Az amerikai nézőközönség valahogy nem vevő a széria orientált szuperhősös sorozatokra, hisz egy kezünkön is meg lehet számolni hány fut jelenleg. A legnépszerűbbek odaát és idehaza is egyaránt talán a Smallville-t lehetne megemlíteni, mely a legkisebb amerikai országos csatorna egyik zászlóshajójának számít még mindig azzal együtt, hogy már a tizedik – s egyben utolsó – évadát tapossa.
Megemlíthető még a Heroes is, amely az NBC csatornán futott 2006 és 2010 között. A szintén szuper képességekkel megáldott „hétköznapi emberekről” szóló széria hatalmas sikerrel rajtolt el 2006-ban, s számos – mind nézői, mind kritikusi – elismerést bezsebelő széria a harmadik évadtól indult el a lejtőn, s korábbi nézettségének csak egy ötöde maradt meg szinte, így az anyacsatorna végül négy évad után intett búcsút a szériának. Így az NBC szuperhősös széria nélkül maradt, így gyorsan kellett valamit villantani a 2010/2011-es évadra. Főleg úgy, hogy egy késő esti showját is kinyírta, így sokkal több hely maradt fent sorozatokra, mint eddig.
A csatorna nagy fába vágta a fejszéjét, hisz nézettségileg kereskedelmi csatornaként az utolsó előtti helyen kullog, így nagyot kell villantani idén. Tömeges sorozatberendelés volt szükség a jó pár elkaszált sorozat pótlására, valamint a felszabadult műsorsáv helyére. Így a csatorna úgy gondolta, hogy bizony tökös lesz. Első körben volt nekünk egy high-concept sorozat a The Event, melyhez nagy reményeket fűzött a csatorna, de a nézettségi adatok, s a nézői visszajelzés bizony eléggé negatív, s szép úton halad afelé, hogy a csatorna egyik legrosszabbul teljesítő sorozata legyen.
2006-ban nagyot szólt a Heroes, s remek közönség kedvenc volt az első évadban, s mivel tavaly végül véget ért kellett valami a helyére, amit szerethet a nézőközönség. Így érkezett az utánpótlás a The Cape képében, mely egyelőre csak tizenkét epizódos berendeléssel bír, hisz a csatorna okosan bánt a pénzzel, s inkább eltolta midseason-re, hogy látványosabbat szóljon. Az, hogy mennyire teljesített nézettségileg, s nézői visszajelzések milyenek még nem tudni, hisz még csak tegnap volt a premier. A széria egyébként egy elég profi introval rendelkezik.
A The Cape a 2010/2011-es évad általam – és persze sokak által – egyik legjobban várt újoncsorozat volt. Rengeteg anyagot kaptunk az elmúlt időben, bár bevallom én annyira nem ástam magam bele, mint ahogyan tettem más sorozatok esetében (mint például a Nikita vagy a V esetében).
Az alaptörténetről már korábban a készítők lerántották a leplet, melyet az évadnyitóban részletesebben megkaptunk pár meglepetéssel fűszerezve. Főhősünk Vince Farraday, aki rendőrként dolgozik. A készítők (szerencsére) úgy döntöttek, hogy rögtön a lecsóba csapnak, s az első öt percben megmutatják, hogy bizony tudnak őt látványt varázsolni, hogy ha kapnak rá elég pénzt. Így rögtön az elején robbantunk is, melyben az átszervezés alatt álló rendőrőrs új főnöke leli halálát. Előtte persze megismerkedhetünk fő gonoszunkkal is, aki a Chess nevet viseli (azért remélem a fordítók jó nevet találnak neki, mint a mezei „Sakk”).
A robbanás után főhősünk elkezd nyomozni, majd kapcsolatba lép vele egy ismeretlen magát Orwell-nek nevező egyén, aki fontos információkat közöl vele egy papíron nem létező, de gyakorlatban eléggé hatásos vegyi fegyverről, ami többek között az ő új főnökével is végzett. Victor tehát elindul, hogy lefülelje ezeket, azonban csapdába sétál, s kapunk egy gyönyörű összeesküvés elmélettel megfűszerezett látványos menekülést, melyben főhősünk látványos keretek között a nyilvánosság előtt meghal. És máris szembefutunk az első szinte kilométerekről virító logikai bukfencre, mert minden bizonnyal mindenki elkönyvelte, hogy főhősünk meghalt a robbanásban, s véletlenül se tűnik fel senkinek a törmelék eltakarítása után, hogy a vagon alatt bizony van egy nyitott menekülési útvonal…
Természetesen főhősünket elvonszolják a helyszínről. Cseberből vederbe tartja a mondás, ugyanis Victor barátunk egy cirkuszban tér magához. Persze mindez csak álca, ugyanis a cirkuszosok főállásuk mellett bankot rabolnak. Így hiába ártatlan a főhősünk, ő is kénytelen a sötét útra térni. Azt persze hozzátehetjük azonnal, hogy nem sok választása van amúgy sem.
