A Paranormal Activity-vel először valamikor 2009 környékén találkoztam először. A megítélése már akkor is erősen vegyesek voltak. Nem a megvalósítással volt elsősorban a probléma, hanem a félelemfaktorral, ugyanis nem mindenkinél működött úgy, ahogyan az alkotók várták. Ennek ellenére rendkívül jó volt a fogadtatása, hisz alig 15 ezer dollárból forgatott első rész közel 193 millió dolláros bevételt hozott a stúdiónak. Így nem volt kérdéses, hogy érkezik a következő epizód is. A nézők szempontjából a szórakozás, addig a gyártó szempontjából pedig a bevétel a lényeg. Így nem véletlen, hogy az első rész bemutatása óta évenként megajándékoznak minket egy újabb résszel. S minden bizonnyal ez addig így fog menni, amíg a film bevételt termel.
Az első részt imádtam, s epekedve vártam a folytatást. A folytatásnál nálam már kevésbé működött ugyan, de ennek ellenére is tetszett. Itt elvesztettem a franchise-zal kapcsolatos információáradatot, így gyakorlatilag a harmadik és negyedik rész teljesen elkerülte a figyelmem. Sőt! A 2011-es részen sokan gondolkoztam, hogy láttam-e. Időközben már a negyedik epizód premierje is megvolt tavaly ősszel. Bízom benne, hogy azzal kicsit képben leszek, ha addig nem felejtődik el természetesen.
És hogyan is állok hozzá az alapkoncepcióhoz, s ahhoz a témakörhöz, melyhez szorosan kapcsolódik? Tény, hogy nem nagyon foglalkozok ilyesmikkel. Azonban gyermekkorom egyik meghatározó sorozat a sokak által ismert, s köztévén elég sokáig futó X-akták volt, mely kötelező program volt hétfőként. Gyerek fejjel már a sorozat intrójától traktornyom keletkezett az alsónadrágomon. Olyannyira negatív élmény volt számomra, hogy még felnőtt fejjel sem merek hasonló alkotásokat megnézni. Így ebből a szempontból nálam a Paranormal Activity tökéletes találat, ugyanis kizárólag nappal mertem megnézni.
A történet szerint az előző két epizód testvérpárjának a gyermekkorát ismerhetjük meg. A család beköltözik az új otthonba, s békésen élnek egészen addig, míg a szülők úgy nem döntenek, hogy egy elszívott marihuánás cigi után, hogy házi szexvideót készítenek. A „mestermű”‘ azonban nem készül el, ugyanis egy földrengés ezt megzavarja. Bár lehet jobban is jártunk így. Miután a családfő visszanézi a felvételt megpillant egy alakot, s ezek után a ház különböző pontjában kamerákat állít fel. A megmagyarázhatatlan események elkezdődnek, s idővel egyre durvább dolgokra lesznek figyelmesek.
Amíg az első rész többször újranézős kategóriába tartozott, addig a második rész újranézési faktora már csökkent. A harmadik rész pedig az egynek elmegy kategória kiváló győztese. És pontosan miért is?
Az első epizód műfajában remek volt, s rengeteg újdonságot hozott. Igazi élvezetes borzongás volt kusza befejezéssel, ami folytatásért kiáltott. A következő már az előzményre építkezett, s ebből a szempontból kissé alacsonyabb lett a tetszési faktor, ugyanis sok minden már nem számított újnak. A harmadik epizód pedig egy majdnem tökéletesre sikerült másolatnak felel meg, melynek jó néhány jelenete előre kikövetkeztethető, sajnos.
Gondolok itt elsősorban a tükrös jelenetre, de akár a film eleji ijesztgetésre, hisz én gondoltam, hogy nem lövik le az első negyedórában a puskaport, tartogatnak későbbre is. Így semmi meglepetés nem volt, hogy az ijesztgetős kedvében lévő asszony ugrik ki a szekrényből. És még sorolhatnám az ilyen jeleneteket, melytől hemzseg az egész film.
A legnagyobb problémát mégis abban látom, hogy történetileg próbálnak csavarni a készítők, de úgy, hogy közben ugyanazokat a dolgokat veszik elő részről-részre. És utóbbi az, ami nem épp a legjobb megoldás. Gondolok itt a becsapódó ajtókra, elsuhanó árnyakra, illetve a rejtett zugokba történő bezárásokra is.
A legtöbb ilyet már az előző epizódokban is elsütötték, így nagy újdonság ebben a részben ebből a szempontból nincs. A hangsúly leginkább azon van, hogy a legmegfelelőbb időben történjen valami hirtelen, amitől az embernek minden bizonnyal megáll egy pillanatra a lélegzete. Bevallom őszintén nekem is volt egy jó pár ilyen momentum, de nekem ez elég kevés ahhoz, hogy pozitívan tudjam értékelni a filmet. Arról már nem is beszélve, hogy várnék valami egyediséget, amitől tényleg jobb lenne az egész.
Történet szempontjából persze próbálnak nagyot durrantani a készítők, de sajnos ez sem jön teljesen össze. A családi titok, boszorkányok, fekete mágia és a társaik már annyira lerágott csont, hogy csak fogtam a fejem, amikor ezzel zárták a filmet. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg logikai buktató keletkezett így az előző két filmmel, hogy a korábbi főhősök gyerekkorába nyerhettünk betekintést. Bevallom őszintén, csalódtam.
Mint ahogyan fent is írtam a szériának már van egy negyedik része is – amit még nem láttam -, s bízom benne, hogy az valamivel jobb lesz majd, mint a harmadik felvonás volt. Bár előre sejthető, hogy újdonságok nem lesznek benne, illetve erősen elnyújtják majd az egészet, de ne legyen igazam.
A legfájóbb talán nekem a befejezés, ami eléggé sablonos és klisésre sikeredett. Bíztam benne, hogy valami értékelhető lezárást kapunk, de sajnos ez nem így lett. Mindenesetre egy délutáni kikapcsolódásnak remek volt, de minőségi szempontból már messze jár az előző két résztől, sajnos.