Az idei Upfronts számomra elég harmatgyengére sikerült. Egyrészről kevés volt az olyan újonc sorozat, amelyre azt mondtam volna, hogy olyannyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy alig bírom kivárni az őszt, míg képernyőre kerül. A másik nagy csalódás pedig leginkább az volt, hogy nem volt olyan általam nézett sorozat, amelynek a sorsáért igazán aggódtam volna. Vagy tudtam, hogy biztos berendelés előtt állt, vagy pedig egyszerűen elvesztettem iránta a teljes érdeklődésem az aktuális évad alatt.
Az újonc sorozatok általában a figyelmemet általában háromféleképp szokták felkelteni a figyelmemet: húzónév miatt döntök úgy, hogy bepróbálom. Legyen az akár színész, színésznő, rendező, író stb. Akkor persze még ott van az alapkoncepció is, hisz elsődlegesen az alapján szoktam dönteni, hogy végül mégiscsak megnézem a bevezető epizódot. És utolsó sorban pedig ugyebár van az, amikor olvasok egy jó írást róla, vagy pedig látok róla egy előzetest, s végül ez visz rá, hogy mégis tegyek vele egy próbát.
A The New Normal pont tipikusan az a fajta sorozat, amely sem a színészek, sem az alapkoncepció miatt nem próbáltam volna be. Nemes egyszerűséggel azért, mert semmi olyan nincs benne, ami felhívná önmagára a figyelmet, hogy ez bizony nem egy átlagos, vagy átlag alatti széria, ami esetleg kiemelkedne a tömegből. Viszont itt volt Ryan Murphy neve, s mivel a készítő előző munkái nagyon bejöttek, így ezért úgy döntöttem nincs mese, ezt be kell próbálni. Végeredmény végül, hogy a The New Normal az idei második újonc, amit megnéztem, s szintén csalódást okozott.
Az alap koncepció szerint adott két meleg pár, akik egy napon úgy döntenek, hogy szeretnének gyermeket. S mivel természetesen úton ez nem lehet, ezért azt az utat választják, hogy nem az örökbefogadás mellett döntenek, hanem egy béranya segítségével jutnak egy gyermekhez. Ugyanakkor adott egy fiatal anya, aki alig 15 évesen hozta világra gyermekét, s emiatt pedig szinte minden álmáról le kellett mondania, s szürke hétköznapok rabja. Egészen addig, míg rajta nem kapja az aktuális barátját, aki épp megcsalja őt. Ez viszont elég löket lesz neki, hogy elhatározza: új életet kezd, s meg sem áll Kaliforniáig, amikor is a karaktereink találkoznak.
A sorozat műfaja sitcom. És pont ezért is mertem bepróbálni, mert valami felfújt műdrámára bizony nem lettem volna kíváncsi. Mivel a Modern Family is rendelkezik ilyen vonallal, s ott ez teljesen helyén van kezelve, s tényleg élvezhető ezzel a sorozat, így valahogy ilyen minőséget vártam volna ettől a sorozattól. Az első nagy pofára esés mindenképp az, hogy egyetlen egy poén nem volt a bevezető epizódban. Egyszerűen nem értettem, hogy egy sitcom hogyan tud mozogni ilyen szinten. Egyszerűen nem találtam benne semmiféle érdekes dolgot, untatott. Talán még az is jobb lett volna, ha valóban drámát választanak műfajnak, mert ez édes kevés.
A másik legnagyobb problémám a sorozattal az, hogy a karakterek többsége lapos, vagy pedig nagyon idegesítő. Azt egyébként nem tudom megérteni, hogy ha adott egy adott sorozat, melynek központi témája nem a homoszexualitás, de mégis van egy, vagy több ilyen karakter a szériában miért kell minimum egyre ráruházni ezeket a tipikus sztereotípiákat? Gondolok itt arra, hogy a páros egyik tagját feltétlenül muszáj volt felruházni affektáló stílussal, s mellé megszórva ripacs módon való öltözködéssel. Ráadásul pont vele nyitjuk az első percet, így rögtön az jutott eszembe, hogy de fejbe vágnám egy hatalmas szív alakú péklapáttal, de úgy jó vaskosan.
A többi karakter hellyel-közzel fogyasztható, s akad további egy-kettő akiben van potenciál bőven, de ez nekem édes kevés. Ráadásul azért is volt hatalmas csalódás a bevezető rész, mert a műfajra jellemző dolgok teljesen kimaradtak belőle. Én meg nem érzek késztetést arra, hogy a második epizódot is csekkoljam, hogy hátha az jobb lesz. Mert nálam már itt elvérzett.
A másik legnagyobb probléma, hogy a szériát igazából nem vártam, kizárólag a készítője miatt néztem meg. Ennél fogva pedig szinte semmilyen elvárásom nem volt a sorozattal kapcsolatban, s ezt a semmilyen elvárást is sikerült tökéletesen alulmúlnia, azért ez mindenképp szép teljesítmény.
Azért mindenesetre nyomon követtem majd a nézettséget, mert meglennék lepődve, ha egy évadnál több jutna ennek a sorozatnak. Nem arról van szó, hogy annyira nem tetszett, hogy drukkolok a bukásáért, csak egyszerűen kötve hiszem, hogy ilyen stílussal, s felállással egy évadnál többet ki lehet hozni belőle. Kár érte, mert Ryan Murphy neve garancia volt számomra a minőségi sorozatokra.