S akkor tegnap este megszületett bennem az elhatározás, hogy eljött az ideje, hogy közkincsé tegyem az utolsó kizárólag a sorozatról szóló posztot. Végül is elég csak a Lost tag-re rákattintani, hogy mennyi bejegyzés bukkan elő a szériáról eme lasssan hat éve vezetett blognak.
Tavaly jubilált a széria, s szinte nem volt olyan sorozatos oldal, amely ne foglalkozott volna szériával. Bevallom bennem is megfordult a gondolat, hogy valamit én is mondok róla a kibertérben. Főleg annak köszönhetően, hogy a lezárás után sikerült megszereznem a HD változatot, amit újra is néztem. De valahogy ez nálam elmaradt időhiány tekintetében. Én az a fajta vagyok, aki vásárol eredeti tartalmat, de ezeket szinte kizárólag digitális adathordozón vagyok hajlandó megtenni. Nagyon sok mindent megvásároltam idehaza, de sajnos vannak hiánycikkek (főleg sorozatok Blu-ray lemezeken), így végül rákaptam a külföldi rendelésre. Főleg azért, mert szállítási költséggel is olcsóbbak, mint itthon megvenni egy sorozatos DVD-t. Így jutottam el a The Complete Collection névre hallgató Blu-ray kiadásra, amelynek köszönhetően tegnap este ért nálam véget a sorozat ismét. Ámbár most tömörítetlen, nagy felbontású, s mindemellett gyönyörű szép minőségben.
Így részemről – bár megkésve – jöhet a „tíz éves a Lost” írás.
Kezdjük egy kis nosztalgiával!
Hat év nem kis idő. Bevallom nálam csak öt, lévén én azok közé tartoztam, akik az RTL Klubbon kezdték el nyomon követni a sorozatot. Ez annak köszönhetően elsősorban, hogy ugyan volt internet hozzáférés jó pár helyen, de otthon nem, így a letöltő korszakom csak később kezdődött el. 2005 szeptemberében pedig beúszott a Lost & Desperate Housewives kombináció, mely mindkettő nekem a heti agykikapcsolódást jelentette. Habár tény, hogy ebből az első sorozat volt az, ami mélyen beszippantott.
Emlékszem, hogy 2005 augusztusában már errefelé is minden ki volt plakátolva a sorozattal kapcsolatban. Így már akkor a marketing megvett, s kíváncsi voltam, hogy vajon milyen széria is lesz ez. Így az első péntek estét a tévé előtt töltöttem. Valami hang bennem megszólalt, így gyakorlatilag akkor az utolsókat rugó VHS korszakot kihasználva rögzítettem is az első részt, s ezt tettem az évad végéig (ha jól emlékszem, talán 7 kazetta gyűlt így össze). Aztán jött az évadzárás, a pár hétnyi letargia, majd a hatalmas boldogság, mikor megkaptam a második évad első felét. És innen indult az internet kávézóba járás a Lost miatt, majd pedig örömtánc, amikor a harmadik évad végét már itthon tettem magamévá. És ennyi. Ezután sajnos a sorozat elvesztette a fényét nálam. Okkal. S ezek nem változtak meg, hiszem gyakorlatilag ugyanazokkal szembesültem, min az első nézéskor.
Annak idején nem véletlenül szippantott be a sorozat. Azt kell mondanom, hogy hihetetlen nagy minőség volt a szériában még akkor is, ha már köztudott, hogy a készítők hasra csapással írták meg a széria nagy fordulatait. Ennek ellenére továbbra is azt mondom, hogy ezt alapul véve is nagyon minőségi dolgot tudtak letenni az asztalra. Egy ideig.
