Öt évvel ezelőtt nekem nagyon tetszett a The Walking Dead bevezető epizódja, melynél nem véletlenül használtam a minőség jelzőt. Azonnal berántott a sorozat, s a nézettség is azt bizonyítja, hogy a nép kajálja, hiszen epizódról epizódra nőtt, s még mindig nem tudja senki, hogy hol is fog megállni. Sajnos időközben számomra elkopott a sorozat, s nem is véletlen részemről, hogy az ötödik évad nekem már az utolsó volt.
Mindezek ellenére mégis felkaptam a fejemet, amikor megtudtam, hogy lesz egy spinoff sorozat. Leginkább azért is keltette fel a figyelmemet, mert az eredeti sorozatban volt egy kis hiányérzete az embernek. Pontosan annak azok a momentumok hiányoztak, amelyek bemutatták volna, hogy tulajdonképpen hogyan is terjedt el a vírus. Íme a Fear The Walking Dead, mely ezt a hiányosságot igyekszik pótolni.
Nincsenek hipergyors és egyéb képességekkel megáldott zombik. A készítők itt is követték az alap sorozatot, mondjuk nem is nagyon tehettek mást. Az első rész egy igazi alapozásnak is felfogható, habár nem fogok hazudni, hogy a közepénél már kicsit kezdtek a szemhéjaim lecsukódni még annak ellenére is, hogy tudtam itt aztán nem lesz vérfürdő. Habár tény, hogy már az eredeti széria sem erről szólt, hanem inkább arról, hogy hogyan is éljünk egy posztapokaliptikus világban úgy, hogy közben mindenki a másiknak az ellensége.
Első körben kapunk egy széthulló családot, amely egyelőre képezi az alapját mindennek. Kérdés persze adott, hogy vajon a későbbiekben is ez lesz, vagy egyszerűen csak pár részig fogják bírni, majd pedig ezen karakterek közül fog majd kikerülni a központi személy, vagy személyek, amelyek majd elviszik a szériát a hátán. Egyelőre annyi bizonyos, hogy nagyon jól felépítették, hogy azt, hogy valami bizony terjedőben van, de a kormány igencsak hallgat róla.
A bevezető rész első fele leginkább egy családi dráma. Nem nagyon esik szó arról, hogy mi is folyik a háttérben, illetve nem is nagyon kapunk arra utalást, hogy itt valami is történni fog. Egyedül a kezdeti képsorok azok, amelyek bemutatják, hogy majd mire is számíthatunk, de az nagyjából az alkotók le is rendezték két perc után. Bevallom nem arra vágytam, hogy fröcsögjön a vér, vagy a zombik mászkáljanak már a második perctől, de amikor már bőven túl voltam az első rész felén már hiányoltam, hogy nincs semmi. Leginkább attól féltem, hogy egyfajta beszélgetős dráma lesz, ahol majd nettó negyvenkét percből majd egy percre bedobnak egy vánszorgó hullát, aztán csókolom.
Az epizód vége felé pedig egyre inkább rájöttem, hogy ha az alapkoncepciót nézem, akkor pont ez az, ami ehhez a szériához illik. Hiszen azt akarja bemutatni, hogy hogyan is kezdődött az egész, s nem pedig azt, hogy gyakorlatilag mi is történik, amikor ez már jó ideje tart. Az én véleményem ezzel kapcsolatban viszont az, hogy nem ütött akkorát, mint az alap sorozat bevezető epizódja. Mivel tegnap már nem volt annyi energiám, hogy egy bejegyzést megejtsek róla, így elkezdtem gondolkodni, hogy vajon miért is. Aztán rájöttem, hogy itt nekem leginkább a karakterekkel volt gondom, s az őket megformáló színészekkel. Nekem egyszerűen nem szimpatikusak, s egyik sem fogott meg, hogy egyáltalán érdekeljen, hogy mi is történik velük. Így pedig egy sorozatot nagyon, de nagyon nehéz élvezni.
Ennek ellenére viszont úgy döntöttem, hogy adok még esélyt ennek a sorozatnak, s legrosszabb esetben az évad végén maximum kaszálom. Erős közepesnek mondanám a megvalósítást, s azt kell hozzátennem, hogy ebből még simán mehetünk pozitív irányba is. Csak türelmesnek kell lenni. Annyi időm még van, hogy ezt megtudjam várni.