Ha az épp aktuális sorozatszezont nézzük, akkor a nyár az, ami nagyjából arra való, hogy ha éppenséggel valamiről lemaradtunk, akkor tudjuk pótolni, fel tudjunk zárkózni, vagy éppen valamit bepótoljunk. Ilyenkor nagyon ritkák az új sorozatok, s amik vannak többnyire azok is kábelen futnak, hiszen az országos szériák – melyek gyártására egyébként is több pénz jut kábeles társaiknál – ilyenkor már régen lepihentek. Azonban tavaly meglépte a CBS, hogy az egyik sorozatát nyárra tolja, s bizony a Zoo ebből a szempontból elég szépen szerepelt olyannyira, hogy a második évad is be legyen rendelve.
A második évad másfél hónap alatt kifutott, ámbár én nem ültem neki rögtön, s nem is hetiben néztem, hanem szépen egyben letoltam az egészet a virtuális gégémen keresztül. Azonban a második évad olyan irányt vett, hogy a zárásnál csak arra gondoltam, hogy ha a megszakadt szálat folytatni akarják, akkor hogyan is tudják azt megtenni egy ilyet sorozatcímmel?
Tavaly elég kevés sorozatot próbáltam be, s még kevesebb is maradt, ami nézős lett végül. Azonban itt volt a Zoo, ami egyébiránt a puszta 13 epizódos első évadával megvett, mert legalább végre nem voltam benne olyan epizódok, amelyeknek tulajdonképpen semmi létjogosultsága nem volt, csak létezik, mert hosszú epizódszámú az évad. Így hát a tömörségre nem lehetett gond, s az alapkoncepció pedig több, mint jó volt, mely szerint az állatok egy szép napon elkezdenek megvadulni, s az emberek ellen fordulni. Persze volt ebben egy tömény kliséhalmaz is ismeretlen vírussal és állatok meggyógyításán fáradozó hősökkel tűzdelve.
A tavalyi évadban volt minden, mi szem szájnak ingere. Szó se róla, de a készítők nagyon igyekeztek azon, hogy végre tökösen legyenek, így aztán ami belefért a korhatárba – na meg a költségvetésbe – igyekeztek megvalósítani. Igazából az évadzárás után nem is nagyon gondolkoztam el azon, hogy vajon hová is vihetik el a szálakat a készítők, de a második évadban azért történt nem semmi minőségi ugrás, azonban az évad végére gondolkodóba ejtett, hogy ezek után hová is lehet tovább menni.
Az új részekben megtudhattuk, hogy a vírusra, mely megvadította az állatokat az ellenszer hatástalan, így hát megint csak még több futás, s sikítás történt, mint az előzményekben. Azonban tény, hogy sajnálatos módon olykor-olykor az évad elején még észre lehetett venni az olcsó húzásokat, s az évad végére azért már legalább részenként volt pár olyan jelenet, aminél lehetett érezni, hogy bizony a büdzsé jelentősen megcsappant. Nyilván egy sorozattól az ember nem várhat A kategóriás mozifilmszerű látványt, de azért nekem sokszor már fájt, ahogyan az adott környezetből kilógtak az oda alkotott vizuális állatok, vagy a hátterek. A szereplőink elég sokat töltöttek repülőgépen ide-oda repkedve, s bizony ott is sokszor kilógott a CGI lóláb. Az utolsó részekről nem is beszélve. Magától értetődő, hogy az írók olykor szerették mentálisan szopatni magukat, de azért a második évad látványvilágban olykor-olykor azért tényleg valami B kategóriás mosléknak tűnt. Nem mondom, hogy gagyi volt, mert nézhetőnek nézhető maradt, de sokszor sokkal, de sokkal jobb lett volna a „kevesebb több” megoldást használni.
Az évad elején az alkotók behoztak egy új szálat, amitől kicsit kezdtem megijedni. Ugyanis történetileg az állatokat megfertőző vírus képes volt átterjedni az emberekre is, így hát évad közepén kaptunk egy-két zombiszerű karaktert, aki persze lemészárolt szinte mindenkit, aki az útjába került, s persze emellett eléggé emberidegen kinézetet is kapott. Természetesen az egyik fő problémaforrás egyik főszereplőnk megfertőződése illetve gyógyítási eshetőségeire került, majd persze még ott volt az is, hogy az emberek az állatok lemészárlását, majd a populációjuk újra teremtésében látta a megoldást. Hőseink pont erre keresték a megoldást, hogy ne kelljen az állatokat lemészárolni, hanem nemes egyszerűséggel meggyógyítani.
Azért évad közben akadtak némi mélyrepülések is minőség terén, mert például a hibrid állatok, illetve régen kihaltak vissza hozatala nekem kicsit meredek volt. Mindeközben persze akadtak kliséforrások nem is kevesek, amelyeknél csak bámultam a monitort.
Az évad közben azért jelentősen változott a karakterek összetétele is, ugyanis a készítők nem voltak gyávák, hogy bizony jó pár ismert szereplőt kinyírjanak, igaz hoztak is be helyettük újakat. Az más kérdés, hogy eléggé egysíkúak lettek, s nem is sokat adtak hozzá a történethez. Viszont tény, hogy az évad végi zárás egy teljes reboot lehetőségét vetíti újra, ámbár itt a kérdés az, hogy ebben az esetben mennyire is lehet a sorozat címe aktuális a történethez viszonyítva?
Nem mondom, hogy rossz volt az évad, de szerintem kicsit hígult az előzőhöz mérve,s a készítők nagyon akartak szórakoztatni, hogy sok mindent igyekeztek meglépni, ami persze olykor nem úgy sült el, ahogy azt várták. Azonban tény, hogy az első évadtól messze elmaradt ebből a szempontból.
Maradni mindenképpen maradok, mert nagyon érdekel, hogy az évadvégi cliffhangert hogyan is fogják majd az alkotók feloldani, de az tény, hogy majd vissza kell olvasnom jó pár írást róla, hogy képben legyek majd a kezdéskor, ami nagyjából kilenc hónap múlva lesz esedékes.
1 thought on “Zoo: 2.évad”