Tavalyi év egyik legjobbjának számított a Once Upon A Time, mely egyediségével, s eredeti alapötletével sok mindenki elvarázsolt, s az amerikai abc nézettségi listájában előkelő helyen szerepelt szinte végig. Én is tettem vele egy próbát amikor elindult, de valahogy nem sikerült megszeretnem, s az első rész után köszöntem, de nem kértem belőle többet. Ennek ellenére nagyon sok pozitív hozzászólást olvastam, s olyannyira mindenhonnan ez folyt, hogy egyszerűen fél évvel az indulás után az első három részt megnéztem egyben. Akkor már én is kezdtem érezni, hogy talán ez nem olyan rossz, mint ahogyan először gondoltam, így rögtön nekiálltam pótolni a lemaradásomat.
Az évadzárás számomra érdekes lett, de azért vártam a második évadot, mely elég sokakat megosztott, s ez a nézettségen is tökéletesen látszott. Én sem vagyok teljesen elégedett, s eljátszadoztam a gondolattal, hogy talán pihentetni kellene a szériát úgy örökre…. Mivel rengeteg sorozat ért véget, vagy hagytam abba idén, így megszokásból kitartottam a végéig.
Az idei évad valóban harmatgyenge volt. Hatalmas minőségi szintet hozott a sorozat etapja, amely megteremtette az elvárásokat, melyeknek a folytatás már nem tudott megfelelni. A kérdés leginkább az volt, hogy eléggé be van határolva a sorozat az alapötletek miatt, így vajon hogyan lehetne egy több évadon át futó szériát készíteni belőle. Míg az előző etap tökéletesen fel volt építve, addig a másodikra inkább az érdektelen húzások, karakterek kizsigerelése, s történeti kapkodás volt jellemző.
Évad közben sokszor felmerült bennem, hogy talán abba kéne hagynom, de ilyenkor általában mindig előhúztak valamit a készítők, amitől tágra nyíltak a szemeim. Most sem volt másképp, s akadtak olyan pillanatok, amikor tényleg imádtak az alkotókat, hogy ennyire össze tudták hozni a szálakat. Nagyon sok meglepetés ért az évad kapcsán, de nem tudok elmenni az mellett, hogy bizonyos karakterekkel mennyire rosszul bántak, s mennyi „biztonsági játék” volt ebben 22 epizódban.
Ami talán legjobban feltűnő, hogy tavalyról ígértek pár dolgot, ami nem nagyon valósult meg, s mindezek mellett az évadban igazi fő gonosz nem is igazán volt, mert aki potenciális ellenség lehetett volna, az leginkább stagnált, vagy pedig igyekezett pár cselekedettel jobb fényben feltűnő, s ezáltal karakteridegen dolgot csinálni. Mindezek mellett persze voltak jelentősebb üresjáratok, amelyek leginkább arra szolgáltak, hogy kitöltsék a játékidőt. A legnagyobb probléma pedig leginkább az lett részemről, hogy a karakterek zömére ráuntam, vagy pedig unszimpatikussá váltak. Ez leginkább abból is fakad, hogy ugyanazokat a köröket futjuk az első évad óta. Csak ami ott frissnek hatott, itt már lerágott csont.
Valahol azért reménykedtem, hogy a sorozat összekapja magát a zárásra, de sajnos nem így lett. Hatalmas csalódottság uralkodott el rajtam főleg azért, mert gyakorlatilag egy olyan cliffhanger-t kaptunk, amelyet korábban más szituációba bújtatva már megkaptunk. Ebből fakadóan pedig gondolkodóba estem, hogy vajon érdemes-e folytatni, hisz a minőségbeli esés már a nézettségen is meglátszik. Kérdés persze az, hogy vajon mennyire tudják a készítők a következő évadban helyreállítani a sorozat fényén esett csorbát.
Mindenesetre úgy vagyok vele, hogy az évadkezdésnél még ott leszek, aztán az lesz vízválasztó. Ha megüti a mércét, akkor maradok. Ha stagnáló állapotot fog mutatni, akkor kiváló lesz ínséges időre, mint dara. Ha pedig képtelen leszek élvezni, akkor azt hiszem heti 45 percem felszabadul.