Tavaly az épp aktuális soron következő évad után úgy döntöttem, hogy nekem bőven elég volt ennyi The Walking Dead. Ha őszinte akarok lenni, akkor nagyon zseniálisnak tartottam talán az első három évadot, majd aztán szépen lassan úgy vettem észre, hogy egyre inkább unalmasabbnál, unalmasabb részek jönnek, melyek játékidejét sokszor éppenséggel semmitmondó beszélgetéssel, morális kérdések megvitatásával töltik a készítők, s mindeközben az alkotók egyre inkább önmagukkal versengve akarnak minél látványosabb zombi aprítást végezni.
Tehát az ötödik évad volt, amely olyan szinten halálunalomba fulladt részemről, hogy nem tudtam mit tenni, mint hogy tavaly márciusban szépen ki is szálltam a sorozatból. De ugyebár a hype továbbra is fennáll, továbbá a három napos hosszú hétvégémen ismerősömnél folyamatosan a sorozat címdalát hallottam, melyet testvére nézet délutánonként. Így visszatértem.
Nagyon szeretném azt mondani, hogy nem érte meg, és nem változott semmi. Az utóbbit mindenképpen kiemelném, mert valóban igaz. Úgy vélem kevesebb epizódszám, s sokkal tömörebb részek kellenének ahhoz, hogy az ember egyes epizódokba ne merüljön félálomba. Mondanám, hogy nem érte meg visszatérni, de a téli időszakos munkapörgés csak napi pár órát enged szabadon, abba meg bőven belefér egy ilyen „kábító” sorozat.
Személyes véleményem mindenképpen az, hogy valahol elvesztem a részletekben. Az elmúlt bő egy hónapban a sorozat öt évadát lepörgettem úgy, hogy csak azokat a jeleneteket néztem meg, amikre nem emlékeztem, így aztán hamar utolértem magam. Ennek egyik következménye volt, hogy az általam nem látott soron következő évadra már elfogyott a lendület, így saccolva a hatodik évad közepéig jutottam el, s majd két hét szünet következet.
Ennek egyenes következménye volt, hogy bizonyos karakterek nevére se emlékeztem. Főleg azokra, amelyek utólag csatlakoztak. Nyilván ennek oka az is, hogy nem is nagyon fogtak meg, így bármilyen cselekmény kötődött hozzájuk valahogyan nem aggódtam értük, s az sem érdekelt, hogy a következő epizódra nem térnek vissza. Ez pedig nyilván nem jó, hiszen így nem tartja fenn az érdeklődést számomra.
Jó pár karakter fűbe harapott most is, s a készítők igyekeztek is, hogy minél látványosabban véres, s gusztustalan lehessen egyes halálesetek. A realisztikusság még mindig jó, s nem is nagyon vettem észre, hogy bizonyos jeleneteknél nem CGI-t, hanem sima maszkokat alkalmaztak. Ezeket is leginkább az „így készült” filmecskékből láttam. Akadtak persze merészebb húzások az évad folyamán, de az én véleményem leginkább az, hogy hagyni kellene már mindenféleképpen az önálló várost létrehozni akaró karaktereket, hiszen akkor volt igazán színes a sorozat cselekmény szempontjából, amikor a szereplők járták az utat.
Egy visszatérő szériánál mindenképpen nagy hangsúly van azon, hogy vajon milyen is lesz a zárás, hiszen valahol ez az, ami biztosítja a nézői kíváncsiságot. Az évadzáró részt hosszabbra is tervezték, de véleményem szerint nem sok értelme volt. Az már várható volt, hogy hiába indul el a csapat, nem fog eljutni a végcélba, s az is valahol várható volt, hogy ellenségekbe botlanak.
Természetes, hogy be kellett vezetni a feltehetően aktuális főgecit a következő évadra, így hát nem véletlen ez a lezárás. Ámbár számomra abszolút semleges volt, hiszen egyrészről már ellőtték előttem a nyitányt, másfelől egyébként se ütött volna akkorát idén tavasszal.
Hova tovább? Egyre inkább az a véleményem a sorozattal kapcsolatban, hogy egyfajta zombipornót akarnak a készítők csinálni belőle. Nem gond, csak valahol már nincs újdonság, így kevés dolog tud megfogni. Az új karakterek semlegesek számomra, s a régiek kezdenek kiszürkülni. Természetesen maradok a hetedik évadra, mert időmből kitelik, de igények nélkül.