Magyar cím: A visszatérés
Ha őszinte szeretnék mindenképp lenni, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy vegyes érzelmeim vannak a The Comeback-kel kapcsolatban. Az igazság az, hogy a bevezető epizód valóban megfogott, de nem éreztem egyáltalán azt, hogy ez annyira kiemelkedő lenne, hogy nekem mindenképpen a lehető legrövidebb idő alatt végig kellene néznem az elkészült tizenhárom epizódot. Időközben persze több olyan második évados hír látott napvilágot, hogy végül egy huzamban legyűrtem egy délután alatt.

Az alap történet nem kiemelkedő, hanem inkább csak egyszerű. Adva van főhősünk Valerie, aki eléggé kiöregedőben lévő színésznő. És mint tudjuk a showbiznisz már csak showbiznisz, azaz egy bizonyos kor után ténylegesen nehéz életben maradni ebben a szakmában. Hősünk úgy gondolja, hogy ahhoz, hogy ezt megtudja tartani elvállal egy – számára egyébiránt rendkívül megalázó szerepet – sorozatban, melynek köszönhetően egy reality show főszereplőjévé válik.
Tény és való, hogy ebben az egyszerű alapfelállásban nagyon sok lehetőség rejlett, amit a készítők meg is próbáltak kihasználni. Véleményem szerint talán az ötödik rész volt az, amikor tényleg elért a sorozat egy olyan szintre, amikor tényleg tudott már szórakoztató lenni. Minden bizonnyal pont ez volt a széria koporsójába a szög is, hiszen sokan már az első rész után lelőtték. Azonban kritikusok által igazán nagy értékűvé nőtte ki magát, s nem is véletlen, hogy a készítő csatorna évekkel később úgy döntött, hogy feltámasztja.
Igazából nem akartam egy délután alatt lenyomni a maradék részeket, főleg úgy nem, hogy valóban fél órás tömör, s nyers idővel rendelkeztünk. Se főcím, se semmi nem volt, ami növetlet volna a nettó játékidőt. Így gyakorlatilag minden adva volt ahhoz, hogy az alkotók ki tudják élni magukat. Ami egyébiránt teljesen beszippantott, hogy legalább az ötödik résztől kezdve tényleg szabad kezet kaphattak a készítők, mert olyan poénok nyomtak be, aminél ha nem is törtem ki nevetésben, de végig mosolyogtam. Komikus helyzeteket hoztak be, s teremtettek meg olyan alapszituációkat, melyeknél az ember talán még át is tudja érezni a karakter érzelmeit.
Mindezek mellett persze gondoskodtak a készítők arról, hogy akadjanak gusztustalan momentumok is, hogy azért ne azt keltse a széria, hogy itt minden a fényről meg a csillogásról szól. Ámbár az viszont tény, hogy kevés esély rejlik abban, hogy az ember hajába kutyaszar ragadjon.
A zárás azonban tökéletesnek mondható. Ugyanis az utolsó részre készül el a valóságshow első epizódja, melyet természetesen mindenki akkor lát először, amikor megtekinti azt a tévében. Ez viszont tökéletesen ábrázolja azt, hogy mennyire is manipulatív tud lenni a média, illetve mennyire másképp tudnak egy-egy embert bemutatni, mint amilyen valójában. Erre a megoldásra nem számítottam, így részben meg is lepett.
Hogyan tovább?
Kíváncsi vagyok. Kíváncsi vagyok több szempontból is. Elsősorban hogyan tudnak egy sorozatot majdnem hat évvel az elkaszálása után feléleszteni. És az is érdekel, hogy vajon a zárás után mivel is tudnak nyitni, mit is tudnak majd a készítők letenni az asztalra.