Bizonyára mindenkinek volt tapasztalata rossz kapcsolattal. Vagy saját maga volt benne, vagy pedig látott olyat, aki volt benne. Mindenki tudja, hogy nem megy, de valahogy mégis együtt maradnak annak ellenére, hogy már semmi sem olyan mint régen, s egyáltalán alig működik a dolog. Kijelenthetem, hogy ez a helyzet a Supernatural háza táján, ugyanis már jó régóta már csak a régi szép emlékek miatt van még a nézős listán, s nem igen szórakoztat csak bámulok magam elé az epizódok közben, hogy hogyan is jutottunk idáig.
A sorozat maga egyszerűségével vett meg annak idején kilóra. Iszonyú nagy fejlődésen ment keresztül, s a mai napig a harmadik évados cliffhanger az, amire azt lehet mondani, hogy emelem a kalapom a készítők előtt. Azóta rendesen megzuhant a minőség, amit én leginkább annak tudok be, hogy egyszerűen már nincs mit elmesélni, nincs hova fejlődni, s ugyanazokat a köröket futjuk, feleslegesen. Mindezek mellett természetesen jön jövőre a kilencedik évad. Ugyan ebben az évben egyszer már úgy voltam vele abbahagyom a sorozatot, de régen annyira jó részek voltak, hogy egyszerűen még mindig reménykedek abban, hogy ismét lesz olyan jó, mint annak idején. Persze az is közrejátszott a visszatérésemhez, hogy jelentősen megcsappant a nézett sorozatok száma olyannyira, hogy már azon kaptam magam: nincs mit nézni.
A tavalyi évadzárás számomra nem volt nagy eresztés. Leginkább azért, mert ismét egy olyan szituációt hoztak elő a készítők, amit már egyszer eldurrantottak nevezetesen a harmadik évadban. Annak idején tudott akkorát ütni, hogy egy egész nyáron át átnyálazva a fórumokat másokkal egyetemben kattogtuk át a szünetet azzal kapcsolatban, hogy vajon hogyan is fog folytatódni a sorozat. Bevallom őszintén hiányzik ez az érzés, s valahol fájó pont, hogy már évadok óta nincs jelen ez a sorozat, hisz pont egy olyan szériáról beszélek, amely a sorozatos korszakom kezdéséhez nagyban hozzájárult.
Az alapötletet nem tartottam rossznak, viszont a megvalósítás nem volt valami jó. Nagyon sok régi arcot előrángattak ebben az évadban, ami egyik részről pozitívum volt, hogy ismét láthatjuk őket, de óriási negatívumba csapott át, mert egyszerűen nem tudtak velük érdemben mit kezdeni, s ezek a szálak többségben eléggé érdektelenné váltak. Az idei évad főszála nálam iszonyat gyengének tűnt, s valahol már unom is a nagy világmegváltó akciókat, mert előre sejthető, hogy nem lesz belőle semmi.
Miután elkaszáltam a sorozatot sokáig eszembe jutottak a régi részek, s némelyik belenéztem. Visszatérve reménykedtem abban, hogy a minőség feljebb megy, ami meg is történt, de ez leginkább annak volt betudható, hogy egyszerre néztem az epizódokat, s nem szégyellem bevallani, hogy néha bele kellett pörgetnem, mert egyszerűen nem bírtam a szokásos drámázásokat, vagy pedig a felesleges köröket, amit akár nevezhetünk rókabőrnek mintsem eredeti ötletnek.
Az várható volt, hogy az évadfináléban majd valami történik, s persze azt is sejtettem valahol, hogy majd egy olyan fordulat, ami majd megakadályozza a pokol bezárását. S így is lett. Tény és való, hogy érdekes alapkoncepciót vázoltak fel a készítők a bukott, s földre hulló angyalokkal, de az a gyanúm, hogy ez arra lesz jó, hogy megalapozza azt, hogy tovább nézzem, de közben többször eszembe jusson az, hogy talán itt lenne az ideje abbahagyni a sorozatot.
A helyzet az, hogy fantasztikus három évad után, s hét megnézett évad után már nehezebben tudok abbahagyni egy sorozatot. Ez a helyzet a Supernatural-lel is. Nem érdemli meg, hogy tovább mellette maradjak, de a régi emlékek miatt nincs erőm abbahagyni, s emellett bízom benne, hogy majd a csatorna megteszi.
Úgy hiszem a szériában nincs még ugyanennyi évad, s kétlem, hogy a csatorna a növekvő költségek mellett tizenvalahány évadossá növelné a szériát. Kérdés persze adott, hogy vajon mennyi ötletük van a készítőknek, s mennyire tudnak még valamit csinálni a szériával, ami már csak árnyéka önmagának. Bízom benne, hogy ennél tovább már nem süllyedhetünk, illetve reménykedek abban, hogy méltó lezárása lesz végül a Whinchester fivéreknek.