És ennyi volt. Két évaddal, s 26 epizóddal búcsúzott tegnap végérvényesen a Dollhouse, mely vegyes érzelmeket keltett bennem, ráadásul ez volt az egyetlen olyan széria, amit úgy néztem végig, hogy tulajdonképpen nem is tetszett igazán.
Előzményeket jóformán már lefirkantottam még júliusban az 1.évad bejegyzésében. Tulajdonképpen ismeretlenül kívántam a fenébe az egész szériát azt gondolva, hogy az egykori kedvenc túlélési esélyei javulhatnak, azonban utóbbi randizott a „kaszással”, előbbi pedig kapott egy rövid, 13 epizódból álló második évadot. Elmondhatatlanul dühös voltam, s nem is értettem a logikát az egész döntésben, hisz nézettség alapján mindkét szériának el kellett volna esnie, ellenben a folyamatosan nézettségcsökkenéssel bírkozó Dollhouse kap még egy esélyt. Hmm…
Hogy mégis csak legyen némi véleményem, neki álltam az első évadnak, melyből egyetlen egy epizód volt az, ami valóban szórakoztatott, s egyetlen egy epizód volt az, amelyik tetszett is: történetesen az Epitaph One, a le nem adott, de DVD-n fellelhető tizenharmadik epizód volt.
Igazából kíváncsi voltam, hogy az Epitaph One (és a mellé társuló büdzsé csökkentés) után mennyire is lesz képes megállni a helyét a széria, javuló tendenciát fog-e mutatni, vagy éppenséggel még nézhetetlenebb lesz, mint ahogyan az első évad volt. A kezdetekkor nem tudtam megmondani, hogy tulajdonképpen rossz-e vagy jó a második évad, ugyanis mielőtt a nézhetőbb epizódok leadásra kerültek volna, az anyacsatorna száműzte a szériát bő egy hónapra, ami nem volt meglepő, hisz az első évad nézettségét már csak hírből lehetett ismerni. És igen, jött a kaszás…
Valahol valóban ez a „szomszéd tehene is” mentalitással néztem a szériát, hisz továbbra is azok táborába tartozom, akik szerint kár volt megmenteni eme „gyöngyszemet”, hisz az első évad le nem adott tizenharmadik epizódja tökéletes befejezése lett volna mindennek.
Ahogyan azt sejteni lehetett a korai bejelentésnek köszönhetően várható volt, hogy a széria kap majd egy tisztességes befejezést, ami ugye minden hasonló helyzetű szériát megilletett volna (csak jelzem, hogy tavalyi szériák közül egyedül a Terminator: The Sarah Connor Chronicles volt az, melyet gyenge nézettség ellenére hagytak „kifutni”, ezzel is gyarapítva a lezáratlan szériák sorát!). A korai kaszának és persze a gyenge nézettségnek köszönhetően a FOX szinte haladéktalanul akarta eltakarítani a nézettség szerint is bukdácsoló „babákat”, de úgy, hogy közben lead minden egyes berendelt epizódot, így végül úgy döntött, hogy kettesével „dobja” elénk az epizódokat, hogy aztán 2010 januárjában el is temethesse mindörökre.
Tavaly rendkívül utáltam a szériát, ami leginkább annak volt betudható, hogy rendkívül rühelltem a mézesmadzag-szerű cselekmény szálakat, melyek igazából arra voltak jók, hogy a következő epizódot is megnézzem, aztán fél órán keresztül húzzam a számat, majd pedig az utolsó percben kapjak két jelenetsort, ami felcsigázzon, hogy a következő epizódot is megnézzem. Ez persze önmagában nem is lenne baj, hisz rengeteg széria ezt csinálja, csak mondjuk kicsit igényesebben.
Azt már megsem említem, hogy egy ezer helyről összelopott, de viszonylag igényesen kivitelezett történetről van szó, ami erősen unalmas volt az első évadban, s persze a második évad első három részével együtt. Reményt nem láttam, de volt heti szabad 42 percem, így ez alatt az idő alatt vergődtem egy kicsit legalább. Unalomüzőnek jó volt, szórakozásnak pedig rossz.
