Magyar cím: Öngyilkos osztag
Gyermekként, s tinédzserként nagyon szerettem a képregényen alapuló filmeket, noha soha nem voltam képregény rajongó. Kevés olyan film volt, mely nem tetszett volna, s nagyon sokra beültem a moziszékbe, illetve vásároltam meg később digitális adathordozón. Ahogyan az lenni szokott az ember felnő, s megváltoznak az igényei, mint ahogyan megváltozik a közönség igényei is. Az elmúlt években nálam ez úgy alakult, hogy sajnos nagyon eltért az átlagnéző igényeitől. Ugyan jó pár filmet megnéztem (X-men: Apocalypse, Captan America: Civil War, Batman v Superman: Dawn Of Justice, Avengers: Age Of Ultron, The Avengers), melyek nemrégiben jelentek meg, de míg a közönség odáig volt érte, addig én csak felhúzott szemöldökkel néztem ki a fejemből, miközben arra gondoltam, hogy ezek hogyan is lehetnek sikeresek, vagy éppenséggel hogyan is akarták őket ennyien látni, mint amennyien jegyet váltottak rá.
Nagy igazság van abban, hogy ízlésről vitatkozni nem érdemes, de az elmúlt évek szuperhős filmjei valahogy számomra a gagyi jelzőt kapták meg. Hiszen a folytatások, melyek lenullázzák történetileg az előző részeket számomra teljesen hiteltelenek. Hiszen elgondolkodtató az, hogy vajon mennyire is tehetséges az az író, aki csak úgy tud folytatást írni, ha valamilyen csavaros ötlettel fogja, és lenullázza az addigi eseményeket, hogy ugyanazokat újra leforgathassák. A különféle filmek karaktereit egy filmbe ömleszteni csak hab a tortán. Persze akadnak meglepő gyöngyszemek (Deadpool), ami mellől még én is elégedetten álltam fel. Ellenben itt van a Suicide Squad, ami ígéretesnek látszott, de sajnos nagyobb volt a füstje, mint a lángja.
De miről is van szó? Tulajdonképpen arról, hogy ha már a forgatókönyv nem a legjobb, akkor elég nehéz belőle valóban egyedi, s szerethető filmet csinálni. A problémám nekem leginkább az, hogy a mostanság gyártott alkotások több, mint a fele másról sem szól, mint hogy ugyanazokat a húzásokat sütik el újra és újra, csak más köntösben. S azt kell mondanom, hogy ez alól sajnos a Suicide Squad sem kivétel, mely kívülről nagyon kecsegtető, s csinosan néz ki, de sajnos a vizuális cukormáz alatt nem az a finomság vár a nézőre, mint amit egyébiránt megérdemelne.
Persze bárki mondhatná azt, hogy miért is ez a véleményem már az előszóban a filmről, hiszen sejthető volt, hogy nem kulturális mélységeget döngető, s ezáltal a nézőt mélyen elgondolkodtató alkotást ígértek a készítők. Nyilvánvaló volt, hogy egy könnyed popcorn-mozi az, ami már első körben is látszott. Viszont a probléma ott kezdődik, hogy a fent nevezett stílusú alkotások célja a szórakoztatás, igazi agykikapcsoló mű, melynek végén az ember úgy érzi jól szórakozott, s a játékidő alatt elfelejtette minden búját, baját. Itt szó sincs erről.
A legnagyobb probléma magával a forgatókönyvvel van. Már ott nem érdemes komolyan venni, amikor az első húsz percben megkapjuk az alapozást, amely előre vetíti, hogy nagyjából miről is fog szólni majd a film. Bevallom talán két előzetest láttam, így nekem ez teljesen új volt, de valahol azért reménykedtem, hogy majd nem valami katyvaszt kapok majd végül, de sajnos ebből a szempontból csalódnom kellett. A film első fél órája volt az, ami úgy indult, hogy voltak pozitív gondolataim ezzel kapcsolatban. A karakterek felét anti-képregényolvasó lévén ismeretlen volt számomra, így aztán gondoltam lehet egy tökös filmet kapok majd. Hiszen itt van egy csomó rossz karakter, akikből egy csapatot akarnak toborozni, hogy aztán bizonyos dolgokat velük csináltassanak meg akár az életük kockáztatásával is.
