Az elmúlt három hónapban igazából leginkább csak facebook-on töltöttem az időmet, s nagyon másra nem is nagyon jutott, vagy nem is nagyon volt kedvem időt szakítani. Pont ez a helyzet volt a bloggal is, hisz nem sok kedvem volt leülni, s újabb bejegyzéseket írogatni. Legfőképp ez annak volt köszönhető, hogy alig másfél hónap után ismételten sikerült jóformán az év elején munkát találnom, s jelentősen ez eléggé kitöltötte az időmet. Főleg úgy, hogy jól is éreztem magam ott, így hazajövet már a betervezett menetrend volt. Így rengeteg dolog elhanyagolásra került részemről, amit viszont be kell hoznom, de sürgősen.

Elsősorban örömteli hír volt az, hogy több, mint másfél hónapos munka után szép summa ütötte a markomat április elején. Akkori kolléganőm tanácsát sajnos nem fogadtam meg (amit így utólag bánok, mert sokkal jobban gazdálkodhattam volna a pénzzel, továbbá sokkal több mindent tudtam volna megvenni…), így elsősorban telefon mellett sok mást is megvettem, így gyakorlatilag a betervezett tévé vásárlás el is lett csúsztatva egy hónappal. Azt már korábbi bejegyzésben is taglaltam, hogy bizony munkahelyen az anyagiakkal koránt sincs minden rendben, hisz egy kereskedelmi egységnél fontos, hogy legyen bevétel, hisz nem csak a dolgozók munkabérét kell kitermelni, hanem bizony a bérleti díjat, és a hozzá tartozó költségeket. Nos ennek szépen meg is lett az eredménye ugyanis, mint ahogyan már boncolgattuk akkori kolléganőimmel a témát bizony április végén szépen megkaptam a képemben műszak végén, hogy attól a naptól kezdve alkalmazotti státuszom két hónap után felmondásra kerül. Az ok pedig egyszerű: a kereskedelmi egység anyagi gondokkal küzd, s nem képes ennyi alkalmazottat fenntartani. Kolléganőm már akkor mondta, hogy figyeljem meg nem adnak az egésznek alig egy hónapot, s ők is követnek majd engem. Nos ez abban a helyzetben nem vigasztalt.

A főnök elég rendesen volt, bár épp ez volt a veszte is. Ugyan soha nem használtuk ki, de azért nem sok esze volt neki se, hogy egy friss vállalkozást egyből csődbe is juttasson. Természetesen hazaértem, s amint becsukódott a kapu mögöttem bizony eltört a mécses. S onnantól pedig csak azért aggódtam, hogy a fizetésem kézhez kapjam. Így rákövetkező héten szépen bementem, s úgy terveztem már pedig nekem kell a tévé vigaszként,  s ha kell az asztalra csapok, hogy még azon a héten kézhez kapjam a fizetést. Azonban a főnök közölte, hogy két nap múlva meg is kapom, csak döntsem el, hogy hogyan: készpénzben, vagy bankkártyán. Természetesen előbbit választottam. Majd ahogyan megbeszéltük szépen meg is kaptam a fizetést. Így nem volt más, mint hazajönni, és szépen megrendelni a tévét, s a hozzá tartozó kábeleket, hisz többet kaptam kézhez, mint reméltem. Délután tájékán rendeltem meg a tévét, s már másnap reggel meg is érkezett. Tökéletesen sikerült összekötnöm a géppel. Arról nem is beszélve, hogy tudásilag többet kaptam, mint amit vártam, s teljesen meg vagyok elégedve vele. Azonban egyetlen negatívumot tudok igazán kiemelni, az pedig az, hogy bizony korábban letöltött nem HD tartalmak szinte élvezhetetlenek rajta, valamint a márciusban vásárolt DVD lejátszó, ami elvileg felkonvertál mindent HD minőségre, felbontásra hát finoman fejezzem ki magam… sz@rt se ér. Ami ugye azért is gáz, mert ugye ahhoz, hogy a HD tartalmakat normálisan ki lehessen írni lemezre, valamint lejátszón lehessen nézni ahhoz egy mkv fájlokat is kezelő Blu-Ray lejátszóra lenne szükség, tehát ahogy anyagiak engedik a DVD lejátszó röppen a kukába… Bár hozzáteszem a DVD lejátszó megvételére elsősorban anyám beszélt rá.

Igazából többet vártam volna a tévétől „érzelmi” alapon, ugyanis egész pontosan két napig sikerült elterelni a figyelmemet arról, hogy bizony jelen pillanatban munkanélküli vagyok, s bizony nem lesz olyan könnyű újabb állást találni, ha az ember hamvas hátsója alá nem tolnak egyet szülők, rokonok, barátok. Így végül sikerült egész pontosan két hét alatt olyan szintre jutnom, mint tavaly négy hónap alatt. Azért ez nem kis teljesítmény!
Természetesen azóta volt összeütközésem egy-két emberrel emiatt. Persze nem kell mondanom olyanokról van szó, akik soha életükben nem voltak munkanélküliek, vagy pedig protekció által sikerült újat találni. Idiótábbnál idiótább tanácsok, jó pár beszólás és persze végül pedig maradt a vita, s részemről a teljesen jogos sértődés.  Az ember természetesen felkapja a vizet, ha éppenséggel igyekszik. Önéletrajzokat küld szét, telefonálgat, személyesen is megjelenik az adott helyen, s valahogy mindig akad olyan valaki, aki szerint ez kevés, vagy éppenséggel nem teljesen igaz. Ilyenkor örültem, hogy ezek virtuálisan illetve telefonban hangzottak el, mert minden bizonnyal, ha valaki ezeket a mondatokat élőben röppenti meg felém nem biztos, hogy nem ismerkedett volna – egyébként nem túl vonzó – tenyeremmel, öklömmel ami a másik arcán landolt volna. És persze igaza volt a volt kolléganőmnek: e hónap végén ők is repültek…

Egy hónapja itthon üldögélek. Azóta több kevesebb sikerrel sikerült elfoglalnom magam. Egyelőre igyekszem pótolni az elmaradásom, ami van sorozatok terén (ami hihetetlen mennyiségű), és persze igyekszem tesztelni a tévémet. Egyelőre kevés sikerrel. Természetesen pedig reménykedem, hogy legrosszabb esetben is csak még egy hónapot kell itthon ücsörögni…