Platform: PC
A kilencvenes évek végén a Core Design és az Eidos-nak az aranytojás tojó tyúk a Tomb Raider volt. Az első rész hatalmas sikere további folytatásokat követelt magának. Általában egy-egy folytatásra többnyire másfél – két évet kellett várni a rajongónak, ha nem többet. Hatalmas pénzeket termelhetett a Tomb Raider-franchise, ha már évente kellett piacra dobniuk egy új epizódot. Alapul véve az 1996 és 2000 között elkészült öt epizódot azt kell mondanom, hogy a készítők remek munkát végeztek. Legalábbis, ha figyelembe vesszük azt, hogy szinte minimális idejük volt arra, hogy nem csak jót, hanem szórakoztatót is alkossanak miközben figyelembe kell venniük az adott kor követelményeit nem csak játékélmény, de látvány szempontjából is.
Én a sorozattal 2003-ban ismerkedtem meg, így bőven rendelkeztem olyan masinával, ami elegendő volt ahhoz, hogy a régi epizódokkal tudjak játszani. Így csak hírből, s régi játékosoktól tudom, hogy egy-egy újabb rész rendszerint az adott időben a grafikai látványvilág csúcspontját jelentette. Így a játékosoknak igencsak frissíteniük kellett a számítógépes hardvereiket, vagy a legújabb konzollal kellett rendelkezniük ahhoz, hogy zökkenőmentesen futtathassák az épp aktuális játékot. Mai szemmel ezeket a sorokat írva, olvasva jómagam is elcsodálkozom, hogy mekkora fejlődés ment végbe a látványvilág terén, s miket képes az ember alkotni számítógép segítségével. Persze mai szemmel már csúnyának is mondhatjuk a korábbi epizódoknak a grafikáját, de aki képes ezt figyelmen kívül hagyni, az minden bizonnyal remekül fog szórakozni. Ugyan az Eidos kérése volt, hogy évente egy epizódot meg kell jelentetni, de az alkotók kreatívak voltak, s tudtak bizonyítani, hogy kevés idő is elég ahhoz, hogy minőségi játékot dobjanak a piacra. Ugyan az első epizód grafikus motorját használták még a harmadik epizód alatt, ami számomra is meglepetés volt mikor olvastam róla, hisz rendkívül sokat csiszoltak rajta a készítők, s szinte szembetűnő a változás, ha alapul vesszük az előző két epizódot.
Valahol nekem a harmadik rész mostohagyermek volt, mely kimaradt elég sokáig nekem. Ennek oka az volt, hogy sajnálatos módon nem volt lehetőségem megvásárolni eredeti példányban, így csak egy másolt példánnyal rendelkeztem, ami viszont nem volt hajlandó elindulni. Így lemondtam róla. Egészen két évvel ezelőttig. Ugyan anyagilag megengedhettem volna magamnak egy eredeti példányt, de sajnos a 2000-ig elkészült epizódok a hazai kereskedelmi forgalomból szinte kikoptak, s még használtan se nagyon lehet hozzájuk jutni. Ellenben az egyik fórumon akadt egy segítőkész fórumtárs, aki ellátott mindenféle hasznos tanácsokkal, amelyekkel működésre bírhattam a meglévő példányomat.
Örömöm nagy volt, hisz odakint még hótakaró borított mindent, s rendesen repkedtek a mínuszok, így nem igazán vágytam ki a szabadba. Sok szabadidőm ugyan akkor sem volt, de azért igyekeztem időt szakítani a játékra. Az eltelt idő alatt az összes addig megjelent Tomb Raider játékot sikerült magamévá tennem, többet elég sokszor, így hatalmasra növekedett egoval, és arccal ültem neki a játéknak, lévén régi motorosnak számítok, így akár egy hét alatt eljuthatok az elejétől a végéig. Azonban a játéknak sikerült móresre tanítani, ugyanis az egész sorozatból meglátásom szerint pont a harmadik az, amelyik a legnehezebb, s igencsak embert próbálóbb. S bizony akadtak a végigjátszásnál olyan alkalmakkal, amikor legszívesebben szétvertem volna a monitort, vagy az egész számítógépet, de akadt olyan is, hogy mérgemben már legszívesebben elsírtam volna magam.
