Kecskenyál blogja

Már olvastam róla, de szintén sikerült olyan szinten elfelejtkeznem róla, hogy gyakorlatilag már akkor találtam vele szembe magam, amikor már mások véleményével találkoztam.
Volt két évvel ezelőtt egy Les Revenants, illetve nem sokkal később érkezett egy Resurrection is. Míg az előbbi francia, addig utóbbi amerikai sorozat volt. Mindkettő felkeltette a figyelmemet, habár minőség terén egyértelműen a francia széria mellé teszem le a voksom. Az alap ötlet már azonnal megvett kilóra. Ugyanis mi van akkor, ha a halott szerettünk egyszer csak megjelenik? Méghozzá úgy, hogy ő nem emlékszik semmire, s élné tovább az életét?

Ugyan a két sorozat elméletileg azért különböző forrást használt, de a The Returned készítői egyértelműen a francia szériát vették alapul.

Nagyon nehéz úgy megítélni valamit, hogy gyakorlatilag más köntösben, de ugyanazt nézed meg megint. Főleg akkor nehéz, ha mondjuk nagyjából tudni fogod, hogy merre is fog tartani a történet. Utóbbinál szerencsém van, hisz a francia sorozatot olyan hamar tettem magamévá, hogy csak nagyon kevés részlet maradt meg bennem. Ami viszont meghatározó volt: a hangulat.
Nem mondom, hogy teljesen sikerült lemásolni a francia változatot, mert nem sikerült. Viszont nagyon sok mindent vissza tudott adni, így nem is volt kétség, hogy majd maradjak a folytatásra is. A hangulati részével nem sok problémát vettem észre, s a bevezetésre szánt 45 perc hamar eltelt, s szinte észre sem vettem.

Körülbelül négy évvel ezelőtti cselekményt láttunk. Egy iskolás busz tele diákokkal. Majd csak azt látjuk, hogy egy baleset áldozatai lesznek. Egy szempillantás, s máris visszakanyarodunk a jelenbe, ahol azt láthatjuk, hogy ki hogyan is birkózik meg szerette elvesztésével.
Annak ellenére, hogy az első rész több visszatérőt is bemutat a központba azonban mégis a buszon életét vesztő iskolás lány kerül. A karakterek többsége, melyet bemutat a széria elsősorban neki köszönhetjük. Bevallom nem nagyon estem hanyatt a színészektől még akkor is, ha jó pár ismert név fel is tűnt. Akadtak jó megmozdulások, melyek tetszettek, viszont akadtak olyanok, amiket nem tudtam hová tenni. Például a pincérnő és az apa viszonya, amely számomra megmosolyogtató volt mindenképp. Főleg az, hogy a készítők tényleg komolyan gondolták, hogy egy olyan történeti vonalat komolyan lehet majd venni, amelyben arról szól, hogy a pincérnő azt próbálja majd beadni a gyászoló szülőnek, hogy szex közben tud kapcsolatot teremteni a halott hozzátartozóval? Bevallom, amikor az a jelenet következett, hogy a férfi beakaszt a nőnek, majd pedig kérdezgeti a lányáról nem tudtam hová tenni. Majd az ebből fakadó konfliktusnál azért már mosolyogtam, hogy ezt tényleg komolyan gondolták. Azért bízom benne, hogy a későbbi epizódokban ilyen már nem lesz.

Hogy milyen fogadtatást kapott a széria nem tudom. Nem igazán néztem utána. Viszont az epizód végi ajánló, mely az egész évadot ajánlotta nekem meggyőző volt. Ugyan nem volt hibátlan a bevezető rész, de még így is sokkal szórakoztatóbbnak bizonyult, mint más szériák.
Mindenesetre maradok, aztán bízom abban, hogy lesznek itt még minőségi szintlépések majd.