Ha az embernek kevés az ideje, akkor elő szokott fordulni, hogy felvesz egy mindennapi ritmust, s bizonyos idő után azon kapja magát, hogy sok mindennel nincs képben. Amikor még kisebb voltam, illetve még az iskola padot koptattam lehetőségem volt arra, hogy nyomon tudjak követni szinte mindent, s mindennel tisztában tudjak lenni, hisz az iskola mellett volt szabadidőm, illetve még ott voltak a nyarak, amelyek többnyire pihenéssel teltek. Emlékszem, hogy mennyi filmet és sorozatot néztem meg, s mivel munkám nem volt, s a szórakozásra fordított anyagiak is végesek voltak, így sokszor fordult elő, hogy nem tudtam eljutni a moziba, s tűkön ülve vártam egy-egy alkotás megjelenését.
Amióta az életem nagyobbik részét a munka tölti ki sajnos a szabadidőm jelentős része megcsappant. Természetesen egy-két alkotás felkelti a figyelmemet, de sokszor feledés homályába vész. Tavalyról is csak két jelentősebb alkotás maradt meg bennem (The Amazing Spider-man, Silent Hill: Revelation) amiket a moziban is megnéztem, s a fizikai adathordozón való megjelenést is úgy vártam, mint a messiást, habár hatalmas csalódás, hogy a két alkotásból végül csak egy jelent meg hazánkban. Ami idén viszont felkeltette a figyelmemet, az nem más volt, mint az After Earth, melynek premierjére nem mentem el időhiány miatt, s ezzel egyetemben szépen el is felejtkeztem róla. Mivel szerettem volna felhozni magam filmes téren, így elkezdtem megnézni, hogy mostanság mikről is maradtam le. Ugyan pár címnél nem jutottam tovább, de ismét ráakadtam a poszt címében szereplő alkotásra, így úgy döntöttem remek délutáni kikapcsolódás lehet. Pontosabban lehetett volna, de sajnos hatalmas csalódásként könyveltem el másfél órát, s magamban kicsit örültem is, hogy ezt itthon kellett átélnem, s nem a moziszékben.
Egyetlen egy előzetest láttam, de ennek ellenére nem támasztottam hatalmas elvárásokat a filmmel szemben. Sőt! Teljesen közömbösen ültem neki, s pont ezért is lepett meg, hogy mekkora csalódást okozott. Az alapkoncepció szerint az emberiség a földet teljesen tönkretette, így nem marad más megoldás, mint hogy elhagyják azt hosszú időre, hogy más bolygón telepedjenek le. Ám nem minden olyan barátságos, mint amilyennek látszik, hisz itt különféle teremtmények élnek, melyek ugyan nem rendelkeznek a látás képességével, de viszont olyan tulajdonságuk van, mellyel képesek megérezni az emberek által kibocsájtott feromonokat, melyek akkor képződnek, ha az adott egyén fél. Nem igazán csekkoltam stáblistát, így kicsit meglepett, hogy két központi karakterekkel kell beérnünk. Az egyik Cypher és annak fia, Kitai. Már a kezdő percek után érezhető, hogy apa és fia között van némi konfliktus, mely a film alatt szépen családi drámaként bontakozik ki.
A legnagyobb problémám talán az volt, hogy nem igazán sikerült belőni azt, hogy most tulajdonképpen mi is legyen középpontban. Nem volt meg az egyensúly az érzelmi szál, a bolygó bemutatása és maga a túlélés között. Sokszor nem igazán tudtam eldönteni, hogy most tulajdonképpen miről is szól a film. A végkifejletet persze meg tudtam saccolni, hogy nagyjából sikeresen be is jött, s az alapokat leginkább az Avatarhoz tudnám hasonlítani.
Az igazság az, hogy nem igazán értem, hogy a rendező mit is akart érzékeltetni ezzel a filmmel. Tőle már láttam pár alkotást, melyek maradéktalanul elnyerték a tetszésemet, de sajnos azt kell mondani, hogy az After Earth egy rendkívül gyenge film, melynek nem igazán lenne létjogosultsága. S mindezek mellett sajnos az előzetes pedig elég sok mindent lelő ahhoz, hogy a film nézése közben az embernek ne legyen része meglepetésben, sajnos.
Amit viszont vártam volna, hogy ha már a történet nem is állja meg a helyét, legalább lesz egy felemelő látványorgia, mely bemutatja, hogy hogyan is éledt újra a föld, miután azt elhagyták az emberek. De sajnos ezekből csak részleteket kapunk, s egyre inkább azt éreztem, hogy nem is nagyon tudták a készítők, hogy tulajdonképpen mit is szeretnének.
Mivel gyakorlatilag két karakter van központban, így kevés mellékszereplővel találkozhatunk a játékidő alatt. Akikkel viszont igen, azok is maximum emlékképként kapják meg a maguk kis pár perces monológjukat. Szereposztás szerint Will Smith és fia, Jaden alakítja a két fő karaktert, s velük a legnagyobb baj, hogy hihetetlen módon egysíkúak, s a kettejük között lévő konfliktus annyira sablonos, hogy az már sajnos a fájdalomküszöbön kopogtat.
A film megtekintése után viszont csak annyi maradt meg bennem, hogy egy sablonos, középszerű, s egyszer megtekinthető alkotás az After Earth, mely remek alapötlettel rendelkezik, amit nem tudtak kihasználni.