Ha őszinte akarok lenni, akkor mostanság előbb ülök le megnézni egy sorozat bevezető részét, vagy kezdek el órákig zenét hallgatni, mintsem nekikezdjek egy filmnek. Kivétel, ha azt már korábban láttam. A probléma forrása leginkább az nálam, hogy nagyon sok készül, és csak kevés az olyan, ami ténylegesen eléri azt a szintet, aminek köszönhetően az nekem megtetszik. Számomra hiányzik az újdonság varázsa, hogy az a film megfogjon az egyediségével, s nem pedig tucatterméket vagy épp látványorgiát lássak. Bevallom a The Cured létezéséről egyáltalán nem is tudtam egészen addig, míg egy neves letöltőoldalon szembe nem futott velem.
Azt hiszem abban mindenki egyetért velem, hogy mostanság a zombi, mint filmtéma eléggé elszabadult. Ott vannak a filmek, sorozatok, képregények, játékok. A legnagyobb probléma ezekkel, hogy sajnálatos módon egy kaptafára készülnek, így valóban hiányzik belőlük az egyediség. Azonban itt volt a The Cured, ami tulajdonképpen egy remek dráma lehetett volna, hiszen nem azt veszi alapul, amikor egy embersereg elkezd embereket enni, hanem azt, hogy mi van akkor, ha megtalálják az ellenszert, és az emberek visszatérnek régi önmagukhoz? 
Tovább… →