Én, mint aki szinte semmit nem olvasott, vagy látott a filmmel kapcsolatban nagyon jó kis alapötletnek tartottam, hogy összeeresztünk jó pár rossz fiút, aztán majd láthassuk, hogy mi sül ki belőlük. A legnagyobb pofon ebből kaptam, hiszen az alkotók nem merték meglépni azt, hogy tényleg erkölcsöket nem ismerve, morális eszméket figyelembe nem véve igazi tökös karaktereket keltsenek életre, akik bárkit és bármikor képesek lennének félreállítani az útjukból. Itt hiába van egy profi bérgyilkos, vagy tüzet uralni képes ember, illetve örült ex pszichológus. A lényeg az lett volna, hogy tökösek legyenek, de tulajdonképpen minden egyes mozzanat arra próbált rávilágítani, hogy bizony belül ők is emberek, érzésekkel, álmokkal. Hiába tesznek, vagy tettek elítélendő dolgokat, amikor tele vannak érzelmekkel. Ezen a ponton bukik meg a film, hiszen szinte minden egyes tulajdonságot átvesz más alkotásokból, s ezáltal nem lesz más, mint egy ócska bohózat.
Ami igazán idegesítő volt leginkább az az, hogy a film valahol tökéletes alapozást kapott majdnem az első órában. Az első óra az, ami elhitette, hogy itt tényleg lesz valami, s a néző itt igazi tökös dolgot fog kapni. Nyilván, aki valamit is ért a korhatár besoroláshoz az tudhatta, hogy a készítők keze erősen megvan kötve, ámbár tény, hogy hiába alacsony a korhatár besorolás, ha a film rossz.
Nagyjából az első óra után kezd szétesni az egész, s itt döbbenhet rá a néző, hogy bizony nagyon sok kihagyott ziccert halaszt el a film. Kezdődik azzal, hogy belepakolnak jó pár karaktert, akik az előzetesek, plakátok alapján igencsak meghatározó szerepet kellene, hogy kapjanak eme alkotásban, aztán csak szinte statisztaként mennek előre. S hiába vannak a képernyőn hosszú időn keresztül, ha a néző ebből csak annyit lát, hogy párszor harcol, vagy épp menetelnek egymás mellett, de a karakterről szinte semmit nem tudunk meg. Egyetlen egy karakter, amellyel komolyabban foglalkozott a rendező nem más, mint Harley Quinn, aki egyébiránt nagyszerűen működik a filmben.
Ő az egyetlen szinte, akire rá lehet mondani, hogy valóban minden egyes jelenete izgalmas, s tényleg hihető a megzakkant pszichológus karaktere. Ámbár tény, hogy ő az egyetlen, akivel kivételesen elég mélyen foglalkoztak az alkotók, hiszen szinte mindent megtudhatunk a múltjáról, míg a többek alig kapnak némi jelenlétet ezzel kapcsolatban. S bizony még akad olyan fő karakter is, aki szinte csak statisztaként „üzemel” a filmben.
Miközben néztem a filmet egyre inkább éreztem azt, hogy valahol nagy csalódás még úgy is, hogy tulajdonképpen nem is nagyon voltak nagy elvárásaim a filmmel kapcsolatban. Látványosnak látványos ugyan, de valahogy mindvégig azt éreztem, hogy én ezt már láttam valahol. Azaz nagyon újdonságra senki nem számíthat, mert akkor merészen pofára lehet esni.
Egynek tökéletesnek elment, s bevételeket elnézve talán még folytatás is le van alapozva, ha a negatív kritikák, s vélemények nem tesznek majd be neki. Azt gondolom nem volt egy szörnyű film, mert láttam már rosszabbat is, de azt kell mondanom, hogy nem az a fajta volt, amin ki tudtam kapcsolódni. A kibővített változatot láttam, így nem tudom milyen volt az eredeti, épp alig két órás moziváltozat, így arról érdemben nem tudok nyilatkozni. Mindenesetre elmondhatom, hogy sajnos lelketlenre sikerült az Öngyilkos osztag.