A széria indulásakor nem tett rám nagy hatást, így nem is volt meglepő, hogy az első rész után kaszáltam az egészet a fenébe. Itt is érvényesült a „tömeg hangja”, ugyanis olyan sokszor botlottam bele olyan hozzászólásba, amely a sorozattal foglalkozott, hogy úgy voltam vele adok neki még egy esélyt, s meglátom későbbiekben tényleg annyira jó, mint ahogyan mások mondják. Ennek eredménye pedig az lett, hogy jelen pillanatban épp a harmadik évadról írom a kis bejegyzésemet.
Bevallom mikor bejelentésre került a Once Upon A Time egyáltalán nem keltette fel a figyelmemet. Ugyan a sokadik epizód után, s a rengeteg dicsérő hozzászólás után mégiscsak tettem vele nem egy kis kört mégis elegendő volt ahhoz, hogy a harmadik évad végéig kitartsak. De ennek ellenére nem lett egy nagy kedvenc annak fényében, hogy valahol azért mégis csak sikerült megkedvelnem. Az a véleményem, mint ami már az elején is volt. A történet miatt az én szememben maximum egy, illetve két évadot tudtam volna elképzelni. Azonban a harmadik évad végi zárás után leteszem a lantot, nekem ennyi volt a Once Upon A Time.
A véleményem tehát az, hogy ez simán belefért volna két évadba. És valóban meg lehetett volna ugrani egy olyan minőségi szintet, ami szerintem tarolt volna. Ennek ellenére sokszor éreztem azt, hogy a huszonkét epizód túlságosan sok, s vannak benne olyan részek, melyek kizárásos alapon arra szolgálnak, hogy kitöltsék a műsor időt. Bár szerintem utóbbival nem is nagyon lőttem most mellé. A lényeg az, hogy hiába van egy jó alapötlet, s hiába van egy szinte kifogyhatatlannak tűnő alapsztori, ha egyszerűen egy bizonyos idő után ez már sok.
Oké, nagyon sok lehetőséget láttam már a második évadban is, hisz jó pár kedvenc mesehősöm tette már tiszteletét a szériában. De egyszerűen kezdtem már úgy érezni, hogy ez már sok, s ez így már képtelen a továbbiakban működni. Azt gondolom, hogy nem csak én vagyok ezen a véleményen, hisz elegendő megnézni a kinti nézettséget is. Ugyan elegendő volt ahhoz, hogy egy következő évad is képernyőre kerülhessen, de azért ha közelebbről megnézzük azért koránt sincs olyan helyzetben, mint amikor nagyon sokan el voltak tőle ájulva. Az én bajom leginkább már a harmadik évad elején megkezdődött, amikor egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy lassan egy brazil szappanoperát kezdek el nézni. Ami valahol talán igaz is, mert kicsit már elegem lett abból, hogy egyes karakterek hol rosszak, hol jók, s egyszerűen epizódok döntik el, hogy épp melyik oldalon állnak. S ez éppenséggel igencsak irritálóra sikerült főleg az évad közepénél is. Ekkor fordult elő velem először, hogy éppenséggel csak a háttérben futott az adott epizód, s olykor-olykor csak oda pillantottam, hogy akkor most tulajdonképpen mi is történik. Azt gondolom remek alapötlet volt ez az egész, de ez is, mint sok más szériához hasonlóan igencsak kezd kifulladni.
Ami viszont nekem feltűnt az nem más volt, mint Henry karaktere. Ugyebár minden olyan szériának, filmnek, mely több éven keresztül készül megvan az a hátulütője, amikor a gyermekszereplő látványosan elkezd nőni miközben a történet alapján csak napok, hetek, vagy esetleg pár hónap telik el. Ebben az esetben is ez van, ugyanis meg lehet nézni a bevezető epizódot, s meglehet bőven lesni az évadzárót. Látványos a különbség. S ahogyan észrevettem a gyermekszínész leginkább épp a harmadik évad alatt indult növésnek, mint a bolondgomba. Amely véleményem szerint eléggé rossz dolog, hisz számomra így eléggé ront az élvezhetőségen.
Ami legjobban irritált még az adott évadon belül leginkább az volt, hogy egyszerűen kicsit már unalmas volt az is, hogy egyes karakterek hol meghalnak, hol pedig visszatérnek különböző trükkökkel. Én megértem, hogy az alapsztorit alapul véve ennek nagy súlya nincs, de valahogy így pedig érdemtelenség követni a szériát, hisz nincs olyan karakter, amelyért lehetne aggódni. Hisz bármikor lehetne olyan eszközhöz nyúlni, amivel vissza lehetne hozni. Ami leginkább irritálóbb volt még számomra, hogy egy csomó érdekes karakter megfordult az aktuális idényben, erre maradtak háttérszereplők. „Szép”.
Reméltem majd azt, hogy az évadzáró hoz majd valami olyan különleges dolgot, ami miatt azt mondom, hogy „egye-fene, maradok még egy évadra”, de sajnos nem így történt. Érdektelenségbe burkolózott, az egész, szinte azt vártam, hogy mikor is lesz pontosan vége. Egyszerűen már a falat kapartam unalmamban, s nem is értettem, hogy egy ilyen történeti szál hogyan juthatott bárkinek is az eszébe. Habár, ha alapul vesszük azt, ha elfogynak az ötletek akkor nem meglepőek, ha ilyenekhez nyúlnak.
Ami leginkább bosszantó az egészben, hogy tényleg rendkívül sok olyan karakter van, amihez hozzá tudnának nyúlni. Az tény, hogy elég korlátozott büdzsével rendelkeznek a készítők, bár ahogyan láttam megpróbálnak minél jobban gazdálkodni ezzel, de úgy, hogy közben ne érezhessük azt, hogy egy kilencvenes évekbeli valamit nézünk. Habár azért akadtak olyan jelenetek, részek, amikor tényleg néztem, hogy mennyire borzalmasra sikerült a vizuális megvalósítás.
Mit is tudnék mondani összegezve? Azt, hogy egy ritka csapnivaló évadon vagyunk túl. Továbbra is azt mondom, hogy tényleg ezt az egészet meg lehetett volna valósítani maximum két évadban, de ha többe gondolkoznak a készítők, akkor legalább limitált epizód számmal. Mert ez így rossz. Nagyon rossz. Így az évadzárónál végül meghoztam a döntést: a harmadik évaddal nálam véget ért a Once Upon A Time.