Feltehetően az, akinek fontos a grafika, de még soha nem játszott egyetlen egy Tomb Raider-játékkal, az minden bizonnyal meglátva grafikáját nem is fog. Akinek viszont mellékes a grafika az meg talán a fenti sorokat olvasva nem fog hozzáfogni. Ugyanis tapasztalataim alapján az új játékos generáció inkább könnyebb nehézségi szintű játékokat helyezi előtérbe. Nos az Adventures Of Lara Croft alcímre hallgató harmadik epizód minden, csak épp nem könnyű, átlagos. Ugyan én rendkívül megszenvedtem vele, s okozott is álmatlan éjszakákat, amikor annyira felidegesítettem magam, hogy aludni se bírtam. De ennek ellenére a fentieket a pozitívumnak tekintem, ugyanis nehézsége miatt iszonyú nagy adrenalinbomba a játék, s teljes odafigyelést, gondolkodást igényel. Egy-egy teljesített pálya, pályaszakasz, rejtvény után leírhatatlan az az elégedettség, amit az ember érezhet ilyenkor.
Az alkotóknak szerencséjük volt, hisz megvolt minden, amire szükségük volt: grafikus motor, bejáratott franchise, s persze maga Lara Croft. Igyekeztek változtatni, újítani, s kijavítani azokat a dolgokat, amelyeket a rajongók sérelmezhettek a korábbi két epizódnál. Az már szemmel látható volt első indításnál is, hogy a grafikán nagyon sokat csiszoltak. Látványosabb, dinamikusabb lett az egész a második epizódhoz képest. Ez pedig figyelemre méltó, ha megnézzük mennyi idejük volt ténylegesen az alkotóknak erre. A játék alatt azon gondolkoztam el, hogy a készítők a grafikához igazíthatták a helyszíneket. Nevada, Csendes-óceáni szigetek, India, London, Antarktisz… mind-mind olyan helyszín, amivel szemléltetni lehet a grafikai megjelenést. Akár így volt, akár nem, de a helyszínválasztás az alkotók részéről zseniális döntésnek tartottam.
A játék menüje hasonlóra sikerült, mint az előző epizódoké. Magában a játékban továbbra sem nyílik lehetőségünk, hogy személyre szabhassuk azt, így játék indítás előtt érdemes átfutni a grafikai beállításokat. Megjegyezném itt is, hogy szerencsére kompatibilitási problémák 64 bites Windows 7-en nem jelentkeztek. Elegendő volt a kompatibilitási módot XP Service Pack 3-ra állítani, s máris indult szépen a kicsike. És az sem elhanyagolható, hogy akár 1920×1080-as felbontásban is futtatható a játék. Habár sajnálatos módon vonalsimítást nem állíthatunk be, így akadtak olyan részek, ahol igencsak érdekesre sikeredett a látványvilág. De megnézve a megjelenési dátumot efelett bátran szemet lehet hunyni, s nem róható fel negatívumként.
Nagyon sok minden változott a tervektől egészen addig, amíg a kész szoftver a boltok polcairól a kosarunkba tehettük. Korábbi gameplay videókból, nyilatkozatokból, interjúkból valamint képekből szép kis listát kaphatunk, hogy mi volt az, amit elterveztek a készítők, s ami ténylegesen is megvalósult. Első körben az alkotók szakítottak az első két epizód által lefektetett pályavezetéssel. A harmadik epizódban indiai helyszínen nyitunk. Ha ezt a pályát sikeresen teljesítettük, akkor a szint teljesítése után megjelenik egy hatalmas földgömb, s mi dönthetjük el, hogy következőleg melyik helyszínt választjuk. Feltehetően a történetet is így alakították, ugyanis hősnőnknek négy meteordarabot kell előkerítenie. Így a nevadai pályák után szinte mindegy, hogy melyik helyszínt választjuk folytatásként, persze ez alól kivétel az utolsó pálya, hisz a történet ott teljesedik be, s ott is vívjuk meg a gigászi csatánknak ellenségeinkkel.