Mivel amúgy is be volt harangozva Summer Glau megjelenése a második évad negyedik ötödik és hatodik epizódjában, így úgy voltam vele, hogy a maradék két részt megnézem, utána érzelem mentes búcsút fogok venni a szériától. Azonban meglepő módon épp a negyedik résztől történt meg a minőségi szintugrás. Részemről az első évad (Epitaph One-t kivéve) és persze a második évad kezdése is rendkívül vontatott, unalmas, és nem utolsó sorban a pocsék minőségi szint jellemzte, ellenben a negyedik epizódtól viszonylag elfelejtették végre azt a tipikus mézesmadzag „perceket”, s viszonylag élvezhető epizódok kerültek terítékre. Természetesen ez még bőven messze van a jótól, de egy egyszer nézhető, erős közepes azért megvan a rendkívül gyenge előzményekhez képest, ami jelen esetben rendkívül jónak mondható.
Mindenképp pozitívumként említeném meg, hogy végre a színészek végre színészek lettek. Leginkább a főszerepet alakító Dushku-ra fért rá leginkább a fejlődés, aki az előző részekben kizárólag az üresfejű lotyót tudta rendkívül hitelesen eljátszani.
A minőségi szintlépéshez persze elengedhetetlen lett, hogy ne csak pár perc érintse már a főszálat (már ha a Dollhouse esetében lehet ilyet mondani), hanem végre egy normálisan kivitelezett, epizódról epizódra átívelő történeti vonalat is kapjunk, mert bizony az első évados epizód végi megmozdulások szinte ahhoz is kevés volt, hogy a szemöldömet felráncoljam. Ugyan ezzel nem lépett a kedvencek sorába, sőt az újranézős kategóriába se, de legalább nem feleslegesen elpazarolt 42 percek következtek a negyedik epizódtól.
Persze nem arra akarok célozni, hogy Summer Glau megjelenése húzta fel minőségileg a Dollhouse-t (mert nincs így), de karakterének megjelenésével elindítottak valamit a készítők, amire azért érdemes volt odafigyelni. Nem mondom, hogy remekül összerakott epizódok következtek, mert voltak benne bizony banális hülyeségek is, de ezeket még figyelmen kívül lehetett hagyni. Megkönnyebülés volt, hogy a főszereplő végre nem olcsó lotyót alakít minden részben, hanem végre valami értelmeset is csinál azon kívül, hogy bambán néz, s játsza az agymosott majmot babát. Habár ahhoz kellett képzelet, hogy az ember gyomra bevegye, hogy egy ötvenkilós nő tud akkorát behúzni, hogy egy megtermett férfiállat maximálisan eszméletett vesztse.
Várható volt, hogy a hamar bejelentett kasza hatására az epizódok olyan folyásúak lesznek, hogy kapcsolódni tudjanak az első évad le nem adott epizódjához, az Epitaph One-hoz. Ehhez természetesen tudatosan fel kellett építeni azt az utat, ami a le nem adott epizódban látható világhoz vezet. Persze becsúszott két epizód, ami igazából semmirevaló sem volt, de még most sem értem, milyen célt is képviseltek az évad második felében.
Hogy kell odaszögezni a nézőt a székhez? Természetesen úgy, ha valami olyasmit hajtunk végre, ami egészen biztosan felkelti a figyelmét, s alaposan sokkolja. Erről először Amy Acker karaktere gondoskodott, aki mezei lazasággal likvidálta Summer Glau karakterét. Meglepődtünk. Azon is, hogy Acker kisasszony karaktere is eltűnt a rá következő epizódból, s karakterének sorsát az utolsó epizód sem fedte fel.
A korai kasza rendkívül jól jött a történet lezárásának szempontjából, azonban ennek köszönhetően az utolsó epizódok rendkívül tömörek lettek, amik persze adtak némi lendületet ahhoz, hogy minőségibb epizódok kerüljenek a képernyőre az évad második felében. Így viszonylag hamar jutunk el a végkifejlethez. Ehhez persze jó pár karaktert likvidálni is kell, hisz mindig kell lennie legalább egy valakinek, aki feláldozza magát egy fennköltebb jóért. Gyors befejezés kellett, így elég igénytelenül jutottunk az Epitaph One-ban látott világhoz.
