Sorozat szempontból vártam a tavaszt. Na nem azért, hogy kinyithassak ajtót, ablakot, s majd friss levegő áramoljon be, miközben én majd benn szórakozok. Hanem azért, mert a szeptemberre tervezett egyetlen egy újonc sem volt elég erős ahhoz, hogy kitarthassak mellettem, mert a legtöbb már az első résszel elbukott nálam. Most a szériák minőségi ennyire rossz, vagy az én ízlésemnek nem jönnek be, de tény, hogy ami érdekelt, az most tavasszal indult.
Ilyen volt a Believe is, amely egyébként felkeltette az érdeklődésemet, de igazából nem tördeltem az ujjaimat a premierig. Ebből a szempontból pedig nem is volt elvárásom. És mivel ezek nem is igazán voltak, így nem is volt nagy lehetőség arra, hogy csalódhassak. Habár tény, hogy azt a negyvenöt percet, amit a bevezető epizódra szántam, azt másra is bőségesen „elpazarolhattam” volna.

Tovább… →