Magyar cím: Meg – Az őscápa
Filmekkel kapcsolatban erősen hadilában állok az utóbbi időben. Az ok leginkább az, hogy kevés az olyan, amely előzetesre megfog. Nehezen megyek el moziba, s itthon is elég nehezen ülök le olyan filmek elé, melyekről tudom, hogy különösebben nem fognak megfogni, de arra bőven elegendőek lesznek, hogy csak üljek a képernyő előtt, s nézzek ki a fejemből. Már nem egyszer szembejött velem a Meg plakátja, de valahogy nem voltam eléggé felkészülve rá. Kíváncsi voltam rá, de valahogy sajnáltam rá az időt, mert tudtam, hogy középkategóriás filmről lehet csak szó. A rossz időnek köszönhetően pedig beszorulva egésznap a lakásba rávett arra, hogy amikor eluntam magam, akkor megtekintsem.
Mikor az ember nem tud magával mit kezdeni, s nincs kedve semmihez, s az aktuális időben nincs más szórakozása, mint a filmek mindig kell lennie egy olyan tartalomnak, amit meg lehet nézni még akkor is, amikor tudjuk, hogy minősége erősen kétséges. Erre tökéletes volt eme film, melyről megvoltam lepődve, hogy a mozikban debütált, s nem valami filléres valamiről van szó.
Az alapkoncepciót tulajdonképpen általános iskolás gyerekek is írhatták volna, annyira méltatlan a valósághoz. Még akkor is, ha tisztában vagyunk azzal, hogy erősen kétséges, hogy a legmélyebb tengerfenékről előkerüljön egy hatalmas cápa, mely a bálnákat is simán kettéharapja. Persze itt is kell lennie egy gazdag befektetőnek, aki mindenképpen a tenger mélyét akarja látni, amelynek célja újabb pénzt eredményezhessen. Ez pedig tökéletes indok arra, hogy miért is kerül elő hirtelen egy addig ismeretlen méretű cápa. Amivel kapcsolatban gondolhatjuk csak, hogy mekkora bonyodalmat fog okozni egészen addig, ameddig a film első harmadában nem vadásszák le, s miközben megnyugodnának karaktereink előkerül egy még hatalmasabb példány. Itt pedig elindul a trash folyam, ahol csak azért érdemes tovább nézni, hogy megtudjuk az alkotók mennyi hülyeséget is tudnak előhúzni a táskájukból, hogy miért van az, amit a képernyőn látunk.
A karakterek tulajdonképpen mellékesek, mert szinte csak díszletként funkcionálnak a filmben. Természetesen gyorsan be kell húzni pár húzónevet csak azért, hogy a koncepció nem riasztja el a nézőt, akkor legalább egy neves személy legyen benne, aki majd odacsalja a nézőket. Minden hasonló jellegű filmnél van egy húzónév, aki olyan történetszálat kap, amelynek köszönhetően szexuális kisugárzását megmutathatja annak köszönhetően, hogy legalább egy olyan jelenete legyen, amiben öltözete elég hiányos lesz ahhoz, hogy a korhatárbesorolásba beleférjen. Jelen pillanatban ezt a személyt Jason Statham testesíti meg, akinek munkásságáról csak annyit tudok, hogy filmjei előzetesében mindig volt egy jelenet, amelyben megmutatta igazán izmos felső testét. Némi mosolyt is váltott ki belőlem, hogy egy ilyen típusú filmben mindenképpen meg kell mutatni őt zuhanyzás közben.
Ha már megkaptuk a kellő tesztoszteront a képernyőn keresztül, akkor jönnie kell a nagy cápának is. A film mennyire akarja komolyan venni magát vagy az alkotók mennyire is akarták a filmet komolynak bemutatni nem tudom. Bőven akadnak olyan jelenetek, amiben nekem olyan érzésem volt, mintha komoly alkotásnak akarják mutatni, de bőven akadnak olyanok is, amelyeknél azt éreztem, mintha önmaga paródiája akarna lenni. Megvannak azok a jelenetek, amelyek elgondolkodtatja a nézőt, hogy amikor a koncepcióval a gyártó elé álltak hogyan is kaphattak rá engedélyt?
A koncepció minőségi rátájához mérve azonban elég nagy büdzsével rendelkezett a film, s ezért is szomorú az, hogy vannak jelenetek, amelyek tényleg nagyon jól néznek ki, de vele szemben viszont bőven akadnak olyanok, amelyeknél erősen kilóg a CGI lóláb. Ez eléggé rossz a film látványára nézve, ha más alacsonyabb költségvetésű alkotásoknál sokkal élethűbbek a számítógéppel odavarázsolt lények.
Összegezve a filmet csak akkor lehet megtekinteni, ha olyan állapotban vagyunk, hogy tudjuk mit kapunk majd. Minőségileg semmit. Ha ezt el tudjuk fogadni, akkor elég szórakoztató tud lenni, ámbár még akkor is bőven akadnak szemöldök emelő momentumok, amelyeken elgondolkodik az ember, hogy ha nem is vették komolyan magukat az alkotók mégis hogyan gondolhatták ezt komolyan. Nem bántam meg a megtekintést, hiszen már mindegy volt mit nézek, de azért meglepődtem, hogy az elvárásaim alá is tudott menni a film.