Amióta az eszemet tudom voltak sorozatok, amelyek tetszettek. Kezdetben az igény leginkább a szappanoperákra volt jellemző, de szerencsére a hazai tévézés elkezdett változni, s minőségibb szériák kerültek műsorra, melyekért érdemes volt leülni a képernyő elé. Régen is szerettem a sorozatokat, de a függőség ettől kezdett kialakulni. Ennek egyik hátránya viszont az volt, hogy a tévéhez voltam kötve. Rengetegszer fordult elő, hogy azért mentem álmosan másnap iskolába, mert későn kezdődött a kedvenc szériám, vagy éppen azért nem mentem el bicajozni egyet, mert ment az általam imádott sorozatom. Amióta viszont technikailag nem keveset fejlődtünk idehaza, így már szerencsére akkor tekintem meg az általam nézett sorozatom epizódját, amikor én akarom. És természetesen az olyanoknak, mint én a nyár többnyire leginkább arról szól, hogy behozza a maradásait a sorozatokkal.
Mivel a munka miatt jelentősen megcsappant a szabadidőm, így kizárólag csak az általam nagyon imádott szériákkal szoktam naprakész lenni. Azért akad pár, amelyik elfér a nézendők között, de őket csak akkor veszem elő, ha éppenséggel már nincs más nézni való. Az igazság az, hogy annak idején nagyon szerettem a Grey’s Anatomy-t, mert kellően humoros volt, de viszont tudott drámai lenni, de mindezek mellett le is tudott kötni. Viszont az évadok alatt elvesztettem az érdeklődésem, így végül elkaszáltam. De mivel valamivel el kell ütnöm az időmet, ha épp nincs mit csinálni, így végül visszatértem hozzá.
A legjobb döntés részemről az volt, hogy nyárra hagytam a sorozatot. Már a nyolcadik évadnál is megfogalmazódott bennem, hogy nem kívánom aktívan követni a sorozatot, de a kilencedik évaddal végső elhatározásra jutottam, hogy a következő évadot is szépen elteszem majd nyári darának.
Az előző etappal kapcsolatban jó pár spoilerbe belefutottam, így még azzal nem végeztem igyekeztem megtenni mindent, hogy az utolsó aktuális évaddal kapcsolatban ne fussak bele semmibe, ami esetleg ronthat a szórakozásomon. Bevallom őszintén, ha értékelnem kellene az aktuális évadot, akkor egy gyenge közepest adnék neki. Már az előző évad befejezése is igencsak furcsára sikeredett számomra, de a folytatás nem igazán nyűgözött le. Sejtettem, hogy pár karakterről búcsút fogunk venni, de nem ilyen módon, s nem ilyen megoldást vártam. A legnagyobb problémám leginkább az volt ezzel kapcsolatban, hogy elég súlytalanná váltak ezek a dolgok, s nem igazán éreztem azt, hogy engem ez le kellene taglóznia.
Karaktereink immáron sikeresen levizsgázott orvosok, s ennek köszönhetően kellett nem kis vérfrissítés, így ebből fakadóan jó pár új rezidenst kaptunk, melyek sajnálatos módon egytől-egyig rettenetes módon szürke és laposra sikeredtek. Azok a jelenetek, amelyekben ők voltak a központban untattak, s az évad végére már egyszerűen kénytelen voltam azokat áttekerni olyan szinten idegrángásom volt tőlük. A sorozat egyik erőssége leginkább az érdekes páciensekben rejtőzött, de sajnos az idei évad erőteljesen ráfeküdt a repülőgép szerencsétlenség túlélőinek drámájára, amiből a széria közepén már eléggé elegem volt.
Az alagút végén természetesen megjelent a fény, így örültem amikor végre új irányba indult a sorozat. Ebből a szempontból kíváncsi voltam, hogy vajon mi fog kisülni az egészből, s milyen is lesz az évadfinálé. Az évad közepén eléggé leültek a dolgok, de az utolsó részeknél már kicsit érződött, hogy talán végre fog történni valami, amire végre fel lehet kapni a fejünket. Az igazság az, hogy ugyanazokat a kliséket, s megoldásokat szállította a széria, mint amit az előző évad végén, s bevallom őszintén amikor ismét előkerült a karakterek közötti konfliktus forrásként a szerencsétlenség falat tudtam volna kaparni.
Egyelőre még maradok a szériánál, bár meglátom majd mennyire fog beleférni jövő nyáron. Amennyiben maradnak a jelenlegi „színvonalon” még nyári darának tökéletes lehet.