Üdv Xperia M!

Sokszor eszembe jutott már az, hogy talán fel kellene hagynom azzal a szakmával amit kitanultam, illetve amiben dolgozok, s majd elmenni jósnak. Mert valahogy kiváló tehetségem van ahhoz, hogy sok mindent előre megérezzek. Így volt ez múlt hónapban is.
Már az előző bejegyzésemben is erősen taglaltam, hogy van egy olyan megérzésem, hogy mivel jóformán már elfogytak a szabadnapjaim (hisz harmadik egy hetes szabadságomat kaptam meg abban a hónapban), hogy majd októberben örülhetek, ha fel tudok lélegezni. Nem nagyon mosolyogtam, amikor kézhez vettem az októberi beosztásomat, ugyanis eléggé szomorúan vettem azt tudomásul, hogy elég sok időt fogok benn tölteni a munkahelyemen, s ráadásul olyan jól sikerült megírni, hogy gyakorlatilag két napnál többet itthon nem tölthetek. Normál esetben csak egyet hümmögök, s elfogadom. Azonban az éves leltárnak, illetve kolléga betegségének köszönhetően túlórák tömkelege várt rám. Ezek nem kötelezőek voltak, de úgy voltam vele, ha már részemről megy a többséghez mérve nagy lábon élés, akkor dolgozzak is meg érte. Lassan a hónap közepén járunk, de csak az első dupla pihenő napomon vagyok túl, s persze semmire nem volt elég, ami talán nem is meglepő.

Fentiek szempontjából pedig valóban előnyös döntés volt, hogy a szeptemberben kiadott egy hetes szabadságomra időzítettem az újabb konzol vásárlást. Ami nem volt betervezve az a Silent Hill Downpour, melynek a negyedénél tartok időhiány miatt, s legutóbb bő másfél hete nyúltam hozzá. Vizuális szórakozás szempontjából az élvonalban továbbra is a zenehallgatás, illetve a sorozatok vezetnek. A régi kedvencek visszatértek, újak is akadnak. Azonban jelen pillanatban a Jóbarátok van toppon, mert mikor elkezdtem ismét nézni nem volt semmi új éppen, másfelől pedig jobb a kedélyállapotom, ha egy húsz perces vigyorgós epizódot megnézek teszem azt munkába indulás előtt, vagy lefekvés előtt. Habár hamar véget ér a pályafutásom (ismét) vele, ugyanis a mai igencsak kiadós eső miatt nem volt kedvem sehová menni, így kapásból magaménak tudtam tenni egy teljes évadot.
Az októbert megpróbálok túlélni, s reménykedem majd abban, hogy a következő hónapban azért lesz legalább egy olyan alkalom, amikor két napnál többet tudok itthon tölteni, ami nekem elég fontos ahhoz, hogy ki tudjak kapcsolódni teljesen, illetve szocializálódni is tudjak továbbra is. Habár elég nehéz megtalálni az egyensúlyt a munka, illetve a magánélet között. Utóbbinál a probléma fő forrása az olykor kevés szabadidő, mely azt eredményezi, hogy nem igazán van kedvem találkozni senkivel. Azért nem szeretném, hogy a kapcsolatköröm leépüljön, így „muszáj” találkozásokat bevállalok, de szerencsére eddig még egyik ilyen sem végződött negatívan.

Lassan már ott tartok, hogy külön kategóriát kellene indítanom telefonvásárlás néven. Ebben a hónapban is sikerült egyet vásárolnom. Az előző bejegyzésekből azért látszik, hogy az elmúlt négy évben történt váltások azért megfontolt céllal történtek, s a hátterükben nem az állt, hogy én bármivel is villogjak. Eddigi készülékeim többségét a szülők örökölték meg, melynek többnyire az lett a vége, hogy nem is sokáig húzták náluk. Most is így volt édesanyám esetében, s már fontolgattam a vásárlást. A jelenlegi készülékénél rosszabb technikai specifikációval rendelkezőt nem akartam venni, de iszonyatosan drágát sem. Végül kiválasztottam a szerencsést, melynek árával nem voltam kibékülve. Azonban hosszas gondolkodás után végül úgy döntöttem, hogy feladom elveimet a kártyafüggő készülékekkel szemben. A jelenlegi szolgáltatómnál online rendeltem meg, melyhez járt némi kedvezmény, s mivel több, mint tíz éve vagyok a felhasználójuk, így már arany szintet is elértem, amely további kedvezményt jelentett. Így végül majdnem húsz ezerrel olcsóbban megvolt a tökéletes születésnapi ajándék, egy új Xperia M:

Ami meglepett, hogy mikor itthon kibontottam a telefont, s beüzemeltem nem kellett a szoftverfrissítéssel vacakolnom, ugyanis már a legfrissebb volt rajta. Átnézve a specifikációt annak idején talán jobban jártam volna egy ilyen készülékkel, ha megnézem, hogy mire is használom az enyémet.

Friends: 8.évad

Magyar cím: Jóbarátok
Jelen helyzetben is pörög a DVD meghajtóm. Ugyanis az utolsó évad már meglévő epizódjainak másolása történik a merevlemezre. A sorozatot már többször megnéztem, de a HD változatban felbukkanó epizódoknak nem tudtam ellenállni. S mivel egyébként sincs értékelhető sitcom jelen pillanatban, így végül úgy döntöttem, hogy újranézem. Megint. Habár halkan megjegyzem, hogy azért sajnálom, hogy idehaza kizárólag DVD formátumban látott napvilágot, mert a Blu-ray kiadásra azért beruháznék.


Tovább…

Bad Judge – 1×01 (Pilot)

Mikor leülök a gépem elé, s megtekintem, hogy mik is mennek odaát a tv-ben, illetve mik azok, amelyeket én is követek mindig az jut az eszembe, hogy régen mennyire rá voltam kattanva a sorozatokra. Természetesen nem a portugál, spanyol, latin és még ki tudja milyen nemzetközi kétszáz valahány részes szappanoperára, hanem valamilyen szinten kissé minőségibb, legtöbbször amerikai szériákra, melyek évente szállítottak 13 vagy 22 epizódot, így könnyen be tudta illeszteni az ember a napirendjébe egy-egy epizódot, ha nem több tucatot nézett.
Én az a fajta voltam, aki szinte függött ezektől a szériáktól, s nagyon sokat is láttam. Habár azóta megtanultam valamit, hogy bizony ha valami idő közben elavul, s már semmi fantáziát nem látok benne, akkor egyszerűen hagyjam abba a nézését. Nem tudom, hogy nekem változott-e meg az ízlésem, vagy csak nem készülnek jobb sorozatok, de már szinte alig nézek valamit. Az más kérdés, hogy azokra is olykor alig jut időm.
A 2014/2015-ös tévés évadra azonban rá voltam feszülve, még akkor is, ha éppenséggel nem is vártam túl sok szériát, azért ami nem nyomozós, kosztümös, nyálban tocsogó valami azért azt bepróbálom. Következő a sorban a Bad Judge volt, amire talán a legjobb szó: katasztrófa.

Tovább…