Bitten – 1×01 (pilot)

A miértre nem tudnék választ adni, de valahogy csak az amerikai kereskedelmi csatornák kínálatát tekintem meg minden év májusában, hogy mi is vár rám majd következő idényben. Azonban a kábeles felhozatalt soha nem szoktam csekkolni. Azt hiszem itt az ideje, mert ekkora „sorozat-krízis” nálam még nem volt.
Ellenben viszont helyes döntés, hogy sorozattal foglalkozó portálokat is látogatok, így olyan szériákba is belebotlok, amik valami oknál fogva elkerülte a figyelmemet. Nos, ez a helyzet a Bitten című sorozattal is. Nem álltak tőlem messze a tudományos szériák, szóval egy ideig a nézendők között volt például a Being Human angol és amerikai változata is. Vagy akár ott van a True Blood, The Vampire Diaries stb. Bár a felsorolt címekből már egyiket sem követem nyomon. Ellenben itt az új vérfarkasos széria, a Bitten. Ugyan nem mondanám kiemelkedő alkotásnak, de nulla elvárás mellett nálam remekül teljesített.

Tovább…

Jurassic World

Immáron biztos, hogy jövő nyáron debütál a mozikban a Jurassic World, az 1993-as Jurassic Park negyedik része. 14 évvel az utolsó rész után – ami egyébként nem sikerült túl jól – kíváncsian várom, hogy vajon mit is fog majd nyújtani a mozikban. Bízom benne, hogy jobb lesz, mint a harmadik rész (vagy legalább nem lesz rosszabb). Túl sok információ még nem áll rendelkezésre, egyelőre csak a lent látható poszter, ami a hivatalos: 

Nyáron indul a forgatás, s remélem karácsonyi ajándék lesz pár forgatási kép, teaser, trailer vagy valami hasonló mozgóképes anyag.

A Young Doctor’s Notebook: 2.évad

A szórakoztatóipar sem szól másról, mint pénzről. Ha valami sikeres, akkor bizony azt addig kell a köztudatba tartani, s annyi folytatást készíteni neki, ameddig profit van belőle. Persze sokszor a minőség nem egyenlő a sikerrel, s talán pont ezért is van az jelenleg, hogy szinte alig van mit néznem. Ebből a szempontból egy üdítő frissesség volt a Young Doctor’s notebook.
Elég könnyen is tettem magamévá a két évadot, lévén csak négy-négy epizódból állt, s ezek is csupán húszpercesek voltak. Az első etap ugyan jobban tetszett, de a másodiknál sem panaszkodhatok, mert lekötött. Folytatásról nem tudni, de ha lesz, gondolom jövőre, s az is csak négy rész lesz majd.

Tovább…

…és akkor vissza dolgos hétköznapokba!

Amikor megtudtam, hogy január elején szinte az összes pihenőnapomat megkaphatom, amit sajnos decemberben csak részben kaptam meg, bevallom nagyon örültem. A bő egy hét szabadság gondolata elég erőt adott ahhoz, hogy kibírjam a decemberi heteket. Sokan mondták, hogy pikk-pakk el fog telni, meg vajon mit is fogok csinálni. Ha őszinte akarok lenni, akkor olyan érzetem van, mint ha legalább két hete lennék itthon. De persze nem unatkoztam, habár igyekeztem némi figyelmet fordítani az alvásra is.

Sajnálatos módon múlt hétvégén a bankautomata sikeresen elnyelte a kártyámat. Ugyan két évvel ezelőtt is volt hasonló, bár akkor valóban elfelejtettem a pin kódomat, de a mostani anomáliára nem sikerült rájönnöm. Jelezték, hogy előfordul néhanapján amikor hiába jó a kód, az autómata nem működik helyesen. Engem ez annyira nem vigasztalt meg. Egyrészről mert itt maradtam hétvégén kártya nélkül, így hiába volt pozitív az egyenlegem, ha nem tudtam hozzájutni. És azért, ha valami probléma merült volna fel, amihez pénz kellett volna nem tudom mit csinálhattam volna. Hisz ugyebár a bankok hétvégén nem tartanak nyitva. Elvileg pár nyitva van a fővárosban, de ezért nem akarok utazni órákat.
Hétfőn meglepő módon elég kevés várakozási idő után fogadtak, s szerencsésen sikerült elrendeznem mindent. Annak kevésbé örültem, hogy a kártyaletiltásnak, újrarendelésnek, készpénzfelvételnek is volt némi összege. Összeszámolva szerintem egy olyan három-négyezer forintot biztos felemésztett ez a dolog. Ugyan szeretnék most jó pár dolgot ide leírni, de nem hiszem, hogy elbírná a virtuális környezet, amilyen szavakat használnék. Kedden szerencsésen megérkezett az új telefonom, így annak kiismerésével telt a délutánom. Mindezek mellett a virtuális szórakozásnak sem fordítottam hátat, így sikeresen letudtam pár szériát, illetve játékok terén sem panaszkodhattam. Szerencsére az időjárás kegyes volt, így amikor be kellett pattyognom a városba, hogy elintézzem a dolgomat nem kellett fagyoskodnom, s még nem is áztam meg. Bár bevallom, hogy számomra elég furcsa, hogy még mindig nincs igazi tél, tehát sehol egy hópihe, vagy fagy. Lassan már ott tarthatok, hogy szimpla dzsekiben megyek dolgozni.

A hétvégét azzal töltöttem, hogy felkészüljek a hétfői munkakezdésre. Kimostam, kivasaltam a ruháimat, s egy kis sétát is beidőzítettem, mert az egész napos itthon üléstől sikerült szépen bepunyadnom. Egy valamit viszont sikerült megtanulnom, hogy a szabadnapoknál érdemes szem előtt tartani, hogy mások nem biztos, hogy egész nap ráérnek, vagy egyáltalán ráérnek. Mindenesetre bízom benne, hogy nem húzódik el a tél (már, ha lesz), s áprilisban már bringázhatok is kedvemre.
Amikor megpillantottam mennyi szabadnap vár rám, akkor megfordult a fejemben, hogy vajon hogyan is fogom magam majd érezni a végén. Biztos húzni fogom majd a számat, de bevallom ennek nyoma sincs. Valahol azért jó, ha van amivel ténylegesen el lehet tölteni az időt, mert azzal legalább gyorsabban telik. Igazából semmi különösebbet nem tervezek februárra, de azért remélem hamar véget ér ez a hónap. Aminek viszont örülök, hogy némileg kaptam egy-két beszólást múlt hónapban a spórolást illetően, ami igazából annyit jelentett, hogy ténylegesen csak azokra költöttem, amire kellett. Ennek köszönhetően tudtam most új telefont venni.  Szóval azt hiszem anyagi téren jó úton haladok.

Intelligence – 1×01 (Pilot)

Egy kérdés merült fel benne a bevezető epizód megtekintése közben: ez most komoly?
Ugyan vártam, hogy milyen új szériák indulnak az új tévés idényben, de ebből az Intelligence kimaradt. Nem érintett meg mélyebben az alaptörténet sem, szóval nagy elvárásokat nem is támasztottam a széria iránt. De mivel sorozat téren már szinte alig akad néznivaló, így úgy voltam vele, hogy rászánom azt a háromnegyed órát. