Nagyon sok mindent nem vártam az új évtől. Terveim nem voltak, s nem is volt semmilyen elképzelésem. Legjobban viszont mégis az foglalkoztatott, hogy a decemberben bevállalt túlórákból vajon mennyit is látok majd kézben, s mennyi megy majd el szépen adóba. Szerencsére pozitív meglepődés volt, hisz maradt is a zsebemben bőven pénz, viszont azért némi keserű szájíz is volt, hisz nem túlzottan tetszett, hogy mennyit is kellett befizetnem az államnak. Habár annak örülhetek, hogy semmilyen „mutyka” nincsen, így adózásnál nem kerülhetek bajba, illetve nem nyekereghetek, hogy ez nem lett kifizetve, az nem lett kifizetve. Viszont tény, hogy ebben a hónapban is egyre inkább bizonyítva lett, hogy én az a fajta vagyok, aki nem tud úgy bemenni egy üzletbe, hogy ne csábuljon el egy-egy olcsó árcímkének úgy, hogy mondjuk az adott termék nem létszükséglet, esetleg nem veszem hasznát később. Ebből fakadóan pedig ideje lenne megtanulnom nagyon tudatosan vásárolni, mert később nagy bajban is lehetek. Főleg, hogy összeszámolva ebben a hónapban nagyjából 6700 forintot buktam a fentiek miatt.

Annak (egyelőre) örülök, hogy különösebb anyagi gondjaim nincsenek, s ha akad is rizikósabb hónap, azt általában kettő, vagy három hónap alatt rendbe tudom szedni. Az más kérdés persze, hogy általában az egy havi fizetésemet sikerül teljesen felélni. S ezen gondolkoztam el minap, hogy a kormányintézkedések miatt feltehetően ismét fog csökkenni a bérem valamilyen szinten. Ebből fakadóan gondoltam azt, hogy kicsit tudatosabban kellene vásárolni, s nem hagyatkozni az impulzus dolgokra. Teszem azt az árcímke, vagy amit a szemem megkíván. Talán egy kezemen megtudnám számolni, hogy az elmúlt fél évben megvásárolt dolgok hány százalékára is volt teljesen szükségem.
Ebben a hónapban sikerült beújítanom egy új billentyűzetet, ami egy ötösbe került. Igazából a MediaMarkt-os körutamnál botlottam bele. Mivel egyébként sokat írok, így szükségszerű, hogy olyan klaviatúrám legyen, amit szeretek is, s kényelmes. A jelenlegi nagyjából 2 ezer forint környékén mozog, s ezt is ott vettem. Egyetlen egy negatívuma, hogy aktív használat után nagyjából fél év után már kicsit hangos. És a támasztó részeit többnyire letöröm. Ebből fakadóan az nagyon tetszett, melyet ki is tudtam próbálni. Itthon azonban nem váltotta meg a napvilágot, így végül a családban lett egy új klaviatúra. A másik egy leértékelt játék volt, mely túlságosan nem nyerte el a tetszésemet, s ahogyan néztem használtként nem is nagyon tudom elpasszolni. Remek.

A másik dolog, amin elgondolkoztam, hogy túlságosan görcsös lettem az elmúlt egy év alatt, ami leginkább abból fakad, hogy túlságosan megtervezek mindent, aminek végül az a végeredménye, hogy semmi nem úgy alakul, ahogy kellene, vagy pedig nem tudom magam jól érezni. Első lépés ennek kiküszöbölésére az volt, hogy magamba néztem, s elfogadtam, hogy ha az ég le is szakad akkor sem leszek koránkelő típus. Mert mindig erre görcsöltem, hogy milyen „nagyszerű” is lesz, ha majd megyek dolgozni nagyjából kettő, vagy három órás alvás után. Főleg úgy, hogy sokszor azért nem tudok aludni, mert azon stresszelek, hogy az óra megtekintése után körvonalazódik bennem, hogy már régen aludni kellene. Na ez az, amit elkezdtem magasról jó vastagon lesz*rni. Így felkelek reggel kilenc, vagy tíz óra tájékán, s ekkor tudom, hogy bizony aznap nem fogok korán elaludni. De inkább zenét hallgatok, filmet nézek, s mentálisan kikapcsolódok, s így legalább hasznosan töltöm el az időmnek ezt a részét. S mikor elálmosodok, akkor pedig megyek aludni. Mint például most is. Igaz, hogy hajnalban kelek, de még itt írogatok.
A tervektől pedig el akarok mindenképp tekinteni. Gondolok arra, hogy egyre inkább észrevettem magamon, hogy mindent megtervezek szinte percre pontosan. Pont ebből fakadt az, hogy sokszor nem is sikerült jól éreznem magam teszem azt egy film megtekintése közben. Na ezen próbálok teljesen változtatni, s azt csinálni a szabadidőmben, amihez kedvem van, mert így sokkal nagyobb a szórakozási faktor.

…és hogyan telik a hónapom? Nagy szívfájdalmam, hogy hó helyett jelen pillanatban is eső esik. Ez kicsit elszomorít, mert tartok tőle, hogy majd márciusban lehet majd szánkózni, illetve a régi emlékek kapcsán kicsit sem emlékeztet ez arra, hogy tél lenne. Bár tény, hogy a tavasz hamarosan itt van, s nem sokat kell már addig várni. Sokat gondolkoztam rajta, de az idő miatt egyébként is itthon ülök többször, s mivel munka előtt, után szinte kizárt, hogy megyek valahová, így kellett valami, amivel elszórakozok. Mivel nálam a TV kapcsán már a HD anyagok uralják a terepet, így eredeti kiadásnál már a Blu-ray-t részesítem előnyben. Egyetlen egy szívfájdalom, hogy nagyon sok minden nem jelenik meg itthon, illetve a sorozatok ebből a szempontból hiánycikkek.
Gondolkoztam, hogy mely sorozatot kellene újranézni. Így került fel a listára a Lost, mellyel kapcsolatban arról gondolkoztam, hogy honnan is tudnám megszerezni a részeket Full HD felbontásban. Végül nyert az eredeti kiadás, melyet tegnap vehettem kézbe. Fizikailag nagyon korrekt az egész, s mivel ma már nekiültem a részeknek azt kell mondanom, hogy vizuálisan meglepett teljesen. Ilyen minőségben a részeket sehol nem tudtam volna letölteni, illetve havi egy évadot akartam megvásárolni. De úgy nagyjából szállítási költséggel együtt 45-50 ezerbe fájt volna, így inkább megvásároltam a teljes kiadást, így jobban jöttem ki. Persze februárra semmit nem tervezek anyagi szinten.

…és kíváncsi leszek, hogy a leírtakat mennyire is fogom tudni betartani!