Miközben néztem ezt a „csodát” mindvégig az járt a fejemben, hogy ezt miért is akartam annyira megnézni. Továbbá miért is jelöltem be a sorozatnaptárba a WhatNext-en.
Mint ahogyan sokszor írtam, nálam szinte elfogytak a sorozatok. Nem nagyon nézek már, s a nézendők 80%-ának is megvárom, hogy teljes legyen az évada, hogy aztán egy nap alatt végére érjek. Ebből fakadóan pedig minden újdonságra rávetem magam, ha úgy néz ki, hogy érdekes lesz. Sajnos az idei sorozatos szezon továbbra is egy nagy lócitrom részemről, hiszen a bepróbálandók közül egyedül a This Is Us, ami megmaradt, minden más ment a levesbe. A Riverdale is maradt az egy epizódos sorozatok között.
A szériáról elég kevés információ volt az interneten, s bevallom nem is nagyon követtem nyomon az épp aktuális kedvcsinálókat. Így nekem csak az alapkoncepció volt, ami alapján feltehetően a nézősök közé soroltam. Ebből fakadóan pedig se előzetes, se koncepciós rajzok, vázlatok, se pedig szereplőlista nem állt a rendelkezésemre. Csak a mai napon botlottam bele abba, hogy ennek már levetítésre is került az első része.
The CW. Amerika egyik legkisebb kereskedelmi adója, amin lévő sorozatok java része gyakorlatilag tininyál ömlik, amit én nehezen viselek ennek. Ebből fakadóan pedig fenntartásokkal kezelem az adón induló új sorozatokat. A probléma viszont az, hogy utólag átolvasva a Riverdale alapkoncepcióját még jó is lehetett volna, ha szintén nem a tinivonalat célozza meg a csatorna.
Adva van egy kisváros. Minden szépnek, s jónak bemutatva az első négy percben. Majd pedig történik egy szörnyű esemény: egy diák meghal. Ez az esemény átlengi az egész epizódot, mely arra hivatott, hogy bemutassa a fő karaktereket. Természetesen ahogyan az illik, most is középiskolásokat már felnőtt színészek alakítanak, ami már önmagában véve nálam instant buktának számít, hiszen semmi realitást így nem vélek felfedezni benne.
Nagyon akartam látni ebben a pozitívumot, de sajnos nem jött össze. Hozzátenném egyébként sem kedvencem az ilyen kisvárosi telerejtéllyel rendelkező momentumok összessége, amire ez a sorozat építeni akart, de egyetlen egy olyan karaktert nem találtam benne, amire azt mondanám, hogy jól eltalált. Egyszerűen csak néztem ki a fejemből, s azon járt az agyam, hogy ezeket a dolgokat mennyi helyen láttam már, s mennyi sorozat, film feldolgozta. Aztán jött az epizódvégi csavar, ami nagyjából annyi ingert váltott ki belőlem, mint egy tál fagyasztott csirkemell.
Szeretném azt mondani, hogy csalódtam, s szeretném azt mondani, hogy vártam nagyon ezt a sorozatot. De a nagy igazság az, hogy fel nem tudom fogni, hogy hogyan is került a listámra. Mindenesetre tény, hogy nem is kell aggódnom érte, hiszen bőven elegendő volt ez az egy rész, hogy meggyőzzön arról, hogy nem akarok egy tininyállal átitatott, s rejtélyekre hajazó sorozatot nézni, amiből már egyébként is van több tucat.