Magyar cím: Robotzsaru (2014)
Eléggé hiszékeny lennék, ha hittem volna abban, hogy a címben megjelölt film valami nagyon nagyon jó dolog lesz, ami történhet velem. Szigorúan csak akkor, ha a vizuális szórakozást vesszük alapul. Nem ültem le nagy reményekkel az új Robotzsaru elé, így nem is tudtam pofára esni, de azért olykor-olykor eszembe jutott az az ötlet, hogy most kinyújtom a kezem, s szépen kikapcsolom az egészet a francba. De mivel egyébként is rossz az időjárás, s nem is lett volna kedvem sehová se menni, így inkább úgy voltam vele, hogy végignézem.
Tény és való, hogy a reboot-ok és a remake-kek korát éljük. Bevallom én nem nagyon értem ezeknek a létjogosultságát még akkor sem, ha teszem azt a későbbi változat sokkal, de sokkal jobban sikerül, mint az első nekifutás. Jókat lehet ezeken szórakozni, tény. De valahol azért nem értem, hogy ennyire nincs semmi alapötlet, önálló gondolat? Muszáj szinte mindegy egyes hónapban egy olyan filmbe, sorozatba belefutni, amelynek már voltak első próbálkozásai? Egyértelmű, hogy erre nem fogok választ kapni. Azonban az elmúlt időben rendkívül sokat fejlődtek a filmek, sorozatok látványvilágban, így talán egy-kettőnél még meg is lehet érteni az újra feldolgozás mivoltát. A Robotzsaru azonban nem ilyen. Nagyon nem.
A legnagyobb probléma egy újragondolásnál, hogy az ember elég nehezen tud elszakadni az eredeti alkotástól. Akadtak azonban olyanok, amelyeknél sikerült, de sajnos ennél a címnél nem. Hisz legyünk őszinték tényleg egy alap filmről beszélünk, mely elég nagy rajongótáborral rendelkezik. Indult egy sikeres első résszel, majd megélt még két folytatást, hogy aztán végezze egy sima TV filmként, s végül kilehelje lelkét egy gyorsan képernyőről lekerülő TV sorozatként. Odaát azonban úgy érezték, hogy itt az ideje, hogy új életet leheljenek ebbe a sorozatba. Bár ne tették volna!
Még gyermekként láttam az eredeti változatot, igaz akkor sem érdekelt sem engem, sem a szülőket a tizennyolc éves korhatár. Nem mondom, hogy személyes kedvencem lett, de zsenialitása, egyedisége, s persze nyers látványvilága nekem teljes mértékben bejött. Az más kérdés, hogy a folytatások már nem. Itt azonban már az előzetesnél láttam, hogy itt nem kell kiemelkedőt várni, s nem fog még a nadrág is leesni rólam, hogy ez mennyire jóra is sikerült.
Az alap történetet minden bizonnyal mindenki ismeri. Adva van egy rendőrtiszt Alex Murphy, aki egy becsületes rendőr, aki jól akarja végezni a munkáját. Idővel ő is a rossz fiúk kezére kerül. A legelső dolog, ami zavart engem az az eredeti kópiától való teljes elütés. Hisz az eredeti változatban egy puskával lövik rongyosra szerencsétlen főhősünket, azonban itt egy kocsijában elhelyezett robbanószerkezet miatt kerül a halál torkába. Az eredeti változatban valahogy sokkal, de sokkal élethűbb, s hihetőbb volt a dolog, mint itt. Ami gáz, hisz mégis csak a 2014-es változatról beszélünk. Nem hiszem, hogy annyira bele kellene mennem a történetbe, amely sok érdekességet nem hordoz magában, s elég kiszámítható is. De a látványvilága azért hagy némi kívánni valót maga után.
Ugyan nem voltam elragadtatva, s igyekeztem az előzményektől teljesen elvonatkoztatni, de valahogy nem tudtam. Az 1987-es változatban sokkal hihetőbb volt, hogy karakterünkből robotot csináltak, s csak egy része ember. Itt ez nem állt fenn. Egyszerűen már magával a megvalósítással is komoly gondok voltak arról már nem is beszélve, hogy olykor remekül látszottak a CGI megvalósítások. Bár az is igaz, hogy nem egy giga költségvetésű darabról beszélünk. Csak ha ezt vesszük alapul, akkor pedig kár volt elkészíteni.
A költségvetés határ szabott annak, hogy vajon kik is szerepelhetnek ebben a filmben. Nem mondom azt, hogy nem voltak olyan színészek, amelyek jó döntésnek bizonyultak. De sajnos azt kell mondanom, hogy akadtak olyanok, akik egyszerűen nem tudták elvinni a hátukon ezt az egészet. És ezzel még nem lenne semmi baj, ha mondjuk ezek mellékszereplők lennének. De amikor a főszereplők képtelenek rá, az számomra elég nagy gáz. S amikor említésre kerül, hogy talán még jobb is, hogy „ezt” feliratosan, eredeti nyelven tekintettem meg akkor arra már szavak nincsenek.
Nem mondom, hogy minden az alkotókon múlott, hisz azért elég alacsony korhatár besorolást kapott a film, s ennek egyik hatalmas hátránya az, hogy bizony bizonyos dolgoknak nem szabad határt engedni. Itt tényleg arra gondolok, hogy mennyire nyers látványvilággal rendelkezett az eredeti változat, ami a magas korhatár besorolásnak is volt köszönhető.
Ami viszont a legnagyobb gond az egész véleményem szerint az az, hogy egyszerűen nincs hangulata az egésznek. Annyira sterilre sikerült, hogy arra szinte szavak nincsenek. Ugyan két órás játékidőről van szó, de a legtöbb dolog időhúzás benne, ami eléggé fárasztó tud lenni, s persze mindezek mellett idegesítő is. Nem értettem egyes dolgokat, hogy miért is kerültek bele, vagy akadtak olyan jelenetek, amelyeknél úgy éreztem, mint ha olló járt volna a közelben, mert olyan kusza volt néhol. Ilyenkor mindig arra gondoltam, hogy vajon ezt mennyire is gondolták komolyan?
A film vége felé már azért látszott, hogy valamerre próbálják vinni a történet vonalat, de valahogy ott sem sikerült magára találnia. Bíztam abban, hogy majd lesz valami nagy fordulat, ami után nyugodtan mondhatom azt, hogy megérte az a két óra, amit erre töltöttem el, de sajnos nem volt ilyen. S azt kell mondanom, hogy tényleg egy huszadrangú remake-ről van szó, amit tényleg kár volt megcsinálni.
Összegezve mit is tudnék mondani a 2014-es Robotzsaruról? Azt, hogy amikor láttam az előzetesét már akkor éreztem valami olyan belső kényszert, hogy erre jobb lesz nem elmenni, s inkább megvárni a fizikai adathordozón való megjelenést. És az előérzetem bevált, így szerencsére itthon kellett csak végig szenvednem. De azt is csak azért, mert az eredeti nagyon nagy kedvencem.
Azt gondolom, aki nem ismeri az eredeti koncepciót, az talán nyugodtan kezdhet ezzel. De szigorúan csak az, aki nagyon látvány őrült, mert semmi másban nem emelkedik ki az eredetihez mérve, sajnos.