Azért roppant mód érdekes az, hogy a tavalyi upfronts alkalmával közel tizenhárom olyan széria volt, amely felkeltette a figyelmemet. Más kérdés azonban az, hogy ezekből összesen egyetlen egy olyan volt, amely beváltotta a hozzá fűzött reményeket, s valóban azt kaptam, amit vártam. Illetve kitartottam az évad végéig, s jelen helyzetben is úgy néz ki, hogy érkezik majd a második évad.
Igen, ez a Resurrection. A készítési hátteret nem ismerem, így nem tudom pontosan, hogy miért is száműzték az évad második felére a premiert, illetve hogy miért is kapott a széria első etapja csupán nyolc részt. A legtöbb sorozatnál mondjuk az a baj, hogy sajnálatos módon épp az epizódszámnak köszönhető az, ha éppenséggel évad közben az az érzése támad az embernek, hogy leül az egész, s egyszerűen az unalom bugyrában találja magát.
Az alapkoncepció egyébként nem új, hiszen ezzel kapcsolatban már látott napvilágot jó pár alkotás. Kérdés persze adott volt, hogy vajon mit is tudnak majd ezzel kint kezdeni. Szerencsére elegendő volt a készítők ihlete, hogy ne legyen semmi baj. Hisz kinek a figyelmét ne keltette volna fel egy olyan széria, melynek alapja nem más, mint hogy elhunyt rokonaink, ismerőseink, barátaink egyszer csak a semmiből megjelennek, s bekopogtatnak hozzánk. Az elhunytak pedig nem értenek semmit főleg azért, mert a régi életüket szeretnék ott folytatni, ahol abbahagyták.

Tovább… →