Szintén pozitívumként említeném, hogy rengeteget fejlődött a játék. Nem csak grafikai értelemben, de technikai megvalósításban is. Ugyan sokkal nehezebb lett, de ellenben nagyon sok pluszt is kaptunk mellé. Lara mozgáskultúrája nagyon sokat fejlődött. Kúszhatunk, bukfencezhetünk vagy akár mászhatunk, ha az adott környezeti elemek úgy kívánják. Természetesen továbbra is jelen van a korábbi részeknél meglévő, s elvárt precíz játékmenet. Azaz oda kell figyelnünk szinte minden léptünkre. Az ugrásokat tökéletes szögből kell elvégeznünk, mert könnyen halálsikollyal kísért zuhanás lehet a vége. Illetve nem árt odafigyelnünk minden lépésünkre, ugyanis könnyen tüskés csapdában találhatjuk magunkat, vagy pedig felfalhat minket egy fenevad. De érdemes körülnézni, mert a semmiből fejünkre eshet akár egy kőgolyó is. Bátran kijelenthetjük, hogy sehol nem vagyunk biztonságban. A kocka grafikai elemeknek köszönhetően pedig sokszor lehetetlen rájönni, hogy merre kell menni, merre lehet a kivezető út, vagy hova lehet ugrani, hol van olyan kiszögellés, amibe ugrás után bele lehet kapaszkodni. Bizony nagyon sokszor jártam úgy, hogy hosszas játék után halál várt rám. Hisz rengetegszer kerültem szembe olyan helyzetekbe, hogy úgy láttam bizonyos irányba lehet haladni közben pedig nem, vagy pedig úgy ítéltem meg, hogy másik pályaszakaszba nem lehet eljutni, de közben pedig mégis. Tehát nem elég szemfülesnek lenni, s érzékeinkre bízni magunkat, mert könnyen vége lehet a mókának. Ráadásul továbbra is manuálisan kell gondoskodnunk a mentéseinkről. Ennél fogva könnyen megtörténhet, hogy épp rossz pozícióban mentünk, s akár oda lehet az egész játék. Vagy ellenkezőleg: elfelejtünk menteni, s jelentős teljesített pályaszakasz válik az enyészeté.
Nem csak új helyszíneket, s felnövelt grafikai megjelenést kaptunk az előző részekhez képest. Ismét bővült Lara fegyvertára. Itt leginkább az MP5-öt és a Desert Eagle-t érdemesebb megemlíteni. Főleg utóbbira érdemes nagy kincsként tekinteni ugyanis, ha megkaparintjuk akkor igencsak erős fegyverre teszünk szert, s könnyen elbánhatunk az ellenfeleinkkel. Persze, ha elegendő munícióra teszünk szert. Ugyanis dupla pisztolyunktól eltérően a többi fegyverünk nem rendelkezik kifogyhatatlan tölténytárral.
Természetesen nem csak a fegyvertárak kerültek frissítésre. Lara kinézetén is csiszoltak a készítők, s a játék alatt úgy néz ki egy stylist is kezelésbe vette kedvenc régészlányunkat, hisz minden kalandhoz a megfelelő ruhát kapta. A meleg éghajlati tájakon igencsak lenge öltözetet kapott, míg a hideg övezetben nyakig felöltöztették. Szerencsére figyelembe vették azt, hogy elvileg egy emberi karaktert irányítunk, így például olyan pályákon, ahol a hó és a jég az úr módfelett üdvös lenne nem beleesni vízbe, ugyanis könnyen megfagyhatunk benne. Visszatérve a változtatásokhoz természetesen nem csak az új fegyverek segíthetnek bennünket abban, hogy a kihívásokat teljesíteni tudjuk, amit a játék kínál. Ugyanis bizonyos helyszínek megkövetelik azt, hogy különböző járműveket használjunk ahhoz, hogy az adott feladatot teljesíteni tudjuk. Így például használhatunk a dzsungeles terepen mocsárjárót, vízen pedig akár kajakozhatunk is. Itt kiemelném szintén az alkotók kreatív megnyilvánulását, miszerint attól, hogy járművet használunk még nem leszünk sérthetetlenek, mind más játékokban. Sőt! Talán még sérülékenyebb lehettünk. Ugyanis ütközésnél veszítünk az életenergiánkból példának okáért, vagy akár mocsárjáróval könnyen veremben köthetünk ki, kajakból kieshetünk, felborulhatunk… és még sorolhatnám.
