Magyar cím: A Passió
Vannak jó filmek, vannak rossz filmek. Vannak közepes filmek, s van A Passió. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor sokat töprengtem azon, hogy vajon hogyan is indítsam ennek a bejegyzést, de csak ez a mondat volt az, ami eszembe jutott. Mert valahogy más nem igazán derengett elő nekem a filmmel kapcsolatban.
Nem tartom magam vallásosnak, s nem hiszek a megváltóban sem. Vallásos iskolába jártam, s ez még rá is tett egy lapáttal is az egészre, hogy növelje azt a fajta ellenszenvet, amit különböző vallások felé érzek. Arról már nem is beszélve, hogy jó pár marhasággal is találkoztam ezzel kapcsolatban, habár aki szentül hisz ezekben, azokkal nem érdemes vitatkozni. Főleg, ha az illető az ember tanára. Fentiekből fakadóan nem igazán érdekelt a film pedig nem mai alkotásról van szó, s volt is elég nagy visszhangja a bemutatásakor. De végül egy South Park epizód volt az, amely kapcsán úgy döntöttem, hogy megnézem. Az egy dolog, hogy jó párszor ásítanom kellett, de a film végén egy kérdésem maradt: ez mi?
A film Jézus utolsó 12 óráját meséli el. Nem hiszem, hogy bárkinek be kellene mutatni, vagy el kellene mesélni, hogy pontosan miről is szól Jézus életútja, így ebbe nem is mennék bele. A vallásos iskolának köszönhetően jó pár hasonló művel volt dolgom, bár tény, hogy egyik sem hatott meg. Mondjuk ez a helyzet a szóban forgó címmel is, de valahogy nem nagyon sikerült belopnia magát a szívembe, sőt!
Ha hinni lehet a készítőknek, akkor az lett volna a céljuk, hogy naturista módon mutassák be Jézus szenvedését, ami egyébiránt sikerült is. Miközben néztem a filmet az jutott eszembe, hogy ezt vajon mennyire is gondolták komolyan. Az viszont tény, hogy nem való gyenge idegzetűeknek, sem pedig azoknak, akik irtóznak a vértől. Bár lehet, hogy horror film a Passió mellett még egy esti mesének is lazán hathat.
A legnagyobb problémám a filmmel leginkább az volt, hogy számomra elég hiteltelen volt. Most persze lehetne azt mondani, hogy mindez azért van egyébként, mert nem vagyok hívő megy egyebek. De véleményem szerint elég érdekes, hogy valakit úgy megkorbácsolnak, hogy szó szerint kitépik belőle a húst, majd legalább két liter vére elfolyik, de még mindig marad benne élet. Mint ahogyan fent is említettem vallásos iskolába jártam, s azért van némi történeti tudásom. S példának okáért rendkívül érdekesnek találtam, amilyen véres a film kimaradt belőle az, amikor a római katona beleszúr Jézusba. Érdekes.
Nem igazán szeretem a művészfilmeket, s a filmnek volt egy effajta elég erős kisugárzása, ami nekem nem nagyon jött be, sőt. Igazából nem értettem, hogy hogyan fér össze ez, s a naturista ábrázolás mód. Ha nagyon őszinte akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy két órát sokkal jobban el tudtam volna tölteni, mint hogy megnézzem ezt az „izét”.
Összességében mit is tudnék mondani a filmről? Nekem nem tetszett. S nem azért, mert nem vagyok vallásos, vagy mert épp nem rendelkezem annyi intelligencia hányadossal, hogy értelmezni tudjam ezt az alkotást. Egyszerűen csak túlságosan túlzónak, s erőltetettnek véltem. Nem láttam benne sem a művészi oldalt, sem pedig a vallási oldalt. Csak egy véres „valamit”.
Egy valami biztos azonban: nem fogom senkinek sem ajánlani, s nem is fogom még egyszer újranézni.