Magyar cím: Ted 2
Hogy hogyan nem született eme film első részéről annak idején bejegyzés (hiszen akkor már régen létezett eme blog) bevallom nem tudom. Minden bizonnyal talán azért, mert nem is hagyott bennem olyan mély nyomokat, hogy egyáltalán iromány szülessen róla tőlem. Egy valami biztos azonban, hogy amikor először láttam az előzetest akkor már tudtam, hogy meg fogom majd nézni egyszer, de az nem moziban lesz. Ez így is lett, hiszen több oldalnak köszönhető, hogy a film még csak most fut ki a mozikból, de már most elérhető bizonyos site-oknak köszönhetően akár HD minőségben is.
Szóval adva van a Family Guy (amit szintén nem nézek) alkotója, aki három évvel ezelőtt olyan filmet mutatott be, amely minimális gyártási költségének majdnem a tízszeresét visszahozta. Igen, ez volt a Ted. A történet nem volt túl acélos, s csak annyiból állt, hogy adva van egy plüssmackó, aki életre kel. Ám, de nem az az aranyos, amit mindenki ölelne. Ez bizony visszapofázik, valami hallatlan módon gusztustalan, és persze olyan mocskos a szája, hogy arra szavakat alig lehet találni. Az egyedisége lehetett a siker kulcsa, hiszen elnézve a bevételt az emberek szerették. Kérdés persze adott volt, hogy mikor is jön a folytatás. Megérkezett méghozzá az előző hónap végén, s hozott is magával egy akkora bukást, amire azért elég nehéz példát találni a filmes világban.
Az első rész amolyan könnyed nyári vígjátéknak elment. Egy olyan alkotásnak, amit csak akkor nézek meg, amikor tényleg semmit nincs kedvem csinálni, s akkor se bánom meg, ha megnéztem, ha épp nem is lenne már másra időm. Mindenkinek más és más tetszik, hiszen elsősorban ízlés kérdése. Valakinek bejön eme fajta humor, melyet eme alkotás első része képviselt, valakinek nem. Bevallom én inkább a középutat választottam már akkor is. Azonban kíváncsi voltam, hogy vajon tudnak-e tényleges minőséget hozni majd a második részben. Nem tudtak.
De mi is volt a problémám ismét? Ha valamiben van némi egyediség, s tényleg eltalál egy olyan minőséget, amit szeretek, akkor engem az sem érdekel, ha olyan gusztustalanságok vannak benne, amitől más elhányná magát. Elég csak például az American Reunion-ra gondolni, ahol például az egyik főhős gyakorlatilag belefosik egy hűtőtáskába, de jót mosolyogtam mégis. Ellenben egy ehhez hasonló jelenet itt számomra érdektelenségbe, vagy pedig gyomorforgatóvá vált.
A történet nem egy nagy eresztés. Lényegi része nem nagyon van, azon kívül, hogy semmi mást nem képez, mint hogy tipikus része legyen a filmnek, hogy legyen mihez kötni az adott poénnak szánt jelenetet. Mert legyünk őszinték, hogy ha jobban belegondolunk, akkor bizony tényleg semmi szerepe nincs a történetnek. A jelenetek sokszor összevisszaságnak hatnak, s olyan fordulatokat tartalmaznak, melynek köszönhetően sokszor csak foghatjuk a fejünket, hogy hogyan is gondolták ezt a készítők komolyan. És kiemelném, hogy nem a gusztustalan humorral van a probléma, hanem hogy mögötte semmi egyediség, vagy minőséget nem lehet felfedezni, hogy ezekért ne lehessen haragudni.
Természetesen a készítők igyekeztek más alkotásokat is meglovagolni. Gondolom arra számítottak, hogy az ilyen jelenetek, vagy ezekben feltűnő más filmekben látott színészek majd vizuális orgazmust válthatnak ki egyesekből. De sajnos azt kell mondanom, hogy ezek itt sem működtek. Ahelyett, hogy remekül kivitelezett ötletnek tartottam volna, inkább csak gagyiság faktorát tudtam valahol megérezni. És ez bizony nem túl jó ennek a filmnek. Arra inkább ki sem térek, hogy sajnos a főszereplők sem bravúroztak. Olyanok voltak sokszor, mint ha csak egy élő díszlet lennének.
Nem mondom, hogy nagyon bántam, hogy megnéztem, hiszen egyébként is unatkoztam, így mindenképp olyan alkotást szerettem volna betudni, ami feltehetően egyébként sem tetszene. Amit tehettem, hogy leültem elvárások nélkül, de sajnos ez sem segített sokat a film szempontjából. Harmatgyenge, sajnos. Mindenesetre harmadik részt nem próbálok be, ámbár ilyen siralmas bevétel láttán minden bizonnyal nem is lesz folytatás.