Első évad volt az, amely megalapozott mindent. A hangulat, a látvány mind-mind olyan volt, ami lehetetlenné tette azt, hogy ne legyek a rajongók között. Mert egyszerűen nagyszerű volt. Kezdetben azt gondoltam ,hogy egy egyszerű sorozat volt, amely arról fog szólni, hogy pár ember egy lakatlan szigetre kerül. Végül is ez valóban így lett megalkotva. Csak ugyebár ezt a történeti részt egy burok fogta körül, ami nem más volt, mint hogy minden egyes rész foglalkozott egy karakterrel, s annak háttértörténetével, hogy pontosan milyen életet élt, mielőtt a szerencsétlenség megtörtént volna vele. Ahhoz, hogy tényleg áll leejtős legyen az egész a készítők még szépen egy olyan csavart hoztak a történetbe, hogy gyakorlatilag minden egyes karakternek valamilyen módon köze volt egymáshoz korábban.
A második évad volt az, ami viszont véleményem szerint elindította azt, ami a rajongókat különválasztotta. Volt az, aki szimplán szerette a sorozatot, s várt minden részt. Illetve volt az, aki viszont az egész mögött egy hatalmas kirakós játékot vélt felfedezni, s megpróbálta őket összerakni úgy, hogy közben a saját fantáziáját használva újabb, s újabb dolgokat talált ki. Nyilván ők azok, akik elsősorban rosszul jártak a sorozattal.
Számomra egyértelműen a drámai vonalban rejtőzött a sorozat erőssége. Ugyanis más szériáknál azért többnyire betájolható, hogy mely karakterek azok, amelyekről tudhatjuk, hogy csak akkor fog elpatkolni, vagy más show-ba igazolni, ha az adott széria befejeződik, vagy épp leveszik a képernyőről. Na azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy itt sem volt legalább hat karakter, akinek épségéről biztosak lehetünk egészen a fináléig. De tény, hogy itt ténylegesen megvoltak azok a lehetőségek, miszerint senki sincs biztonságban. Már az első évad is bebizonyította, hogy egy főbb karaktert is képesek a készítők eltenni láb alól. Egy több évadig képernyőn lévő sorozatnál azért felvetődik a kérdés, hogy akkor vajon hogyan is fog majd műsoron maradni, ha ilyen drámaiak akarnak lenni az alkotók. Nos a második évad erre megadta a tökéletes választ, ugyanis behozta a farokrészben utazó további túlélőket, még akkor is, ha közülük csak egyetlen egy élte meg a sorozatzárót.
A biztonság persze itt sem lett megalapozva, habár tény, hogy az én kedvenc karaktereimet is simán eltették láb alól. További kérdés, hogy mennyi karakter is fogja majd kibírni a széria végéig? Nem probléma, hiszen behozták a „többieket”, így újabb karakterek kerültek a sorozatba, így továbbra is fenn lehetett tartani a feszültséget, hisz bármikor bárkit el lehetett tenni láb alól. Ugyan nekem az első három évad az abszolút kedvenc, azért a harmadik etapnál már éreztem azt, hogy hangulatilag más irányt vett a széria, de ámbár még így is szerettem, hogy több semmit mondó rész volt benne, ami nem tetszett. Majd jött a monumentális évadzárás, s nagy bejelentés: még három évad, s vége a sorozatnak. Ebből sokakkal egyetemben azt gondoltam, lesz majd egy szép, s mindent megmagyarázó lezárás, hiszen lesz rá három évük. Arról nem is beszélve, hogy csökkentett epizód számnak köszönhetően kimaradhatnak majd a fillér epizódok, melyek csak azért vannak, hogy kitöltsék a játékidőt.
Az utóbbival igazam is lett. Sokaknak bejött ugyan, de nekem kicsit tömény volt a negyedik évad, mely ténylegesen olyan irányba ment el, ami nekem nem igazán tetszett. Itt azért már sokkal látványosabb volt, hogy olyan karaktereket is eltesznek láb alól, akiknek történetük megkívánta volna a tisztes befejezést, de inkább feláldozták őket a drámaiság oltárán, hogy tudjon ütni a széria. Ez a megoldás nekem nem nyerte el a tetszésemet, habár ennek ellenére még nem csorbult a rajongási faktorom a széria iránt. Hisz ahogy esélyem volt rá mindig elsőként néztem meg a friss részt.
