Magyar cím: Családi üzelmek
Az új filmekkel hadilábon állok. Nagyon. Na nem azért, mert esetleg nem tudnám beszerezni őket, hanem leginkább azért, mert valahogy tökéletesen elmegyek mellettük. Megnézek egy előzetes, mely vagy bejön, vagy nem. Ha igen, akkor többnyire landol a merevlemezemen, aztán idő hiányában ott is marad hosszú hetekig. Aztán, ha a kedv nem jön meg landol a kukában. A ritka változat szokott előfordulni, amikor meg is nézem, majd annyira meg is tetszik, hogy meg is veszem eredetiben. Bár tény, hogy a jelen címnél ez biztosan nem fog előfordulni, de legalább a megtekintésig már eljutottam.
Tavalyi év egyik nagy sikerének számított a We’re the Millers, amelynek megint sikerült igazán balf*sz magyar címet kreálni. Persze ömlött mindenhonnan, s ember legyen a talpán, aki nem szembesült vele valahol. Én úgy voltam vele, hogy bőven elegendő, ha majd megjelenik, s megnézem. Megjelent. Elkezdtem, de abbahagytam. Aztán végül tegnap este már annyira unatkoztam, hogy jobbat nem találtam, így úgy voltam vele, ha beleszakadok is megnézem, de most végig.

Tovább… →