Magyar cím: Meg – Az őscápa
Filmekkel kapcsolatban erősen hadilában állok az utóbbi időben. Az ok leginkább az, hogy kevés az olyan, amely előzetesre megfog. Nehezen megyek el moziba, s itthon is elég nehezen ülök le olyan filmek elé, melyekről tudom, hogy különösebben nem fognak megfogni, de arra bőven elegendőek lesznek, hogy csak üljek a képernyő előtt, s nézzek ki a fejemből. Már nem egyszer szembejött velem a Meg plakátja, de valahogy nem voltam eléggé felkészülve rá. Kíváncsi voltam rá, de valahogy sajnáltam rá az időt, mert tudtam, hogy középkategóriás filmről lehet csak szó. A rossz időnek köszönhetően pedig beszorulva egésznap a lakásba rávett arra, hogy amikor eluntam magam, akkor megtekintsem.
