Egy kérdés merült fel benne a bevezető epizód megtekintése közben: ez most komoly?
Ugyan vártam, hogy milyen új szériák indulnak az új tévés idényben, de ebből az Intelligence kimaradt. Nem érintett meg mélyebben az alaptörténet sem, szóval nagy elvárásokat nem is támasztottam a széria iránt. De mivel sorozat téren már szinte alig akad néznivaló, így úgy voltam vele, hogy rászánom azt a háromnegyed órát. Annyiból még nem történhet semmi rossz. Ugyan nem értem, hogy indulhatott 16 milliós nézettséggel, de tény, hogy a következő résznél én nem leszek ott.
Az alaptörténet szerint adva van főhősünk, akiről már az első percekben kiderülnek bizonyos dolgok: magába forduló személyiség, amelynek oka leginkább az, hogy elvesztette egykoron virágzó kapcsolatát, amely halállal végződött. Igyekszik a mindennapokba visszatérni, több-kevesebb sikerrel. Mindezek mellett titokban a kormánynak dolgozik, amely úgy dönt, hogy kiváló alany lenne egy kísérletnek, melynek keretén belül egy chip-pet ültetnek a fejébe. Ennek köszönhetően mindenféle kommunikációs eszközhöz képes csatlakozni, s mindenhova képes „betörni”, s ezáltal mindenféle információhoz jutni. Persze utóbbit a készítők igyekeztek némi vizuális ráhatásként is érzékeltetni.
Van benne valami egyediség? Nincs. Van valami, ami esetleg átívelő szálnak látszik? Van. Láthattunk már hasonlót más szériában? Igen. Jó az első rész? Nem.
Én azon a véleményen vagyok, hogy sokszor pont ott bukik el valami, ha nagy elvárásokat támasztunk felé. Ha csak simán leülünk valamit megnézni, meghallgatni sokkal nagyobb esély van arra, hogy az adott vizuális alkotás megtetszhessen nekünk. Előfordult nálam is, hogy valami azért bukott, mert nagy elvárásokat támasztottam felé. Viszont, ha úgy bukik nálam valami, hogy nincs szemernyi elvárás sem, akkor viszont ott gond van. És sajnos ez tökéletesen igaz az Intelligence-re. Persze érdekes a színész felhozatal, s akár érdekes karakterekkel is találkozhatnánk, de sajnos a legnagyobb probléma, hogy sablonos, s klisés dolgokkal találkozunk szembe. Semmivel sem több egy átlagos nyomozós, szuper képességre szert tevő emberekről szóló sorozattól.
A legnagyobb probléma nálam egyértelműen ott volt, hogy az egész belesüllyedt az érdektelenség sűrűjébe, s egyszerűen olyan szinten középszerű volt szinte minden, hogy szinte szavakat sem lehet rá találni. A karakterek semmilyenek, egyszerűen egyikért sem aggódtam, egyik sem keltette fel a figyelmemet. Sőt, még olyan színész/színésznő sem akadt a sorozatban, amiért azt mondanám: egy kalap sz*r, de xy-ért azért nézem. Mindezek mellett pedig majdnem elaludtam az első részen.
Remek.
Összegezve ismét kaptunk egy klisékre épülő nyomozós, high-tech féle sorozatot. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lehetne dunát rekeszteni az ilyen szériákkal. Szóval részemről egyetlen egy rész is elég volt ahhoz, hogy bizony ne legyen nézője az Intelligence-nek.