Viszont egy rossz szó nem érheti a szériát abból a szempontból, hogy a készítők megpróbáltak minél tökösebbek lenni. Ami valljuk be sikerült is, hiszen olyan szintű akciókat, s mini cliffhanger tengert kaptunk, amire tényleg csak kevés sorozatban volt eddig jelen. Véleményem szerint ez volt az a pont, ahol az alkotóknak el kellett volna gondolkoznia, hogy merre is viszik tovább a szériát. Ugyan kaptunk jó pár választ az előző évadokra visszamenőleg, de cserébe még kétszer annyi kérdés vetődött fel. Tény és való, hogy nálam a minőséget egyértelműen az jelentette, hogy a szigetről kijutó hat karakternél végeredményben a sziget utáni életét mutatták, ami véleményem szerint elég erősre sikeredett.
Annak idején azért regisztráltam rajongói fórumra, de igazából talán négy hozzászólásom, ha volt. Ez annak volt köszönhető, hogy tényleg hard core rajongókkal álltam szemben, akik olyan szinten foglalkoztak a sorozattal, hogy jó formán csak erős teóriákkal találkoztam. Annak ellenére, hogy a széria meghatározó tényező volt számomra elég durva teória gyártásba nem kezdtem bele. Így nem is nagyon illettem az ottani közösségbe.
Ennek ellenére a minőségi jelzőt továbbra is erre a sorozatra használtam. Majd jött az ötödik évad, amely olyan szintű mélyrepülés volt nálam, hogy komolyan mondom annak idején jót szórakoztam a tíz millió alá nézettségén. Egy Terminator még oké, vagy a Back To The Future, de hogy egy Lost időutazást vegyen alapul… vicc! Bevallom ez volt harmadik alkalom, amikor láttam és egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ezt a készítők képesek voltak behozni. Egy ilyen olcsó dolgot. Mert legyünk őszinték, ez az volt. Ezzel ugyan nagyon sok dologra választ adtak, ellenben nálam azt érték el, hogy azt gondoljam, hogy egyszerűen semmilyen értelmes megoldással nem tudnak előrukkolni, hogy a felmerült kérdéseket értelmesen elvarrják. Ugyan végignéztem, s csak azért nem követtem el eutanáziát egykori kedvenc szériámmal, mert tudtam még egy évad lesz, s véget ér.
Ahogyan olvastam a sok véleményt, úgy vettem észre elsősorban azoknak fájt a hatodik, s egyben utolsó évad, akik ezt az időt erősen végig kattogták. És valahol igazuk is van, mert elég kétoldalú évad született. Itt azzal a problémával kellett szembe nézniük a készítőknek, hogy bizony eljött a vég, s le kell zárni tisztességesen a Lost univerzumát. Még ha nem is tudtak mindenre kellő magyarázatot a kezdetekkor, de rendkívül jól látszott az utolsó évadnál, hogy nagyon sokszor csak random módon dobálgattak be dolgokat, hogy fenn tartsák az emberek érdeklődését. Az ötödik évad okozta csalódással minimálisra esett a várakozási szintem az utolsó etappal kapcsolatban, de mégis leültem elé. Mivel nem voltam a nagy teória gyártó, s igazából a készítőkre hagyatkoztam, hogy majd mindent megmagyaráznak talán emiatt ránthatott be megint a sorozat. Bevallom, azért voltak olyan részek, amelyről azt gondolom, hogy kissé „kínosra” sikerült.
Annak ellenére, hogy már az évad elején lehetett látni, hogy nem fognak mindenre választ adni azt gondolom sikerült valamilyen szinten jól lezárni. Legalábbis, ha hatásvadász, érzelemdússágra gondolunk. Ebből a szempontból ténylegesen csillagos ötösre vizsgázott a széria. Ellenben tény marad, hogy nagyon sok mindenre nem kaptunk választ, illetve nagyon sok olyan dolog volt, amin érződött, hogy bizony már a megalkotásakor se gondolták végig az alkotók. Ellenben tény, hogy nagyon sok olyan kérdés került fel a hat évad alatt, amit valahogy nem sikerült megválaszolni. Én azt gondolom, hogy vagy nem tudtak rendes választ adni rá, vagy pedig el is felejtkeztek róla.
