Magyar cím: Jack és Jill
Ha vizuális szórakozásról van szó, akkor bizony én nem nagyon szoktam adni mások véleményére. Úgy vagyok vele, hogy felnőtt ember vagyok, s el tudom dönteni, hogy mit akarok megnézni, meghallgatni, vagy épp mivel szeretnék játszani. Persze jól meg kell gondolnom a korlátozott szabadidőm miatt, így persze elő szokott fordulni, amikor sajnos én is sikeresen mellé trafálok, s aztán csak arra gondolok, hogy értelmesebb dolgokkal is elüthettem volna az időmet, mint az adott alkotással.
Ciki vagy nem, én annyira már nem vagyok (sajnos) naprakész az filmes alkotásokkal, így sokszor sikeresen el is megyek sok mellett. Legtöbbször persze sikerül olyan mellett, amely egyébiránt tényleg tetszik. Ilyenkor nem szoktam más weboldalakt nézni, így nem is nagyon szoktam az értékeléseket figyelembe venni, hisz mindenkinek más és más az ízlése.
Mivel én nem vagyok nagy ünneplős fajta, így nem is nyekeregtem, amikor megtudtam, hogy húsvét előtt bizony jó pár napot kell majd dolgoznom, s nem is sima műszakban. Én már régóta leszoktam a tévécsatornák nézéséről, így általában akkor találkozok egy adott műsorral, amikor épp a közös helyiségben tartózkodom a szülőkkel. Így történt meg, hogy idén az egyik kábelcsatorna műsorára tűzte a Jack és Jill-t, Adam Sandler egyik vígjátékát. Bevallom magát a színészt nem szeretem, de az általam látott jelenetek nekem tetszettek, s úgy döntöttem, hogy akkor ideje lenne megnéznem ezt a filmet pótolva ezzel a lemaradásomat. Persze előtte azért megnéztem az előzetest is, hisz nem voltam tisztában az alapszituációval.

Tovább… →