Magyar cím: Úton hazafelé 2 – Elveszve San Francisco-ban
Tovább csatangolok a vizuális világban kitaposott ösvényen, s a sorozatok helyét átvették a filmek erőteljesen (erre is utal a megszaporodott bejegyzések mennyisége). Legalábbis addig, míg el nem kezdődik a szeptember, s nem lesz annyi széria, amit megéri majd bepróbálni, s majd végül elkezdeni nézni is hosszú távon. Addig pedig itt keresek majd valamit, amivel el tudom magam szórakoztatni.
Újdonságok kevesek vannak, viszont sajnos ezek közül nagyon sok az olyan, amit tényleg nem éri meg bevállalni, hiszen csak felesleges idővesztegetés lenne. Ebből fakadóan úgy döntöttem, hogy ideje lenne azokat az alkotásokat is újranézni, amelyeket régen láttam, tetszett, de valami miatt a feledés homályába veszett. Itt van a Homeward Bound is, aminek az első része nagyon tetszett, így nem volt kérdés, hogy bevállalom a folytatást is, amelyre ténylegesen nem emlékeztem.
Mi történik akkor, amikor valami sikeres a filmvilágban? Természetesen a készítők szeretnék addig ütni a vasat, ameddig csak lehet, hiszen így lesz belőle minél több pénz. Persze általában az történik, hogy a folytatások már nem érnek fel az eredeti részhez. Sajnos azt kell mondanom, hogy ez a helyzet eme filmmel is, hiszen a folytatás már nem tudott olyan minőséget letenni az asztalra, mint az első rész.
A történet gyakorlatilag ugyanaz, mint az előző epizódban. Főhőseink elmennek egy hosszabb útra, s a háziállataik pedig kétségbe esnek, mert azt hiszik, hogy elhagyták őket. Örökre. Persze ennek köszönhetően úgy döntenek, hogy ezzel nem békélnek meg, s inkább útnak erednek, hogy visszataláljanak eredeti gazdáikhoz. Különbség persze csak annyi, hogy most nem hegyeken keresztül a vadonban kell megállniuk a helyüket, hanem bizony egy nagy városban.
Rögtön az elején leszögezném, hogy kizárólag szinkronosan tudtam megszerezni a filmet. Így eléggé irritáló volt, hogy az egyik karakter elvesztette korábbi szinkronhangját, s újat kapott, ami ráadásul nem is nagyon volt élvezhető. Természetesen itt is ugyanazt az utat járjuk be, mint az előző részben. Adva van három alap állat, akik elindulnak. Szájuk ugyan nem mozog, de hallhatjuk őket. S mivel egymással kommunikálnak, így kizárhatjuk, hogy belső monológjukat hallhatjuk.
Viszont el kell mondanom, hogy sajnos sokkal gyengébbre sikerült, mint az előző rész. Talán pont az volt a legnagyobb probléma, hogy egyszerűen lemásolták a készítők a nagy sikerül első részt. Csak sajnos itt olyan környezetbe helyezték a karaktereket, hogy egyszerűen idegen lett az egész film. Nem mondom, hogy nem volt szórakoztató, de sajnos csak egy erős közepesre tudtam értékelni, mikor felkeltem az ágyból.
Nem mondom, hogy kár volt az idő, amit rászántam, de sajnos itt már érezhető volt egyes jeleneteknél a bugyutaság, ami sajnos nem megbocsájtható az első rész fényében, ami elég szerethető volt a maga nemében. Itt sajnos minden pozitív tulajdonság elveszett, ami naggyá tudta volna emelni. Szomorú.
Nem mondom, hogy bűn rossz, mert nem az. Egy délutáni matiné alapanyagának tökéletesen megfelel.