És azt gondolom, a „rajongók képzeletére bízva” című kifogás egy ilyen szériánál több, mint botrányos hozzáállás.
Habár most is azt érzem, hogy az utolsó évad még mindig lekörözi az ötödiket, ami nekem most sem lett a kedvencem, s nem is sikerült elfogadnom, hogy egy ilyen dolgot „belecsempésztek” a sorozatba. Nem mondom, hogy le lett nullázva az egész, de nálam egyértelműen átértékelte a Lost-ba vetett hitem. Annak viszont végképp örülök, hogy ennek ellenére is ugyanazokat éreztem az első három évadnál, mint amikor először láttam. S ez mindenképp jó.
A fentiektől eltekintve pedig mindenképp korszakalkotó szériának gondolom, s elképzelhető, hogy két év múlva ismét megnézem.
The Complete Collection
Idehaza a sorozat azon szériák közé tartozik, melynek minden évada megjelent DVD-n. Noha igaz, hogy díszdobozos kiadások, illetve Blu-ray megjelenés elmaradt, de ettől függetlenül megvásárolható eredeti adathordozón. Egykori iskolás mivoltomból fakadóan sajnos nem telt rá, de aztán pedig generáció váltás miatt már egy Blu-ray kiadvány volt az, melyet szerettem volna magaménak tudni. Végül úgy döntöttem, hogy kellő angol tudás hátterében előrendelem az angol változatot, mely meg is érkezett idén januárban.
A kiadványról már született korábban bejegyzés, melyben eléggé leírtam mindent. Már amit az első tapasztalatokat illeti. Mivel ott már közzé tettem képdömpinget, így az most itt hanyagolnám. Helyette kiegészíteném itt, hisz már a teljes komplett kiadást magaménak tudhatom vizuális szempontból.
Azt kell mondanom, hogy korrekt kiadás. Sajnálatos módon sok Blu-ray kiadvány nem éri el a szabvány minőségét, mivel az adott tartalom már régi. Azt kell mondanom, hogy ez azért érinti a Lost-ot is, hiszen az első két évad az, amelyiknél azért akadnak olyan jelenetek, melyek eléggé képzajosak. Szerencsére ezekből kevés van, s így élvezhető a tökéletes képi világ.
Nagyon sokat hozzátett ez a minőség, hogy ismét megnéztem a sorozatot. Szinte minden élt, minden részletgazdag volt. Teljes képernyős volt, már ami 16:9-es készüléket illeti. Így gyakorlatlatilag olyan volt, mint ha moziban néztem volna újra a sorozatot. Nagyon meg voltam elégedve ezen a téren vele, mert tényleg egy új élménnyel gazdagodtam ezáltal. Mindenek mellett pedig az extrák is kellő mennyiségben kerültek fel a lemezekre, amelyekről azt kell mondanom, hogy eléggé kielégítőek voltak. Habár tény, hogy engem, annyira nem győztek meg, hiszen elsősorban a készítési fázisra voltam kíváncsi, s a teóriák, hogy mi miért volt, vagy mit akartak a készítők engem nem érdekeltek.
Véleményem az, hogy akinek megvan a technikai háttere, s rendelkezik némi plusz pénzzel, s az angol nyelvtudás sem okoz hátrányt neki ezt a kiadást mindenképp meg kell vennie. Nagyon pöpecre sikerült, s még a kiadvány is nagyon minőséginek mondható. Az egyik büszkeség a polcon, ahol nagyon jól mutat.
Ha pontoznom kellene akkor egy 10-es skálán 9-es mindenképp megkapna.