remélem, hogy semmilyen minőségi mélyrepülés nem következik be a második – és egyben utolsó – évadban.