Ez mi volt? 
Tegnapi napom érdekes volt, hiszen annak ellenére, hogy programot terveztem mégis ott ragadtam a képernyő előtt. Ennek leginkább az volt az oka, hogy tulajdonképpen rátaláltam egy fényképre, amelyen a sorozat egyik főszereplője, Pokorny Lia van hatalmas orral, s mivel kíváncsi voltam az okára, így aztán kidobta a kereső a sorozatot. Onnantól elég volt egy előzetes, s máris csordogált lefelé a virtuális csatornán az első évad.
Ahogyan írtam a bejegyzésemben az előző évad egy adaptáció volt, amely pontosan követte az eredeti sorozat szálait, azonban az új évad teljesen magyar koncepció. S ahogyan olvasom nem csak én voltam az, aki nem volt ettől elragadtatva. 
Tovább… →

Nagyon leírtam a magyar film és sorozatipart, ami nem véletlen. Színészi teljesítmény sokszor nulla, és azok is teljesen élettelenek amiatt, mert az adott színészek úgy viselkednek, mint ha színpadon lennének. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a véleményemnek leginkább az az oka, hogy szinte fostengert sikerült összehozni a rossz filmekből, sorozatokból, amelyet itthon gyártottak.
Tavaly A mi kis falunk-kal tettem próbát, amely meghozta a kedvem a Terápiához, amelyet aztán követett az A tanár. Utóbbi azért simán az egyszer nézős lett, s inkább középszer, de remekül pótolta később az Aranyélet. Így végül olvasgatva a magyar HBO saját gyártású sorozataival kapcsolatban szaladtam bele a Társas játékba, amelynek csak nyitó részét akartam bepróbálni, s azt is csak azért, mert kíváncsi voltam, hogy Pokorny Lia miért kapott ekkora orrot. Az első évad 13 részes volt 30-34 perces játékidővel. Ma délben próbáltam be az első részt, s most este fejeztem be az utolsóval. 
Tovább… →