Az Ark Corporation eközben pedig szépen terjeszkedik vezetőjével együtt, aki ő maga Chess ugyebár. Főhősünk nem nyugszik úgy dönt visszavág, s egyszemélyes háborút indít. Ehhez fiának esténként felolvasott The Cape képregényből merít ihletet, s magára ölti fia kedvenc képregényhősének karakterét, hogy aztán visszavágjon, s tisztázza a nevét. És nagyjából ki is merül az első rész.
Dupla évadpremier lévén én csak az első részre maradtam, hisz lényegében ez az, ami igazán fontos a széria szempontjából, melyről el tudja dönteni az ember, hogy érdemes-e folytatni avagy hagyja a fenébe. Részemről azonban erősen elvárásaim alatt teljesített a széria. Kíváncsi vagyok mit hoznak ki a készítők, így egyelőre mehet hétről hétre való követés, ha pedig elfogy részemről a szufla, akkor utolsó esélyként ugyebár marad az évad végi dara, melynek keretein belül megnézem a leadott epizódokat.
Sajnos azt kell mondanom részemről kevés pozitívummal rendelkezik a széria. Az első igazán erős az a látvány. Megtekintés után bátran kijelenthető, hogy a The Cape az egyik olyan sorozat, amit érdemes és ajánlott is HD-ben nézni. Már akinek van megfelelő technikai háttere, sávszélessége és helye a merevlemezen. Ebből a szempontból részemről tízből tízes, bár egyelőre csak a pilot epizód után tudok nyilatkozni. Bár az tény, hogy helyenként azért kilógott a CGI lóláb, de nem volt annyira zavaró, mint a V esetében.
A szereposztással részemről nincs probléma. James Frain (Fleming) az utóbbi időben több sorozatepizódban feltűnt. Külsejéhez természetesen mindig kihívást jelentő karaktert kapott (mentális beteg, hibbant vámpír, tömeggyilkos stb.), s ez nincs is másként a The Cape esetében, s remekül passzol rá Chess karaktere. A tévés sci-fi sorozatok koronázatlan hercegnője Summer Glau is jelen van, aki kamatoztatni tudta korábbi alkotásai (Serenity stb.) által szerzet tapasztalatait harcművészet terén. Az más kérdés, hogy színészet terén van mit fejlődnie. Persze aggódni, az üvegtekintet és vízfej még megvan. És nagyjából ki is merült azon színészek listája, akiket érdemes is megemlíteni.
Utolsó pozitív szempont viszont a zene. A Battlestar Galactica és a Terminator: The Sarah Connor Chronicles után Bear McCreary a pilot epizódban is megpendíthette képességeit zenei téren. És nem csinálta rosszul. És nagyjából ki is fogytunk a pozitív dolgokból.
Ugyan már hónapokkal ezelőtt megtudtuk, hogy mi is lesz az alapfelállás, de valahogy sokkal, de sokkal bugyutábbnak hatott az egész az előzetes számításaimmal szemben. Valahogy végig deja vu érzésem volt. Valahogy túlságosan is Batman szerűre sikeredett ez. Ami azért is nagy negatívum részemről, mert nem rajongok éppenséggel a Batman alkotásokért semmilyen formában.
Fentebb már említettem az egyik logikai buktatót, ami nekem iszonyatosan szemet szúrt. A másik, amit nem tud befogadni a személyem az pedig az pilot epizód „gyorsasága” volt. Ha már tudni lehetett, hogy dupla évadpremierrel számíthatunk, akkor igazán kidolgozottabb lehetett volna ez az egész, s lazán beleférhetett volna ez az egész két epizódba, mint annak idején volt a Lost-tal, s milyen jól összerakott pilot epizód volt az is.
Másik hatalmas negatívum – ami részemről közröhej tárgyát képezi – az pedig a főkarakter. Egyszerűen számomra felfoghatatlan, hogy ha már kosztümös szuperhősös sorozatot készítünk, akkor legalább miért nem lehet azt normális megcsinálni. Leginkább arra gondolok, hogy elég egy bátortalan szellő, s főhősünk arcát elég sokan megismerhetik.
Legnagyobb negatívum számomra egyértelműen az, hogy nem sikerült eltalálni a hangulatot. Hol túlságosan sötét, hol túlságosan vidám akar lenni. A poénok valahogy nem nagyon ütöttek, amolyan fapofával ültem a képernyő előtt, s merengtem: oké, ezen most röhögni kellett volna?
Összességében a negatívumok túlságosan is többségben vannak a pozitívumokkal szemben, így egyelőre a második résznek neki sem mertem ülni. Egyelőre nem tudni, hogy a nép ráharap-e, de az tény, hogy a sorozatnak bizony van hova fejlődni. És nem csak hogy van, hanem muszáj is, ha túl akarja élni az idei évadot.