A héten tovább folytattam a Lost újranézését a soron következő évaddal. A harmadik etap is a kedvenceim közé tartozik, s régen vettem már elő, továbbá a szép menüs DVD is csak belepillantás erejéig volt a lejátszóba, így ennek fényében örömmel ültem neki. Többek véleménye szerint a leggyengébb évaddal állunk szemben, de velük ellentében nekem maradéktalanul bejött annak ellenére is, hogy akadnak olyan epizódok, amiket nem tudtam hova tenni. Ennek megfelelően természetesen a napi 1-2 epizódszám azonnal felugrott 4-5-re, így pár nap alatt meg is tekintettem a teljes harmadik évadot, ami ugyebár 23 epizódot foglal magában.
Részemről talán a legjobbra sikerült évaddal folytattam az újranézést, amit egyelőre nem bántam meg. Az előző két évadhoz hasonlóan a harmadik is megannyi rejtélyt tesz elénk, amennyit szinte el sem lehet képzelni. Ezzel egyetemben azonban korábbiakat old meg, vagy zár le, ami részemről nagy pozitívumnak számít, így a gyengébb részeket nálam ez kiváltotta teljes egészében.
Vicces, hogy annak idején megbontottam a kronológiai sorrendet, így a második évad maradék epizódjait megtekintetlenül hagytam a fenébe, s kezdtem bele a harmadik évad „real-time” nézésébe, mely ugye tele volt jó pár több hetes szünetekkel. Természetesen minden ott folytatódik, ahol a második évad abbamaradt…
Két évadnyi találgatás, fejtegetés után végre a harmadik évad nagyjából megmutatja nekünk, hogy kik is azok a titokzatos „Többiek”, élükön a második évadból megismert John Henry, aki ugye az új évadban már eredeti nevén Benjamin Linus-ként tűnik fel. Természetesen jó pár új szereplőt kapunk a megváltozott történetnek (helyszínnek) köszönhetően. Közülük kiemelkedő (és persz abszolút kedvenc ebben az évadban) Juliet, akinek hovatartozását sokáig megkérdőjelezhetjük.
Hangulatos kezdéssel indul az évad: Juliet süt. Könyvklub, némi vita, majd a ház megremeg. Kirohanva láthatjuk a „Többieket”, majd pedig a 815-ös járat lezuhanását. Majd a kamera távolódik, s láthatjuk pontosan hol is éldegélnek a tizokzatos „Többiek”.
Az évad első epizódjai kétségtelenül a „Többiekre”, s az elrabolt túlélőkre koncentrál igazán, míg a parton maradt túlélők kissé háttérbe szorulnak. A hetedik epizódig (ami az eredeti vetítés idején az utolsó volt a két hónapos téli szünet előtt) sok mindenre fény derül. Első körben néhány választ kapunk arra, hogy a „Többiek” miért is rabolgatnak előszeretettel bizonyos túlélőket. Kicsit jobban megismerhetjük Ben karakterét, akinek élete forog kockán a gerincén található tumor miatt. Juliet karaktere végig központba kerül, hogy aztán az évad elején az egyik legnagyobb meglepetést tárja elénk. Emellett megtudjuk, hogy a „Többiek” tulajdonképpen egy másik szigetről közlekednek, valamint végre két évadnyi mézesmadzag húzás után megtudjuk, hogy Kate tulajdonképpen kit is választ alkalmi párjának. És igen, kapunk visszatekintéseket is (Flashback).
A második évad végén található elsőre értelmetlen látszó karakter leépítést (Libby és Ana Lucia váratlan halála) tovább folytatódik a harmadik évadban. Az egyik az elődeihez hasonlóan hirtelen történik, habár számomra érthetetlen, hisz a harmadik évad elkezdése után nem igen volt meghatározó karakter. Ugye . Eko-ról van szó, akit a füst kíméletlenül intéz el pár földhöz csapkodás után, ami arra volt jó, hogy megtudjuk: a gomolygó füst képes emberi alakot felvenni, továbbá képes kommunikálni az emberekkel, s ezáltal felcsigázza a nézőt, hogy mit is jelent tulajdonképpen Eko üzenete a „Mi jövünk!”? Az évad végére azonban az utóbbi értelmét veszti.
