A tavalyi TV-s Upfronts nekem érdekesnek bizonyult, mert sok sorozatot felvettem a listámra, amit majd szeretnék nézni. Vagyis pontosabban szeretnék legalább az első részig eljutni, hogy bebizonyosodjon, hogy az alapkoncepció mellett tetszik-e a megvalósítás. Volt olyan, aminek a hallatán azt gondoltam, hogy iszonyatosan hosszú idő lesz, míg bemutatásra kerül, de volt olyan is, amire csak szemöldököt vontam, mert az is-is kategóriába tartozott, ami nálam egyébiránt azt jelenti, hogy megér annyit, hogy az első részt megnézzem, aztán pedig majd eldől, hogy mi lesz a széria sorsa.
Gyermekkoromban, de főleg tinédzserként rendkívül rajongtam a szuperhősös alkotásokért nem csak mozifilmek terén, hanem sorozatként is, s egy időben még képregényt is vásároltam. Akadtak jó megvalósítások, de akadtak rosszabbak is, de kevés volt olyan, ami nem nyert meg annyira, hogy minden héten rászánjak annyi időt, amennyi éppenséggel az aktuális új epizód játékideje. Sorozatok terén egyébként sem jellemző rám az előzetesek megtekintése, így az egyik megnézendő sorozat nem volt más, mint a The Tomorrow People. Nem csak a témája miatt érdekelt, hanem leginkább azért is, mert kíváncsi voltam, hogy vajon mennyire jól sikerül a megvalósítás. Hisz a legkisebb vállalati tőkével rendelkező amerikai csatornán kerül bemutatásra, ami nem más, mint a The CW, mely egyébként leginkább a nőket célozza meg, mint célközönség. Talán ennek együttesének is köszönhető, hogy úgy döntöttem a szériából elég volt nekem a bevezető epizód.
Az alapkoncepció szerint adva van a főhősünk, akinek nem éppen egyszerű élete van. Egyrészről még egészen kiskorában elhagyta édesapja, ennek köszönhetően a család egyébként sincs olyan nagyon jó anyagi helyzetben, így nagyon sok minden természetesen édesanyjára hárul. Mindezek mellett persze a legnagyobb probléma, hogy nem igazán átlagos tinédzsernek mondható, hisz sajnos mentális problémákkal küzd, ami leginkább abban teljesedik ki, hogy alva jár, s ismeretlen helyeken tér magához, illetve hangokat hall a fejében. Ennek köszönhetően természetesen egyetlen egy barátja van, hisz a többieket már rég elvesztette. Így nyugodtan kijelenthetjük, hogy nincs könnyű dolga.
Azonban egy nap váratlanul szembe találja magát az igazsággal, miszerint koránt sem beteg, s nem alva jár, hanem alvás közben teleportál, illetve apja okkal hagyta el, hisz az egyik legkülönlegesebbnek számított. S mindezt persze a The Tomorrow People-nek nevezett csoport közli vele. Főhősünk kezdetben nem akar hinni, de később mégis rájön, hogy igazat mondtak nekik. Mindezek mellett persze azzal is szembe kell nézni, hogy van egy másik csoport, amely pont olyanokra vadászik, mint amilyen ő, s fő céljuk a különleges képességekkel rendelkezők ártalmatlanítása, likvidálása.
Az már talán önmagában is sikernek számít a sorozat szempontjából, hogy sikerült a bevezető epizódot végignéznem mindazok ellenére, hogy egyáltalán nem győzött meg. Nem vagyok az a fajta, aki csak azért néz meg valamit, mert „jól néz ki”, azaz látványos, így hiába van valami jól megcsinálna speciális effektusok terén, attól még nem fogom magam hanyatt vágni. Ebből a szempontból a széria inkább közepesnek mondható, s leginkább csak teleportációról, telekinézisről esett szó, mint különleges képesség. Bár ezek annyira nagy speciális effektusokat egyébként sem kívántak.
A legnagyobb problémám a sorozattal leginkább az volt az adott epizód nézése közben, hogy viszonylag közepesen megvalósított koncepció került képernyőre látványban, s történetben egyaránt, ami édes kevés nekem, hogy tovább kövessem a szériát. Mindezek mellett a legfájóbb dolog nekem leginkább az volt, hogy nem igazán találtam benne semmi eredetiséget. Az elmúlt évek alatt annyi olyan széria került bemutatásra, ami ténylegesen magával ragadott, vagy pedig valami újat hozott, hogy elismerem azt, hogy nem könnyű a mai világban újat alkotni a szórakoztató iparban, s nem is várom el, hogy új legyen alkotva. De valahogy azt igénylem, hogy némi újdonság legyen benne ahhoz, hogy le tudjon kötni, vagy legalább annyira be tudjon rántani, hogy hétről-hétre, esetleg nyári sorozatozásnak megfeleljen. Sajnos ebbe a kategóriába nem esik bele a The Tomorrow People.
Ami talán megmenthette volna még a sorozatot véleményem szerint talán a színészek lehettek volna, de sajnos ez sem teljesült be. Részemről egyetlen egy ismert arcot véltem felfedezni, ami önmagában még nem lett volna baj, hisz az új arcokkal sem lett volna semmi bajom, ha talán eléggé jól tudták volna hozni a karakterüket, s nem valami c kategóriás színésznek tűntek volna nekem, amire sajnos még rádobott némi pluszt a gyenge párbeszédek, s a más alkotásokban már eldurrogtatott megvalósítások. Főleg ezeknek köszönhetően sajnos az epizód több, mint a fele előre kiszámítható volt, így semmi meglepetés nem maradt.
Összességében sablonos megvalósítású sorozattal találtam szembe magam. Nem mondom, hogy megbántam a megtekintését, mert így legalább nem unatkoztam, de azért azt sem tudom mondani, hogy nem tudtam volna értelmesebb szórakozást találni. Nem mondom, hogy csalódtam, mert valahol elvárásaim nem voltak, de még így sem jött be.