És akkor megkaptuk az Epitaph Two: Return-t, ami tulajdonképpen az első évad le nem adott epizódjának folytatása, de akár önálló epizódként is felfoghatjuk. Természetesen egyediség egy cseppnyi nincs benne, habár hangulatosnak hangulatos, jónak jó. De nem feledkezhetünk el arról, hogy a helyszínek leginkább a Resident Evil harmadik részét idézik, s hangulatilag is hajaz a filmre. Sivatag, lerombolt város, zombiként viselkedő agymosott embertömeg.
Jól volt kivitelezve, ez nem vitás. Habár jót mosolyogtam Dushku ősz hajtincsén, miközben a többi karakter elég virgonc formában volt ahhoz képest, hogy időközben eltelt ugyebár tíz év.
Mint ahogyan említettem fentebb is, úgy lehet a nézőt a székbe szegezni, ha valami váratlan dolgot teszünk elébe. Nos, ez az utolsó epizódban is megvolt, érzelmileg ütős is volt, habár meglepő módon csak később esett le, hogy ez mekkora nyúlás volt a Terminator: The Sarah Connor Chronicles-ből (ha nem, akkor pedig hatalmas nagy véletlen, de ugyebár véletlenek nincsenek). Gondolok itt Paul hirtelen és váratlan fejbelövésére, mely kísértetiesen hasonlít a fent nevezett széria egyik jelenetéhez (Derek Reese halála ugyebár). Sőt, a körülmények is hasonlóak. Véletlen? Mindenki döntse el maga.
Persze akadtak újdonságok is, mint például a fejre szerelt valamiféle mobil kütyü, mely segítségével szinte azonnal feltölthető egy újabb személyiség. Pendrive-val. Érdekes.
Sorozatfináléról lévén szó, természetesen kell lennie megoldásnak a világ helyzetére, amire persze van is, csak kivitelezni nehéz. Minden visszaállítható ugyebár, ehhez további emberi áldozatok, s a korábbi Dollhouse színhelye szükséges. Ha ez megvolna, akkor maradt a halott szerelem „feltámasztása”, amit nem vesz be gyomrom, hisz a széria egyik legnagyobb marhasága és mellényúlása: mit tesz a szerető nő, aki elvesztette a szeretett férfit, de személyiségének másolata egy merevlemezen pihen? Értelem szerűen egy megfelelő adottságú emberbe kellene feltölteni, vagyis az ember ezt várná. Helyette főszepelőnőnk eggyel növeli fejében lévő személyiség számát. Hát azért…
Összegezve a második évad erős közepes volt, az utolsó felében még a nézhető/élvezhető titulust is simán megkapja. A befejezés nem lett hiba mentes, de még így is a második legjobb epizód a szériában. Mindenesetre részemről egyszeri nézésnek elfogadható volt, még egyszer egészen biztosan nem ülök neki.
LOL. A Terminatort az 1×02 után cancelláltam volna nézettség alapján, másrészt az csak egy nagyon szűk rétegre lett gyártva.
A Dollhouse ellenben egy zseniális sorozat, S. Glau megjelenésével (ami nem a 2×04-2×05, hanem a 2×06-2×07) nem lett jobb, mert addig is jó volt, nem lehetett tovább fokozni.
Mint már a junkie-n, meg 1000 helyen elmondtam, oka van annak, hogy a Dollhouse kapott 2. évadot.
És azt is fenntartom, hogy aki „bébi” jelzővel illeti a sorozatot, az egy részt sem látott belőle, mivel a baba a próbababa-hoz hasonul, aminek egy TSCC-fannak talán leeshetne.
Köszönjük a kritikát, amely természetesen nem semleges volt a Dollhouse-sal szemben.
„A Terminatort az 1×02 után cancelláltam volna nézettség alapján, másrészt az csak egy nagyon szűk rétegre lett gyártva.„
Lehet a magyar nézettséget követed, de kint a második epizód nézettsége is tíz millió fő felett volt, ami bőven kielégítő volt FOX szinten. És pont egy szűk rétegnek szólt, ezért benne volt a kockázat, hogy bukik, de az első évad viszonylag jól szerepelt, könnyen eladható volt (a második évaddal szemben). A Dollhouse viszont nem csak szűk réteget célzott meg.
„A Dollhouse ellenben egy zseniális sorozat, S. Glau megjelenésével (ami nem a 2×04-2×05, hanem a 2×06-2×07) nem lett jobb, mert addig is jó volt, nem lehetett tovább fokozni.”
A zseniálist mellőzném. Ha zsenialitásról akarunk beszélni, akkor inkább a korai Lost évadokat tudnám említeni. Igazából ami zseniális volt, az az Epitaph One volt az első évad le nem adott epizódja.
Egyébként Summer Glau megjelenésével kapcsolatban mindketten tévedtünk, ugyanis első feltűnése a Public Eye c. epizódban volt, amely a második évadban az ötödik epizód volt.
Mint már a junkie-n, meg 1000 helyen elmondtam, oka van annak, hogy a Dollhouse kapott 2. évadot.
Feltehetően a FOX nem akart még egyszer kitolni Whedon-nal, továbbá olcsóbb volt megtartani, mint kaszálni, s új szériát behozni helyette.
És azt is fenntartom, hogy aki “bébi” jelzővel illeti a sorozatot, az egy részt sem látott belőle, mivel a baba a próbababa-hoz hasonul, aminek egy TSCC-fannak talán leeshetne.
Akár hogyan írjuk viszonylag igaz a szériára: törlés után kb. egy baba szintjén vannak az emberkék. Ugye többször is így nevezik az Aktívokat (bébi egyébként a baba szinonimája). És egészen pontosan 26 epizódot láttam.
Köszönjük a kritikát.
Igazán nincs mit. 🙂
Hűűűű! még a végén idecsődül az összes Babasufni fan aztán leveszik a fejed Denti!!!! XD
Én ilyenektől nem félek. 😀
Másrészt az Aktív állapot nem egyenlő a baba=bébi (2 hetes korig) jelzővel, mivel az Aktívoknak több készségük megvan, mint egy akkora gyermeknek.
A Bébi valóban a Baba szinonimája, de a Próbabébi hogy hangzik?
A 18 milkáról 10-re való esést kommentáltam úgy, ahogy.
„A Bébi valóban a Baba szinonimája, de a Próbabébi hogy hangzik?”
Én nem tudom, hogy kerül ide a Próbabébi, de nem hangzik rosszul, ami azt illeti… 😛
„A 18 milkáról 10-re való esést kommentáltam úgy, ahogy.”
Mint már fentebb is említettem, a széria egy szűk rétegnek szólt, így be kalkulálták a nézettség erős csökkenését is.
„Én nem tudom, hogy kerül ide a Próbabébi, de nem hangzik rosszul, ami azt illeti… :P”
Fent taglalta, hogy miért próbabébi. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy a Dollhouse eleve a halálnapra került, úgyhogy persze, hogy nem szárnyalt a nézettsége.
„Azt viszont hozzá kell tenni, hogy a Dollhouse eleve a halálnapra került”
Nem véletlenül volt mindenki felháborodva mindkét táborból. A TSCC-nek esélye sem volt javítani, a Dollhouse-nak pedig semmire nem volt esélye.
Volt esélye. Nem egy évados volt.
Azért tisztázzuk: ha egy széria kap újabb évados berendelést az többnyire nem esély, hanem megérdemelt „jutalom”.
A TSCC-nél volt rizikófaktor, hisz a T3 rajongói szempontból megbukott, így benne volt a pakliban, hogy egy kisebb költségvetésből, hisz 31 epizódra nem költöttek annyit, mint a T3-ra, vagy T4-re. Másfelől egy szűk rétegnek szólt, így várható volt, hogy lesz olyan, akinek nem fog tetszeni.
Amikor indult a TSCC nem volt ellenfele, remekül szerepelt hétfőn, a zuhanó nézettség évad vége fele megállt, az első évadot befejező kilencedik részre még növekedett is. A FOX-nak tetszett is széria, elégedett is volt vele ezért kapott új évadot. Mert, ha tudott az utolsó részre növekedést produkálni, akkor megvan a lehetőség arra, hogy a második évadban tovább nőjjön. FOX szinthez képest jól hozott és nem egy olyan FOX-sorozat volt, ami első évad után kaszálni kellett volna, most pedig irul és virul termeli a pénzt.
Miután megjelentek az „ellenfelek” a TSCC is háttérbe került nézettségileg (szintúgy a PB). Esély meglett volna a +9 epizódos berendelésben, ha más napra teszik és nem péntekre. Eddig egy értelmes, elfogadható nézettséget produkáló produkciót nem tudott felmutatni a FOX. Ellenben a Dollhouse már az első évadban sem remekelt: 2,75 millióval zárt, ami harmatgyenge. Na az esély volt, mert minden más csatorna már 4 milliós nézettséggel levette volna képernyőről.
Amúgy nem unjátok még? Mert én igen!!! Minden oldalon sírás a Dollhouseszért meg a TSCC fikázása.
Bunkó leszek nem érdekel: dollhousesznak van lezárása? Van. Tsccnek van? Nincs. Akkor meg? Jogosan lehet háborogni egyik részről nem? Meg lehet említeni nem? tscc évadzárás volt csak később mondták hogy kasza. A dollhouse meg alapból series finale volt.
Kit érdekel a sz@r nézettség? Senkit. De mindenki csak ezt emeli ki az írásból!!! Már nem azért de mit kell győzködni a másikat? A szerzőnek nem jött be a Dollhouse leírta miért. Ez miért baj? Ő így látja és ennyi. Már nem azért de tscc rajongóként azért leírta hogy voltak pozitív élményei is. Vagy csak az első bekezdésig jutottatok?
Én így látom!! Ez az én véleményem!!!
Megjegyzés: a Til Death ismerős?
LOL ezek a kommentek! 😀
Til Death-el mi van? Az micsoda?
A Til Death-et nézettség alapján azonnal kaszálhatták volna, de mégis a 100. részt is megélte. Holott többször levette a FOX.
Nem tudom hogyan kapcsolódik a Til Death a Dollhouse-hoz… De 100. rész nincs, mivel 4 évad készült, a 61. epizódnál tart.
Viszont vicces, hogy a FOX össze-vissza adja le a részeket (mondjuk sitcomnál ez nem lényeges). A második évadból az utolsó rész nem lett leadva, a harmadikból hat epizód, a negyedik meg vegetál.
A harmadik évadban vannak második évados részek, a negyedik évadban lesznek harmadik évados részek… Ezt nem tudom értelmezni… 😀
Hát akkor passz, a nézettség miatt hoztam szóba a sorozatot, de ha nincs 100. rész akkor nincs, ezt olvastam több helyen, hogy ünnepeltek, 100. rész meg ilyen képek, stb.
A terminator sorozat egy szenny. Nem csoda, hogy cancellezték.
De minek rí a szátok, amikor a sárkányék (áldom az elnevezőt) 31 epizódot kapott, míg a dollok csak 27-et. ennyi
Remélem véleményem nyom valamit latba, mivel mindkét szériát nagyon szerettem.
A kritikával nagyrészt egyetértek. Örülök, hogy Dentorel leírta a pozitívumokat is. Főleg, hogy mennyire nem szerette a sorozatot.
Abban mélységesen egyetértek, hogy a sztori nem volt nagy eresztés. Firefly mérföldekkel jobb volt ennél. A végére tényleg nagyon jól feljött. De azért elfogultnak sem kell lenni: voltak benne banális baromságok.
TSCC-nek is megvoltak a pozitívumai, negatívumai. Lopott ötletekről nem beszélhetünk, mert egy roppant híres franchise tévé változata, ami a Dollhouseról nem mondható el. A második évad közepe elég rosszra sikeredett, de az utolsó epizódokról jók voltak. Meg merem kockáztatni a brilliáns jelzőt is akár! A Dollhouse-é is errefelé kacsingatna, de a finálé nekem annyira közhelyes volt, hogy nagyon lerontotta az összképet a szememben.
Utolsó hozzászólónak pedig üzenem, hogy remélem a kritika írója törli eme magasröptű hozzászólást.
Nem csak a nickneved, de a hozzászólásod is jelzi intelligencia szinteted. Valószínűsítem, hogy egyetlen egy epizódot sem láttál a TSCC-ből, csak jöttél fikázni. Ez a „rí” nagyon szúrja a szemem, mert ilyen szó a köznyelvben nincs is!
Az utolsó mondatod megkaphatná a napi FAIL jelzőt! És azért tegyük hozzá, hogy nem az epizódszám határozza meg a minőséget!
A rí az a sír népies kifejezése, úgyhogy használatos, ha használod.
Alexa! Hiányoztál! 🙂
@Dollsierra
Pfff… cancelezték 😀
A Babasufni még mindig rohadtul vicessebb mint a Sárkányék… 😛
„TSCC-nek is megvoltak a pozitívumai, negatívumai. Lopott ötletekről nem beszélhetünk, mert egy roppant híres franchise tévé változata, ami a Dollhouseról nem mondható el.”
Perszem, má mindenből csináljanak filmet, milyelőtt sorozatot készítenek belőle?
A TSCC csancellezve lett, a Dollhouse is, csak a Dollhouse értelmesebb sorozat volt.
@Dollsierra
Legyünk őszinték!! Beszűkűlt Babasufni rajongó vagy! Ami nem lenne baj, mert megvéded amit szeretsz. De megdöbbentő módon hasonlítasz az agymosott babucikhoz… 😛
Egyébként ne szállj el magadtól. Azért ez nem volt olyan jó. Béka segge alatt volt végig. Csak le kell venni a szemellenzőt.
Nézzél FIREFLY-t vazze… Na az jó!
És olyan szó nincs, hogy CSANCELLEZVE! 😀
Jó, lostangel, elírtam, cancellolvát akartam írni.
Ettől függetlenül én csak a Dollhouse-t szeretem a Firefy-t nem szeretem, mert nézhetetlen. Más se nézte, azért lett csak 1 évad.
@Dollsierra
A Babasufni berendelésén mindenki meglepődött. Tudod miért? Mert a kutya se nézte. Instant kasza kellett volna lennie. Attól még nem lesz valami sz*r, mert te szerinted nézhetetlen.
Az RTL szerint is sikeres volt.
Nem értem, a TSCC-t ott is canceellezték, a Dollhouse fél évada meg már le is ment ott.
Látszik fingod nincs az egészről.
A Babasufni nézettsége ROSSZABB, mint a TSCC-é volt a Retek klubbon. Azért mehet, mert főműsoridőn kívül van. De ha felmész a port.hu-s topicja akkor látod, hogy mindenki azon izgul (engem kivéve), hogy lemenjen az első évad. Mert a nézettség finoman fogalmazva is sz*r! Kint is az volt, itt is az.
+A Chuck is bukott a Retek klubbon, kint meg siker. A Jóbarátokat se nézték itthon, kint meg siker volt. Szóval ha nem értesz hozzá, akkor ne mondjál már baromságokat össze vissza. Attól még nem lesz jó a Babasufni…
Nem én állítottam, hanem az RTL! Velem ne vitázz, te kölyök.
Egyébként a kritika nem jó.
Azért többen is megmondhatják, hogy az RTL honalpja egy kalap sz*rt nem ér. Csupa hülyeség van ott. Mondom, menjél fel a port.hu-s topicba. Na ott elolvashatod mi az igazság.
Egyébként a kritika meg jó. Sőt. Túl jó!
Jó, rámegyek a portra
Én is végignéztem a két évadot. A kritika szerintem nagyon jó, tükrözi az én véleményemet szinte teljes egészében /TSCC-s kérdés meg nem érdekel/. Nagyon összeszedett, nagyjából nekem is ezek voltak a jó dolgok amit kiemeltél. Az utolsó résznél is azt vártam amit te. Mondjuk csalódtam, hogy Whiskey-vel nem tudtuk meg mi történt végül. Kár érte. 🙁
A hozzászólásokat is elolvastam. 1-2-től elvonatkoztatva a többi hozzászólás küldője saját magát minősíti.
