Az elmúlt két évben igencsak megfogyatkoztak nálam a sitcomok. Vagy az újak nem jöttek be, vagy éppenséggel a régiekből fulladt ki a szufla, s hagytam abba annak nézését. Idén szinte nulla várakozással a hátam mögött próbáltam be a New Girl-t valamikor november végén, de mivel több epizódon is túl voltam nem fárasztottam magam azzal, hogy bármiféle módon szót ejtsek a bevezető epizódról.
Az idei évad egyik legnagyobb meglepetése volt számomra a sorozat, s feelgood utánérzéssel nem bántam meg, hogy bepróbáltam a tél előtt, s egyáltalán nem érzem azt, hogy feleslegesen elvett volna az életemből a sorozat hosszú perceket.
A Raising Hope-al karöltve igazi kikapcsolódás volt az idei évadra. Ami rendkívül jó hír nekem és a sorozat rajongóinak, kedvelőinek, hogy az amerikai FOX volt olyan kegyes hozzánk, s a sorozatnak megadta a folytatás lehetőségét azaz szeptemberben újra találkozhatunk kedvenc karaktereinkkel újabb huszonvalahány epizódos évadon belül.
Az alap szituáció roppant egyszerű: adott egy fiatal, jókedvű lány Jess, aki természetesen nem a szinglik világát éli. Azonban amikor rájön, hogy a barátja megcsalja úgy dönt, hogy szinte mindent háta mögött hagy. Persze valahol lakni is kell, így a három férfi mellé szegődik lakótársnak. Nem egyszerű a helyzete, hisz a frissen szinglivé vált lány az épp szakítás után „lábadozó” Nick-kel, a saját magától eltelt és folyamatosan csajozni akaró Schmidt-tel valamint a kissé hiperaktív Winston-nal kéne közös lakáson osztozni az egyébként sem könnyű természetű lánynak. Így aztán megvan minden ahhoz, hogy rendkívül jó alapszituációkból elég korrekt sorozatot hozzanak ki a készítők.
A legnagyobb pozitívum és talán erőssége a sorozatnak az, hogy a címszereplő mellett a srácok is kapnak elég teret. S az első évadban nem is volt olyan epizód, amelyben bárki háttérbe szorult volna. Így szinte nem volt olyan karakter a sorozatban, akinek ne jutott volna egy-egy nagyobb szerep pár epizódon keresztül. Ráadásul a készítők a karakterek hátterét is próbálták felvázolni, így érdekes volt látni például a roppant kövér Schmidt-tet, vagy a szakítástól hosszú hajat és szakállt növesztő Nick-ket. És az igazság az, hogy ha nem lenne Jess a srácot teljes mértékben eltudnák vinni a hátukon a sorozatot.
Más sitcomok esetében hosszú évadokon át került volna megvalósításra azok az események, ami a New Girl-ben elegendő volt egy évad. Így talán elkerülhető az évekig húzódó rétestészta utánérzés. Úgy érzem rengeteg potenciál van még a sorozatban, s nagyon bízom abban, hogy a készítőknek ez sikerül is teljesen kihasználni. Végignézve az első évadot azt gondolom, hogy jó úton haladunk, egyelőre.
Az évadzáró nem hagyott nagy űrt. Nem volt igazi cliffhanger, aminek egyébként örülök, mert sitcomok esetében sohasem szerettem igazán, hisz a műfajnál fogva a következő évadban valahogy mindig valami balgasággal sikerült is feloldani az előző évad fináléját. Szerencsére ilyennel szemben nem állunk a New Girl esetében, s ennek roppantmód örülök. Az évadzáró epizód pedig kellően dinamikusra sikeredett. Valahogy érezhető volt, hogy vajon mi fog történni, de annyira jó hangulatú sorozattal álltam szembe, hogy ez valahogy nem igazán tudott érdekelni.
Valahol érződik némi romantikus és szexuális szál kibontakozása, de minden bizonnyal (siker esetén, ugyebár) majd idővel jó pár évad után kibontakozik ez a szál, s valahol már látszódik, hogy Jess vajon kivel is fog összejönni a fiúk közül. És mindezeket félretesszük akkor még itt van Zooey Deschanel is, akire szinte ráöntötték ezt a szerepet. Az már más kérdés, hogy a neve nem volt ismerős, az pedig megint más, hogy megnézve az eddigi munkáit rengeteg alkotásban láttam, s eme sorozatban pedig egy totál új színésznőként figyeltem fel rá.
Amit igazán bánok, hogy nem az évad elején próbáltam be a sorozatot, s csak későn jutott el hozzám. Mondjuk, ami nem akkora baj, hiszen így több epizódot tudtam egyben megtekinteni. Az első évad rendkívül jó volt, s a folytatás is érdekel. S ki tudja, a New Girl lesz talán az, amit újranézek a nyáron??