Platform: PC
Ahogyan olvasgattam játékos körökben a filmből készült játékok közül nagyon sokan az első három epizódot tartják nagy kedvencüknek. Miután úgy döntöttem, hogy a filmek után ideje megismerkedni velük azt gondolom, hogy nem véletlen eme három címnek a közkedveltsége.
Mindegyikért az Electronic Arts a „felelős”, s azt gondolom, hogy végeredményben nem is lett rossz kiadás.
Az első két rész hibáinak ellenére is nagy kedvencem volt, így tehát nem volt kérdés, hogy harmadjára is vissza fogok térni majd Roxfort-ba vizuális formában. Így szinte azonnal neki is ültem a harmadik résznek, mely némileg engem sikerült meglepnie. Első körben a látvány volt az, ami nekem egy pozitív meglepetést okozott, hisz elég sokat fejlődött az előző rész óta. Mindenképp dicséretes, hogy végre a szereplőknek van feje, teste, s azok megfelelően mozognak, s nem olyanok, mint egy pusztán kitömött bábuk. Persze én azt vettem alapul, hogy mikor is látott napvilágot maga a játék. S az ahhoz évhez viszonyítva azt gondolom elfogadható minőséget kaptunk.
Az Electronic Arts véleményem szerint jó úton haladt, s egyre inkább úgy éreztem, hogy kezdi kijavítani azokat a hibákat, vagy épp nem túlságosan kivitelezett ötleteit, amit korábban eszközölt. Bevallom nekem kicsit furcsa volt nagyjából az első egy óra, ugyanis míg az előző részekben kizárólag a főhőssel vonulhattunk végig a pályákon, addig itt a két jó barát bőrébe is belebújhatunk. Nem fogok hazudni, hogy kezdetben ez nekem egyáltalán nem tetszett, s egyre inkább tartottam tőle, hogy majd meg fogom unni majd az egészet, s nem fog tetszeni ez az irányvonal. De azt kell mondanom, hogy a készítők szerencsére arra törekedtek, hogy a több szereplős vonal ne okozzon nekünk a játékidő alatt frusztrációt. Ugyanis, ha követjük a történetvonalat, akkor bizony rájöhetünk, hogy elég érdekesen oldották meg a készítők, hogy változatos lehessen a játék az alatt az idő alatt, míg foglalatoskodunk vele.
Itt is elsősorban a varázsláson van a hangsúly, ugyanis ezekkel tudunk csak előrébb jutni az egyes pályákon. Mindenképp egy hatalmas piros pont jár azért, hogy nem csak a filmből vett át a játék varázslatokat, hanem megőrizte azokat is, amelyeket az elődökből tanultunk. S arról már nem is beszélve, hogy itt is rengetegszer tudjuk őket használni. Harmadik évünket kezdjük meg az iskolában, s itt is az a lényeg, hogy bővítsük a már meglévő tudásunkat, s ezáltal pedig újabb varázslatokat tanuljunk meg. Ebből fakadóan nagyjából ugyanaz a játékvonal lett belőve, mint az előző epizódoknál, azaz kihívásokat kell teljesítenünk.
Fontos a precízitás, s hogy mindent magunkénak tehessünk. Ugyanis itt is a gyűjtögetésen van a hangsúly, ami kicsit ugyan felhígult. Ez alatt azt kell érteni, hogy most már nem csak drazsékat, s varázslókártyákat tudunk gyűjteni, hanem tököket és kék valamiket. Utóbbit formájáról nem nagyon tudtam beazonosítani, hogy tulajdonképpen mi is lenne. Annyi viszont mindenképp biztos, hogy mindent nem lehet összegyűjteni elsőre, így játékidő akár megkétszerezhető azok számára, akik mindenképp arra utaznak, hogy mindent megtaláljanak, s mindent összegyűjtsenek.
Annak ellenére, hogy zártabb lett a bejárható terület, s lineárisabbra is sikerült valahogy a szórakozási faktor igen magas lett. Akinek gyűjtögetés a lételeme, annál minden bizonnyal virtuális orgazmust válthat ki a játék. Szinte nincs olyan eldugott hely, vagy eszköz, illetve tárgy, ami ne rejtene valamit. Így aztán nem mindegy, hogy valami mellett elsétálunk, vagy sem.
Bevallom a játék felénél kicsit már azt éreztem, hogy a készítők valamit szívhattak, amikor az adott küldetést már nem a szereplőkkel, hanem varázslattal szobrokból életre keltett nyulakkal, s miniatűr sárkánnyal kell végrehajtanunk. A kezdeti sokkot azonban sikerült leküzdeni, s aztán jómagam is ráébredtem, hogy a játék ezen része valóban elég ötletesre sikerült, s tényleg nehezíti egy kicsit a tovább jutást. Azonban tény és való, hogy eléggé impozánsra siketült a játékbeli kialakítása.
Azonban hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek negatívumok. Első körben engem meglepett, hogy mennyire bonyolultabb a játék menüje az elődökhöz képest. Ha nagyon az előre haladást akarom nézni, akkor gyakorlatilag maximum azt kell nézni, hogy mi az adott feladat, illetve esetleg a térkép fog majd előkerülni, hogy pontosan merre is van az adott hely, ahová menni is kell. Utóbbi azért kicsit csalóka, mert véleményem szerint a térkép funkció kicsit visszafejlődött az elődjéhez képest. Mindezek mellett azért azt kell mondanom, hogy annyira akartak meseszerűek lenni az alkotók, hogy elsőre nem igazán találtam meg, hogy melyik menü mit is takar.
Amit viszont nem sikerült megszoknom a játék végére sem: a mozgás. Az előző két részben az általunk irányított főhősük normálisan „működött” vizuálisan. Ott egyedül az jutott eszembe, hogy talán több szabadságot kaphattam volna a készítőktől mozgás terén. Például oldalra lépés lehetősége és társai. Na már most itt ugyan ez nem nagyon lett orvosolva, viszont végig egy olyan érzésem volt, mint ha a karaktereink legalább ötven liter energiaitalt ittak volna, mert a mozgásuk eléggé emberidegen volt. Ahhoz képest, hogy történet szerint valahol ők is emberek még futva is kicsit túl gyorsak voltak. A hangokról már nem is beszélve, hogy a férfi karakterek is olyan hangokat kaptak, mint ha tűsarkúban járnának.
Grafikai szempontból viszont az évhez viszonyítva nekem abszolút semmi problémám nem volt vele. Teljes egészében lekötött, s valóban voltak látványosabb részek is. Annak mindenképp örültem, hogy végre fejlődött annyiban a grafikus rendszer, hogy nagyobb felbontást is engedélyezett a program. Természetesen a film szinte minden kulcs helyszínét bejárhatjuk, s így senkinek nem lehet hiányérzete.
Összegezve azt gondolom, hogy remek kis szórakozást biztosított nekem. Ezen a téren én az a fajta vagyok, aki úgy van vele, hogy valami legyen könnyű, hogy többször meg legyen benne a potenciál, s ezáltal tudjon szórakoztatni. Ez azért is fontos nekem, mert engem az nem szórakoztat, ha valamiben nem tudok előrébb jutni, vagy ha igen, akkor csak pár centit, mert minden egyes lépésnél erőlködnöm kell. Itt szerencsére ilyen nincsen, habár tény, hogy sajnos a játékidő nagyon rövidre sikerült.
Véleményem szerint minden rajongónak ajánlható, aki el tudja fogadni a játék készítésének évét, s ebből fakadóan a grafikai megjelenését.