High Concept-sorozat. Hmm… Lost óta érdekes fejben tartani ezt a szót hisz, ha valamelyik sorozatot ezzel a jelzővel illetik akkor ott minden bizonnyal történhetnek nagy dolgok. Tehát nem egyszerű krimi, nem sitcom. Nem is egyszerű drámasorozatról lehet szó, hanem egy olyanról, amihez azért nem jó fáradtan leülni, mert azért az ember kattoghat, ha letelik a 42 perc.
A legismertebb High Concept sorozat a Lost volt, mely aztán a korai évadainak köszönhetően magasra dobta a lécet kategóriájában más sorozatoknak. Hisz hat évadon keresztül kattoghatunk a sziget rejtélyén. Persze őt is elérte a „vég”, s szerencsére az alkotók döntöttek úgy, hogy a hatodik évad végén szépen búcsút intenek.
Az, hogy a készítők fejében van-e valamiféle főbb koncepció, vagy csak egymás után rakják be a nagy epizódvégi jeleneteket, mely sokkol minket… igazából nem tudni. Épp a Lost hatodik évada volt jó példa, hogy talán a készítők se látták a végét a dolgoknak. De jó példa a tavalyi év egyik legjobban várt high concept sorozata a FlashForward, ami látványosan és sikeresen besült az évad végére. Mondjuk nálam nem övezte nagy várakozás, mert már az alapötleten felröhögtem (ugye mindenki elájul x percre és belepillant saját jövőjébe … hahaha), s a pilot epizódot 15 perc után ki is kapcsoltam.
Idén szabadidőmből kifolyólag úgy döntöttem, hogy sokkal több új sorozatot próbálok be. Mivel ódákat zengtek látatlanból is a The Event-ről, így végül ezt is feltettem a listára.
És? Nos ismét van egy sorozat, aminek a nézése közben lehet kattogni. Szóval jó pár kérdést kapunk már a bevezető epizódban úgy, hogy gyakorlatilag semmit nem tudunk meg. Az alapsztori már az első tíz percben kiderül: az Egyesült Államok elnöke valami nagy bejelentésre készül, s eközben egy repülőgép tart felé feltehetően terrortámadás céljával… És jön a repülő… és jön… majd pedig elkezdődik az időben való ugrabugrálás. Ha érdekel minket, hogy becsapódik-e a gép akkor bizony ki kell bírni azt a fránya 42 percet.
Tovább… →