Idén kivételen elég sok újonc került nálam terítékre. Sok el is vérzett. De a Cougar Town-nal mindenképp akartam egy próbát tenni, hisz egykori Friends rajongóként kihagyhatatlan volt ez a sitcom Courtney Cox-szal (az viszont érdekes, hogy az ő szereplésével készült Dirt viszont teljes egészében kimaradt nálam).
Igen jó volt az idei évad sorozatok terén, s a meglévők mellé muszáj volt bevállalni valamit sitcomot is. Érdekesnek tűnt a Cougar Town. Noha nem fogott meg, de a szereplők miatt adtam neki esélyt, azonban pár rész után pihenőre tettem. Ennek egyik oka az volt, hogy nem tudtam van-e értelme tovább nézni, továbbá a sorozat nem lett exkluzív kedvenc, hogy vegyem arra a fáradtságot, hogy magyar felirat nélkül, vagy angol felirattal nézzem, ugyanis angol tudásom még nincs ott, hogy a sitcomok könnyen érthetőek legyenek. Valahol jó döntésnek bizonyult, hisz a készítők évad közben változtattak az irányon (épp ezért akarják most a sorozat címét megváltoztatni), így minden bizonnyal évad közben kaszát kapott volna tőlem a sorozat. Sokaknak bejött az irány megváltoztatása. Nekem kifejezetten nem, ráadásul már bánom, hogy megtekintés nélkül röppent ki lemezre.
Az alapkoncepció egyszerű: adott egy középkorú, 40-es éveiben járó nő – Jules -, aki fejébe veszi, hogy egy félrebaltázott házasság után úgy dönt, hogy visszatér az „életbe”, s újból pasizni kezd. Persze az ő korában ez nem egyszerű.
Ezzel az alapötlettel remek sitcomot lehetett volna varázsolni, ha éppenséggel nem Courtney Cox kapja meg a szerepet. A legtöbb negyvenes, gyermekét egyedül nevelő nő nem úgy néz ki, mint a színésznő. Igaz, hogy smink nélkül úgy néz ki, mint egy három napos vízihulla, amit ráadásul megerőszakolt két tucat törpeharcsa… De a sminkesek átlagon felüli nőt tudnak belőle varázsolni. Így teljesen hiteltelen az egész, ráadásul az évad közbeni koncepcióváltás eredménye, hogy megszületett az idei évad második olyan első évados sorozata (szigorúan a Blue Mountain State után), amiről fogalmam sincs, hogy miért néztem, mert tulajdonképpen nem tetszett.
Szóval adott a fenti alapkoncepció. Ezzel egy egész estés filmet lazán ki lehet hozni, de egy sorozatot nem igen. Így valamikor a tizedik epizód után elfogyott a lendület. Arról ne is beszéljünk, hogy Courney Cox-szal hiteltelen ez a koncepció. Tudom, nem szabadna komolyan venni, de valahol akkor is zavar. Pár részig valóban működött, hogy mindenféle kigyúrt felsőtesttel és babaarccal rendelkező fiatal férfit tettek Jules mellé, de aztán valahogy megdöglött az egész. Pedig volt benne lehetőség, főleg egy tinédzser fiúval az élen. Poén szempontjából valahogy ezzel a szállal sem tudtak mit kezdeni a készítők. Kár.
Aztán az évad közepén a készítők inkább megpróbáltak családbarátabbá tenni a szériát, azaz eltűnt a fiatal férfiakat „kergető” negyvenes nő, hanem egy társát kereső középkorú elvált asszonyt, s annak barátait bemutató epizódok következtek. Kezdéskor sem volt meg az a lendület a sorozatban számomra, mint amire számítottam. Inkább közömbös volt számomra, azonban a koncepcióváltásnak köszönhetően eltolódott eléggé negatív irányba a véleményem.
Részemről egyetlen egy szerethető karakter sem akadt a sorozatban. A legidegesítőbb egyértelműen a szomszéd nő félig kopasz férje, akinek már a látványától is sikitófrászt tudtam volna kapni. Akkor még nem is beszéltem az exférjről, akinek a karaktere olyannyira laza, hogy egy friss kutyafos lazán elszégyelhetné magát mellette.
Talán kétszer volt az évad alatt, amikor nevettem, s talán egyszer el is mosolyodtam rajta. Egyszerűen rosszul eltalált karakterek, nem odaillő és/vagy lapos poénok tömkelege. És ha ez nem lenne elég, akkor pár poént tulajdonképpen a Friends-ből vettek át. Az évad meglepetése volt Lisa Kudrow feltűnése, azonban ez is borzasztóan gyengére sikeredett.
Jövőre? Hmm… valószínűleg belenézek 1-2 epizódba, majd ennek megfelelően elbúcsúzok a szériától.