Magyar cím: Úton hazafelé – Egy hihetetlen utazás
Mivel a sorozatokkal hadilábon állok (azaz nincs mit nézni), valamit azért csak kellett találnom az unalmasabb pillanatokra. Amikor áttértem a HD minőségű tartalmakra elkezdtem egy listát vezetni, hogy melyeket sikerült beszereznem. Még a szabadságom előtt mindegyik cím kapott egy jelzést, amit szerettem volna megtekinteni, de sajnos úgy alakult, hogy végül csak párat sikerült megnéznem. Ennek oka leginkább az volt, hogy elsősorban újdonságra vágytam.
Az igazság az, hogy végül mégsem azokat vettem előre, amiket még nem láttam, hanem gyakorlatilag azokat, amelyek régen kedvenceim voltak, de a feledés homályába merült. Ilyen a Homeward Bound, amit gyerekként imádtam, így érdekes volt felnőttként újranézni.
Felnőttként valahogy nem vonzanak az állatos filmek. Ennek oka általában az, hogy vagy nagyon nyálasak, vagy pedig egyszerűen csak nincs kedvem olyan alkotáshoz, amelyben állatokat kínoznak, vagy pusztulnak el. Ez alól az Úton hazafelé kivétel még akkor is, ha nem egy kiemelkedő címről van szó, de azért az aranyos jelzőt simán lehet rá használni.
A film fő három szereplője nem ember. Két kutya, illetve egy macska. Adva van egy család, aki hosszú útra indulnak, melyre nem vihetik magukkal a háziállataikat. Így végül úgy döntenek, hogy az lenne a legjobb megoldás, ha éppen egy farmra kerülnek átmenetileg. Állatok lévén persze nem tudják ezt a helyzetet oda tenni, így egy balszerencsés helyzetet kihasználva úgy döntenek, hogy gazdáik után mennek, s nem érdekli őket, hogy akár hegyeken, s folyókon kell átvágniuk.
A filmben élő állatokat alkalmaztak a készítők, habár hivatalosan is nyilatkoztak a készítők, hogy egyetlen egy sem sérült meg a forgatás során. Habár a történet előre haladtával nem semmi kalandba keverednek a kis szőrgombócok. Ami egy pöppet bugyutának hatott az leginkább az állatok kommunikációja egymással. Itt ugyanis nem mozog egyáltalán a szájuk, ellenben teljesen megértik egymást. Ebből leszűrhető, hogy nem csak belső monológról van szó.
Az viszont elmondható, hogy mindhárom állatot elég érdekes személyiséggel vértezték fel az alkotók, így aztán amikor elindulnak a hosszú útjukra elég érdekes kalandokba kerülnek. Az, ami mindenképp pozitívum, hogy a film egyáltalán nem ül le egy percre sem, s szinte a film végéig kitart ez. A legnagyobb pozitívum viszont mindenképpen az, hogy egy percre sem ül le a film. Egészen az utolsó percig leköti az embert, s közben egyáltalán nem érzi úgy, hogy vontatott lenne, vagy csak egy másodpercig is unatkozna.
Másfél óra nem sok, s ehhez a filmhez talán kevés is. Ugyanis nem sokkal a végéhez közeledve meglátva a stáblistát kicsit karcsúnak is éreztem a játékidőt. Habár tény, hogy az alkotók nagyon hajaztak a cuki faktorra is, így egyértelműen leszűrhető, hogy kik is a célközönség.
Annak ellenére, hogy az 1990-es évek elején készült még így felnőtt fejjel is bőven szórakoztató volt. A véleményem az, hogy aki nem utálja a macskákat és a kutyákat simán bevállalhatja, ha még nem látta. Kellemes családi szórakozás is lehet, s egy percig sem bántam meg, hogy ismét megnéztem még akkor sem, ha HD változatban nem jelent meg. Eddig.