Fenti sorokból kiindulva pedig jó, ha vigyázunk az életünkre. Természetesen rendelkezésre állnak a korlátlan mentések, s a sok helyen megtalálható kis és nagy egészségügyi csomagok is. További újabb változtatás az egészség kristályok is, melyeket használva teljesen feltöltődik életcsíkunk. Bevallom őszintén a játék elején nem értettem, hogy ezek tulajdonképpen milyen célt is szolgálnak, hisz rengeteg helyen meg lehet találni ezeket az egészségügyi csomagokat. Ráadásul néha előfordult, hogy majdnem egymás mellett találtam őket. Utólag viszont kiderült, hogy a játékból kivették volna a manuális mentéseket, s helyettük mentési kristályok szerepeltek volna, ám végül ezt az ötletet elvetetették. Kiindulva abból milyen kemény a játék, ezt mindenképp bölcs döntésnek tartom. Ellenben PS változatban ezt megtartották, s a PS tulajok igencsak szívtak vele, hisz soha nem tudták mikor halnak meg, mikor esik rájuk egy kőgolyó, vagy éppen mikor kötnek ki egy hatalmas veremben. Arról pedig nem is beszélve, hogy ebben az epizódban is lehetőségünk van különböző ereklyéket keresgetni, vagy pedig titkos helyeket megtalálni, így még jobban megnövelve az egyébként sem kevés játékidőt. Habár a titkos helyek, s ereklyékkel annyi bajom volt csupán, hogy utólag jutott tudomásomra, hogy ha megtaláljuk az összeset akkor a játék végén kapunk majd egy bónusz pályát. Ebből kiindulva örömmel olvastam azon ismerősöm blogbejegyzéseit, aki PS verzióval rendelkezett, s feltett szándéka volt az összes titkos hely, ereklye megtalálása, hogy aztán kedvére barangolhasson a bónusz pályán. Ezen bejegyzések olvasása közben pedig öröm töltött el, hogy a PC-s változattal rendelkezem, s egy hirtelen halál következtében, ha kellően figyelmes voltam nem veszett kárba fél órányi, órányi játék.
Komolyabb ellenfelek a harmadik epizód esetében is elsősorban az állatok és a természetfeletti lények lesznek. Mindkettőből rengeteg van, s érdemes szétnézni, ha új pályát kezdünk, hisz akár a semmiből is előbukkanhat valamiféle fenevad. Érdekes, hogy az első pályán például, ha nem lövöldözzük le a majmokat, akkor békésen elmehetünk mellettük esetleg, ha útban vannak, akkor odébb mennek. Ellenben a későbbi szinteken már ránk is támadhatnak. Velük egyébként jó, ha azonnali találkozónál kapnak egy fejlövést, s felkerülnek a majom mennyországba, ugyanis velem előfordult, hogy az egyik ilyen dög szépen fogta magát megfogta az egészségügyi csomagot és szépen olajra lépett. És természetesen éppen akkor, amikor szükségem lett volna rá.
Főleg az indiai és a csendes-óceáni pályákra igaz, hogy meg kell néznünk hova lépünk. Ugyanis bármikor belebotolhatunk egy mérges kígyóba, amelynek egyetlen marása elegendő ahhoz, hogy addig villogjon az életcsíkunk, még egy egészségügyi csomagot nem használunk fel. Emellett pedig az effajta mérgező csapdákkal is vigyáznunk kell, mert ugyan nem követi hirtelen halál, de ha fogytán vagyunk medipackokkal, akkor bizony szívhatunk egy hatalmasat. Ahogyan haladunk előre a játékban úgy bővül az ellenfelek amúgy se szegény palettája. Sok olyan ellenféllel lesz dolgunk, ahol inkább a logikázást kell latba vetnünk, mert az egyszerű akciózás nem fog eredményre vezetni. És emiatt is jár egy nagy pacsi a készítőknek, mert ettől nem lesz a játék egy agyatlan akciójáték, hanem valóban egy komoly logikai feladványokkal telepakolt kalandjáték. És bizony ebben a részben is kapunk bőven rejtvényeket, s ezeknek többsége viszont olyan, hogy tényleg órákat vehet el az ember életéből, ha önmaga próbál rájönni, hogy hogyan tud továbbjutni. A játék egésze alatt segítséget nem igazán kapunk. Tehát nekünk egyedül kell végigvinnünk minden küldetést, hisz segítőtársunk nem lesz. Persze kapunk némi segítséget, de ettől függetlenül nekünk kell felkutatnunk az összes meteor darabot. Természetesen már az elején is megtapasztalhatjuk, hogy bizony ez nem lesz egyszerű feladat. Ugyan jó pár eszköz a segítségünkre lesz, de ezeknek nem sok hasznát fogjuk venni, ugyanis leginkább csak szemünkre hagyatkozhatunk, ha tovább akarunk jutni.