Állandó szereplői státuszba lép át Desmond, akinek a történti szálát úgy tartom rossznak, ahogy van. Először is némi illúzió rombolás volt a jövőbe látó képessége, melynek köszönhetően az évadfinálé előtt jóval tudtuk, hogy Charlie karaktere legkésőbb az évad végén távozni fog az élők sorából. Persze ehhez társultak pár közepesnek mondható epizódok.
A harmadik évaddal két háttérbeli szereplő került kiemelésre: Paulo és Niki. Az egészet igazából nem tudtam hova tenni, ugyanis rendkívül törekedtek arra a készítők, hogy beilleszék a két karaktert az első két évad eseményeibe, mint ha mindig is ott lettek volna a háttérbe, csak mi nem vettük észre. Erre pár epizódnyi szereplés után a leghülyébb halállal íródik ki a karakterük.
Természetesen akadtak zseniális epizódok, melyet a fentebb említett negatív dolgokat semmissé tudták tenni a szememben.
Az első ilyen volt, hogy végre megtudtuk, hogy Locke az apja miatt került kerekesszékbe, aki egy laza nekifutással kilökte őt az ablakon. Legnagyobb meglepetés ezzel kapcsolatban az volt, hogy a férfi végül a szigeten kötött ki, ahol Sawyer tette hidegre miután kiderült, hogy a csaló aki Sawyer szülei halálát okozták, s Locke apja tulajdonképpen egy és ugyanazon a személy. További összekötő szálakat tettek elénk a készítők. Az egyik Jack és Claire testvéri köteléke volt, amely bevallom így újranézéssel is sokkolt, hisz nekem ez totál kiment a fejemből. A sorozat egyik legjobban várt találkozása is megtörtént: Rousseau és lánya végre szemtől szemben találkozhattak, habár az évad elején is sejteni lehetett, hogy ez lesz legkésőbb az évad végén.
Az évad befejezését nem emelném zseniális státuszba, hisz annak idején első nézésre sem csúsztam az asztal alá, s akkor is csak két szót tudtam mondani: csak ennyi?
Az évad közepén előre jelzett (és ezzel a legrosszabb dramaturgiai húzást követték el a készítők) Charlie halála bekövetkezett, melyet nem éreztem szükségesnek, sem nagyszerűnek. Nem lepődtem meg, mint Ana Lucia és Libby esetében, de nem is látszott „kötelezőnek”, mint az említett két karakter esetében. Nekem leginkább úgy jött le, mint ha csak a színészt akarták volna eltakarítani.
Az évad végén felcsillan a szigetről való kijutás esélye egy új karakter személyében. Ahhoz, hogy a készítők éreztessék, hogy ez már valódi, és igen ez meg fog történni, az visszatekintés helyett előretekintést (Flashforward???) kaptunk, melyben Jack közli, hogy bizony vissza kell menniük, hisz egyikük így is már meghalt, habár az utóbbi hulla neve homályban marad.
Attól függetlenül, hogy a finálé nálam nem volt biztosíték kicsapó, továbbá voltak rossz cselekményszálak, valahogy nem mondom, hogy rossz évad volt. Hisz voltak olyan nagyszerű dolgok, amik teljes mértékben felértékelik eme évadot.
Ez az utolsó évad, amely az eredeti DVD másodpéldányaként van meg. Természetesen amennyiben méltó lezárást kap, s meg lesz rá a keret minden bizonnyal megszerzem eredetiben is.
A másodpéldány is elegendő arra, hogy majdnem teljes képet alkothassuk a képen látható példányról. A második évados irányvonal érződik eme példánynál is. Természetesen minden magyar nyelvű, kezdve a menüvel és az extra tartalmakkal (ők magyar feliratot kaptak). Szintén van egy bónusz lemez, amin néhány extra szerepel csak, de megtalálható rajta az egyik legértékesebb számomra: a Lost: Via Domus készítése (a játékról egyébként itt írtam). Ezen felül pedig egyes epizódokhoz kapunk még audiokommentárt is, melyekhez magyar nyelvű felirat (is) tartozik.