Köszönhetően annak, hogy annak idején a TV2 agyon ismételte a sorozatot, így az első két évad valamennyi epizódja már a megnézett kategóriába esett át még úgy is, hogy a sorozat számomra teljes mértékben középszerűnek tartott szériák közül emelkedik ki, melyeket ugyan megnézek, de amikor leadásra kerül a tévében akkor bizony csak háttérzajként funkciónál.
A sorozattal a se veled, se nélküled kapcsolatot erősítette sokáig, ami számomra viszonylag egyszer megnézhető és hellyel-közzel élvezhető színvonal miatt alakult ki. Tudtam miről van szó, de valahogy soha nem fogott meg igazán, ami miatt úgy éreztem volna, hogy nekem ez kell, s bizony ennek neki kell ülni. Azonban a hetedik évadtól látott nézői dicséretek, s pozitív kritikai visszajelzések melyekhez ráadásul különböző mozgóképes dolgok is társultak elsöprő erejűek voltak velem szemben ahhoz, hogy teljes meggyőződésben üljek neki a szériának az első évadtól kezdve, hogy bizony eljussak azokig az évadokig, amelyek nekem minden bizonnyal már tetszeni fognak teljes valójukban.
Tehát ebből az okból kiindulva döntöttem úgy, hogy szépen itt az ideje, hogy én is részese legyek a Smallville univerzumának, melynek korábbi évadainak valamennyi részét látva hamarabb tudhatom le az első évadokat. Így az első után máris végeztem a másodikkal, ami kicsivel pozitívabb képet alkotott a sorozatról, de valahogy még mindig nem az igazi. Persze sok fejlődés volt az első évadhoz képest, de nekem ez még egyelőre nem elég. Persze voltak valóban szórakoztató epizódok, s persze akadtak bőven olyanok is, melyeket nem tudtam hova tenni minőségük miatt. Viszont filmtörténeti pillanatnak lehettünk szemtanúi a második évadban, amikor is beugrott egy epizódnyi szereplésre – az azóta az élők sorából eltávozó – Christopher Reeve, aki először húzta magára a legendás Superman jelmezt.
Első körben fontos megemlíteni, hogy az előző évadban volt egy remek kis cliffhanger, amit ugye fel kellett oldani az évadnyitóban. Nagyjából sejthető volt, hogy a készítők végül milyen megoldásokat fognak eszközölni. Ebben semmi meglepő nem volt, de azért remekül megoldották a dolgot. Az már csak hab volt a tortán, hogy végül a sokak által antiszimpatikus Lana barátja végleg kikerült a képből. Legalábbis egyetlen egy vendégszerepre tért vissza a karakter, de az hamar a feledés homályába merült.
Az első évadban már kiderült, hogy filmek ide vagy oda, a Smallville újraírja a Superman történetet már az alapjainál. Így aztán a második évadban bármerre haladhattak a készítők. Jómagam is kíváncsian vártam, hogy vajon merre fogják vinni a történetet. A cliffhanger feloldása magától értetődő volt, bár az külön jó pont, hogy hagytak az első epizód végén elvarratlan szálakat, amiből később lehetett táplálkozni, s nem került minden feloldásra, ami az első évad végén volt.
Az első évadtól eltérően nekem az eléggé tetszett, hogy végre mertek az írók egyről a kettőre lépni, s valamiféle átívelő szálat betenni a szériában, mert az első évad megragadt abban a státuszban, hogy minden epizódra bezsúfoltak valamiféle aktuális megoldandó dolgot Clark számára, ami az adott epizód végére megoldásra is került. Átívelőként csak az évadfinálé volt. Ezzel ellentétben a második évadban alkalmazták ezt, s nem is tették rosszul.
Pozitívum mindenképp, hogy az első évadban eltűnő űrhajó a kukorica földön landol, ezzel is súgva, hogy bizony itt azért nem csak epizódikus lesz a második évad. Az űrhajó később komolyabb problémaforrás lesz, melynek keretein belül Clark-nak lehetősége lesz egy sajátos Coming Out-ra egyik legjobb barátja előtt miközben egy szerelmi háromszögbe bonyolódik az ifjú leendő Superman.
A második évadban is villantani kell valamit, ezért Clark képességei fejlődnek, erősödnek valamint újabbak tűnnek elő. Ilyen a tüzet előidéző tekintet, ami valami hihetetlenül bugyuta epizódban burkolva jelent meg. Elhisszük, hogy a tinédzserekben is dúlnak a hormonok, de azért ez nekünk is furcsa volt ilyen szituációban látni jövendőbeli szuperhősünket, aki a filmek, képregények alapján mindig hősszerelmes kategóriába tartozott.
Az eredeti filmre nem emlékszem részletekre pontosan, bár nekem kissé meredek volt, hogy a sorozatban – a később szuperhőssé váló – ifjút nem békés szándékkal küldték el a földre. Eléggé meglepő volt, bár sikeresen áthúzták az évadot a készítők a barlang történettel. Arról nem is beszélve, hogy érdekes volt látni a szerelmi háromszöget, habár tudjuk, hogy valójában Lana és Clark kapcsolata soha, semmilyen formában nem teljesült be a Smallville-lel ellentétben.
Egyelőre még világmegváltás nem történt meg, de természetesen maradok továbbra is, habár a harmadik évadból kevés dologra emlékszem, bár a negyedik évadot majdnem végignéztem.