@Dollsierra
Köszönöm magasröptű hozzászólásaidat, amelyek tartalmilag egy talicskányi elefánt sz*rt se érnek!
De igyekszem lényegre törő lenni:
Először is a fenti kritika nem lehet rossz! Helyesírásilag kifogásolható lehet, de rossz nem. A blog nevéből is rájöhet bárki, hogy a személyes(ebb) bejegyzéseknek semmi köze a Terminator Hungary-hoz, ezáltal minden egyes írás szubjektív (elfogult), ami teljes mértékben az én nézőpontomat, élményemet foglalja röviden össze, csak úgy, mint a fenti írás. Minden embernek más az ízlése, s ezáltal nem mindenkinek jön be ugyanaz. Attól, hogy fröcsögsz össze-vissza, még ez a bejegyzés megmarad, s ugyanaz a vélemény lesz róla, ami neked szúrja a szemed.
Másodszor láttál te egy részt a TSCC-ből? Ha nem, akkor hogyan formálhatsz róla véleményt? Ha igen, akkor miért minősíted általánosságban? A nézettség nem függvénye a minőségnek! Ráadásul idehaza a Dollhouse főműsoridőn kívül megy, nem mellesleg rosszabb nézettséggel, mint ahogy a TSCC futott főműsoridőben. Mivel a főműsoridő az, ami igazán lényeges, így borítékolható, hogy ha abban a sávban ment volna, mint a Dollhouse akkor talán végig ment volna az évad. És csak a miheztartás végett: a Cool TV-n kielégítő volt a nézettség, érkezik is február 27-én a második évad!
És ha látatlanból így fikázol, akkor hozzászólásaid nem sokat érnek önmagukban. Én valóban szidtam a Dollhouse-t, de a bevezető epizódig eljutottam az első évadból, aztán pótoltam a többit is, csak azért, hogy ha leírom a véleményem ne mondhassa senki, hogy úgy mondok valamit valamiről, hogy azt sem tudom mi az/milyen. Meg lehet nézni melyik széria alakított ki erős rajongó tábort. Mert addig, amíg mozgó reklámkampány nincs, addig azt hiszem ezt a kérdést könnyen meglehet válaszolni.
A Dollhouse-ról pedig annyit, hogy szériaként kezdte eleve, így hasalása nagyobb, mint a TSCC-é, mert az utóbbinak egy méltány híres filmszéria volt az alapja, így magában hordozta annak veszélyét, hogy sokaknak nem fog tetszeni az új irányvonal.
Az RTL weblapjára nem alapoznék, ugyanis tele van valótlanságokkal. És ezt egy Dollhouse rajongó is beláthatja.
Ha figyelmesen elolvastad volna a fenti írást, s nem csak azt látnád, hogy nekem mi nem tetszett, akkor észrevennéd, hogy eme bejegyzés egy szót nem tartalmaz TSCC vs. Dollhouse rajongói részről folytatott harcról, csak leírtam az előzményeket. Így nem értem miért is kell továbbra is a TSCC-n lovagolni? /Más tészta az 1.évados írás, ott többször említettem, de ott sem úgy, ahogyan egyébként szoktam/
Utószóként pedig többi hozzászólásodra nem kívánok érdemben reagálni, mert elvakult rajongóval amúgy sem lehet megértetni, hogy az írás nem TSCC vs. Dollhouse, hanem szubjektív vélemény tőlem. Az pedig semmilyen formában nem vélemény, hogy a TSCC sz@r, a Dollhouse meg hű, de király. A TSCC fikázástól sem lesz jobb véleményem Whedon legutóbbi munkájáról! 😉
„Ráadásul idehaza a Dollhouse főműsoridőn kívül megy, nem mellesleg rosszabb nézettséggel, mint ahogy a TSCC futott főműsoridőben.”
Ez természetes.
Szuper ez a sorozat (Dollhouse).