Ismételten eltelt egy olyan hónap, ami több negatívumot tartalmazott, mint pozitívumot. Ráadásul ez nem csak a hangulatomra nyomta rá a bélyegét, hanem minden bizonnyal majd a szeptemberi fizetésemen is tökéletesen megfog látszani, ami még egy jó ok arra, hogy kissé el legyek keseredve.
Az megesik, hogy az ember megbetegszik. Velem is megesett ebben az évben nem is egyszer, de egészen nyárig ki tudtam húzni úgy, hogy ne kelljen itthon maradnom. Sajnálatos módon azonban júliusban végül úgy alakult, hogy a háziorvosom úgy döntött egy kis időt itthon kell töltenem addig, míg helyre nem jövök teljesen. Elfogadtam ezt a tényt, s azt is, hogy ez minden bizonnyal meg is fog majd látszani a fizetésemen. És hát végül meg is látszott. Miután sikerült ismét erőre kapnom örömmel mentem vissza dolgozni természetesen úgy, hogy közben még kellett szednem gyógyszert. Iszonyatosan jól volt megtervezve az augusztusom, s kifejezetten örültem, hogy minden így alakult. Egészen hónap végéig, amikor is ismét sikerült szembesülnöm azzal, hogy valamivel hosszabb időt kell itthon töltenem. Ráadásul az általam szedett gyógyszerekkel is komoly problémák forrása lett, hiszen a mellékhatások betegítettek meg, s bő másfél hétbe telt mire nagyjából olyan állapotba kerültem, hogy vissza tudtam menni dolgozni. Ami felettébb dühítő leginkább az az egészségügy jelenlegi állapota, hisz ráfoghatjuk, hogy orvosi mulasztásnak köszönhetem azt, hogy augusztusban ahelyett, hogy a strandon töltöttem volna valamennyi szabadidőmet orvoshoz jártam helyette, illetve igencsak komoly összeg ment el gyógyszerekkel.
Igyekeztem hasznosan eltölteni itthon az időt, bár nem nagyon sikerült. Az esetek többségében leginkább csak döglődtem az ágyban, s igazán nem volt kedvem semmihez sem. A legnagyobb probléma talán ott volt, hogy egyszerűen nem csak hogy nem volt kedvem semmihez sem, hanem nem is igazán volt semmi olyan, amit csinálni tudtam volna. Kínomban már a korábban általam elkaszált Dexter és Falling Skies legutóbbi évadát is magamévá tettem. Játékok terén a rengetegszer kipörgetett alkotások sorakoztak, így azokhoz sem volt nagyon kedvem. Egyetlen egy nagy pozitívum volt eddig, hogy végre valóban megjelent a Windows 8 kiadásra szánt változata, azaz az RTM változat, így azonnal telepítettem is a gépemre. Váltani igazából nem nagyon akartam, de egyrészről produkált pár furcsaságot a Windows 7, s amire gyógyír volt az új operációs rendszer. De már akkor eldöntöttem, hogy váltani fogok, amikor a telepítés alig vett igénybe nyolc percet, s a gép bekapcsolásától alig telik el tíz másodperc, hogy használható legyen a rendszer.
Így elég szürkén teltek a napjaim. Végül rendkívül örültem amikor visszamehettem dolgozni. Habár elég érdekes volt látni, ahogy szeptember alkalmával elözönli a várost a rengeteg diák. Számomra szinte hihetetlen, hogy lassan két éve fejeztem be az iskolát. Sokan mondták, hogy vissza fogom majd sírni, de valahogy ez nem így lett, pedig szerettem a korábbi iskolámba járni mindennek ellenére. De valahol sokkal jobb pénzt keresni, s ezáltal kicsit élni, hisz így sokkal több lehetőség nyílt számomra arra, hogy szórakozhassak.
Az elmúlt hetek történései alapján pedig úgy döntöttem, hogy ebből az évből hátralévő hónapokra komolyabban nem tervezek semmit. Legalábbis ami a programokat és a vásárlást illeti. Persze akad egy-két dolog, amit szeretnék még kivitelezni még ebben az évben, de nem fogok eret harapni magamon, ha végül mégsem jön össze. Ami biztos, hogy már szeptemberben felkészülök a hideg időjárásra, illetve továbbra is serényen fogom látogatni a fogorvosomat. Ugyan nem kis összegeket hagyok ott nála, de rendkívül precíz, s ügyes, s ha már van munkám, s lehetőségem arra, hogy valóban gyönyörű dolgot műveljen a fogaimmal, akkor nem tartom vissza, s engedem, hogy szabad teret kapjon a kreativitása. Egyébként is már régi vágyam volt, hogy normálisan meg legyenek csinálva a fogaim, s nem csak „gazdaságos” módon, ahogy annak idején az iskolafogászaton csinálták.
Szerencsére minden elmaradt sorozattal sikerült felzárkóznom, így úgy vághatok neki a szeptembernek, hogy szinte minden újoncra, s visszatérő szériára lesz időm. Persze már most megvannak azok a szériák, amelyeket minden bizonnyal majd évad végén egyben nézek meg. Egyelőre pedig reménykedek abban, hogy minél előbb helyrejön minden, s csak napok kérdése a „döglődésem”. Jelen pillanatban pedig elvagyogatok, de bízom abban, hogy ez a helyzet nem tart sokáig.