Valamikor réges régen, úgy nagyjából három évvel ezelőtt kicsivel több szabadidőm volt, mint most. Ennek köszönhetően annyira elöntött az unalom, hogy szinte minden sorozatba belekezdtem, ami számomra elérte minimum a közepes szintet.
Egy poszternek köszönhetően találtam rá a Wilfred-re, amelynek annak idején az első évadát le is tudtam. Bevallom őszintén, hogy egyszerűen nem tudtam hová tenni. Körülbelül több, mint negyed órás, tizenhárom epizód nem volt sok ugyan, de valahogy nem nagyon tudtam a sorozattal mit kezdeni. Sem minőségileg, sem pedig szórakozási faktor szempontjából. Úgy döntöttem, hogy majd kiforrja magát a széria. Időben legalábbis nem vett el tőlem sokat még akkor sem, ha azt nézném, hogy egyben ledarálnék egy egész évadot. Azonban valahogy sohasem néztem tovább. Rejtély még számomra is miért. Aztán eljött érte is a kaszás, s mivel a negyedik évad előtt meglépte a csatorna, így kapott egy szép lezárást. Egy olyan lezárást, ami szinte csak pozitívumot kapott, illetve sok olyan hozzászólást, mely szerint hihetetlen szintlépéseket tett minőség és történet terén a sorozat. Mivel egy húsz perces sorozat simán beleférhet az időmbe, így az első évad újranézése után (melyből elég kevés maradt meg nekem) be is pótoltam a  második évadot.

Tovább… →