Kecskenyál blogja

Egy szériáról kizárólag akkor írok bejegyzést, ha az épp aktuális (vagy általam nézett) évada leadásra/megtekintésre kerül. Leginkább pont azért, mert egy teljes évadról könyebb írni, mint egy téli szünetre vonulóról, melynek (jobb esetben) még megannyi epizódja kerül majd leadásra. Ez leginkább pont azért érdekes eme bejegyzésnél, mivel tulajdonképpen a hatodik évad még javában tart a Nip/Tuck-nek (idehaza ugyebár Kés/Alatt). Egyelőre nem tudom miért, de az anyacsatorna a téli szünet utáni epizódokat már hetedik évadként kezeli, s mivel hivatalos, ezért én is így teszek.

A Nip/Tuck azon szériák táborát erősíti, melyek hazájukban, s itthon is kábelcsatornák kínálatában szerepel (pl. Dexter, True Blood, Six Feet Under habár utóbbi már véget ért).
Akinek nem lenne ismerős: a hatodik évadába lép széria két plasztikai sebész életét követi nyomon, melyet a készítők leginkább gyomorforgató műtős és arcpirító szexjelenetekkel fűszereznek. Olykor-olykor kapunk némi meglepő történetét, mely felkelti az ember érdeklődését, vagy épp annyira megdöbbenti, hogy képtelen a távkapcsoló után nyúlni (ugye én is a Viasat3-nak köszönhetem, hogy megismertem eme szériát), de akadnak aztán igencsak gyomorforgató jelenetek. A Nip/Tuck kezdetekkor épp ezért rántott be, habár az évadok számának növekedésével arányban csökkent a minősége is. Egy biztos: mesterien van elkészítve a széria. Így az egyszeri néző, aki újabb részt akar megtekinteni megtanulja, hogy a széria nézése közben jobb nem ebédelni, vagy kavargó gyomorral nekiülni. Persze egy szinten lehet dicsérni is, hisz annak biztos van valami a fejében, aki képes mesterien ötvözni a pikánst a gyomorforgatóval, s mi sem hangulatosabb egy szériában, ha egyik percben a páciensből leszívott testzsírt látjuk, a másikban pedig erotikus töltetű jeleneteket?

A két plasztikai sebészről szóló sorozat szinte azonnal belopta a szívembe magát, amint megláttam a Viasat3-on. Mint már fentebb említettem nem riadtak vissza a készítők, hogy az epizódokat teletömjék szexuális utalásokkal, vagy konkrét aktusokkal, melyet megfűszereznek némi műtéttel. Öt évad alatt volt itt minden. Öt év nagyon hosszú idő, ráadásul nem is követtem folyamatosan, így csak emlék foszlányok vannak arról, hogy mi is történt a korai évadokban. Annyit minden bizonnyal elmondhatok, hogy részemről az előző évad (mely rendhagyó módon az előző évadokhoz képest hosszabb, 22 epizódos volt) volt minőségileg a leggyengébb és a legpocsékabb, melynek leginkább betudható, hogy a történeti helyszín megváltoztatása nem túl pozitívan változtatta meg a széria irányvonalát.

Az új évad gyakorlatilag ott folytatódik, ahol az előző abba maradt. Az előző évadban rendkívül zseniális(abb) húzásnak tartottam azt, hogy Christian haldoklását lehet majd végignézni. De ugye ez nem így lett, így végül a készítők szépen szembeh*gyozták magukat a „lelet összecserélés” tipikus példáját előhozva, így az akkori történeti szálat szépen ezzel elvarrták/eldobták. Így nem kellett egy epizód, s minden abban a silány szakaszba került, ahol az előző évad is csordogált.

Persze nem vagyok ellene annak, hogy némi valóság is keveredjen egy-egy szériába, de a gazdasági válságból ennyi elég volt, több szériába már nem kell, de valahogy a Nip/Tuck hatodik évadát is így kellett kezdeni, melynek köszönhetően újabb vendégszereplők léptek be.
Noha nem sokra emlékszem már az ötödik évadból, de nagy meglepetés volt Rose McGowan karaktere, aki tulajdonképpen egy számító kis dög, amolyan „fekete özvegy”. Rendkívül sok potenciált láttam a karakterében, de csalódnom kellett ugyanis jó pár epizód múlva nemes egyszerűséggel hidegre tették. A karakter előéletének ismeretében az ember az mondaná, hogy zseniális húzás volt ez a készítők részéről, azonban én fanyalgok továbbra is, ugyanis nekem félkésznek tűnt ez a szál.

Cselekményszálként talán csak a Matt féle jött be majdnem teljes egészében. Habár kicsit furcsán lett ez is lezárva, valahogy félkészen maradt. Mert az szent, hogy börtöngyilkosság után csak úgy nem engedik szabadon az embert még a tengerentúlon se, az biztos.
A széria fő irányvonalát továbbra is a meghökkentőbb műtétek adnák, azonban a hatodik évadra valahogy ezek is ellaposodnak. Hiába dobják be a készítők a nőt, akit piócás ember kezel, valahogy megölése sehol nincs az ötödik évadbeli bolond nőhöz, aki Teddy macit készít áldozataiból. De a saját örökbefogadott fiát „dugványozó” apa története se annyira sokkoló, mint amelyek a korai évadokban voltak. Az előző évadban megindult hirtelen minőségi zuhanás az új évadban megállt, beállt egy szintre, de sehol nincs a régi részek minőségétől.

Mint ahogyan fentebb is írtam, sehová nem tudom tenni, hogy miért is kellett ketté szakítani az évadot úgy, hogy gyakorilatilag kettőt csinálunk belőle. Bár van egy sanda gyanúm, hogy a vetítési jogokért akarnak így nagyobb summát leakasztani. De ez csak sejtés.
Ha valóban ez volt az indok, akkor bizony a készítők mellényúlása megint csak tapasztalható, ugyanis a téli szünet előtt semmiféle cliffhanger-t, vagy ehhez hasonlót nem kapunk. Csak egy átlagos epizód kerül leadásra. A széria tovább robog immáron hetedik évadként, amint persze megtekintek, mivel ugye az utolsó évadról van szó.