A változatos helyszínek, tárgyak, ellenfelek gondoskodtak arról, hogy egy percig se legyen unalmas és monoton a játék. Természetesen megtörténhet az is, hogy a nehézség miatt az ember szépen fogja magát és inkább otthagyja az egészet, mert nem lesz hozzá türelme. Ellenben aki szán rá időt, annak minden bizonnyal hatalmas élményben lesz része. Szerencsére az alkotóknak nem fogyott el a harmadik epizódra sem a kreativitásuk, így nagyon sok érdekes dolgot bele tudtak csempészni a játékba. Egyszerűen nem volt olyan pálya, ahol nem találtam volna valami olyan tárgyat, helységet, vagy titkos helyet, amin nem képedtem volna el. Egyszerűen mesterien lettek adagolva ezek az elemek. Az első végigjátszásnál rengeteg dolog előtt csak úgy elrohantam, hogy nem is tudtam mi az, hogy került oda, s csak a második végigjátszásra vettem észre, hogy mik is vannak elrejtve egy-egy pályán, s arra is rájöttem a sokadik végigjátszásra, hogy egy feladványnak, továbbjutásnak többféle módon is megoldhatunk, s ez nagy pozitívumnak számít az én szememben.
Bevallom őszintén az első nekifutásra nagyon sokszor hagytam abba. Egyszerűen nem volt idegrendszerem végigvinni. És persze nagyon sok időbe telt mire a legvégére tudtam érni. Annak idején sajnos az iskola miatt kevés szabadidőm volt, s a játék pedig végeláthatatlan homályba veszett nehézsége miatt, így sokszor kellett írott, vagy képi végigjátszáshoz fordulnom, mert olyan nehéz volt. Természetesen ez már akkor fordult elő, amikor hosszú órák óta nem tudtam egy-egy szakaszt megcsinálni. És ezek viszont dögivel vannak a játékban. Ennek ellenére jól szórakoztam, s a sokadik végigjátszásra már nem kellett ezekhez az úgymond „csalásokhoz” fordulnom. Ugyan nem ez a kedvenc részem, de ha megkérdeznék, hogy melyik a legjobb rész a sorozatban mindenképp a harmadik részt emelném ki.
A készítők a harmadik epizóddal akarták lezárni a sorozatot. Természetesen mindenhol úgy van feltüntetve, hogy rajongói nyomásra engedtek, s ezért készült több epizód, de az igazság az, hogy a kiadót feltehetően a pénz motiválta, hisz rendkívül jó eladásokkal rendelkezett az Adventures Of Lara Croft. Nem volt meglepő, hogy a harmadik epizód is kapott egy kiegészítőt a The Lost Artifact néven, amelyben kiderül, hogy nem négy, hanem öt meteordarab létezik, s az ötödik felkutatására indul hősnőnk. A négy kiegészítő epizód közül ez volt az egyetlen, amely megjelent dobozos formában, s nem volt ingyenesen letölthető.
Összességében kellemes emlék számomra a harmadik epizód. Azt gondolom, akinek nem első szempont a grafika, s ínyére valóak a kihívással teli nehéz kalandjátékok annak mindenképp kell egy próbát tenniük a harmadik epizóddal, mert feltelhetően kellemes csalódásban lehet részük.
A bejegyzés a következő oldalakon olvasható még: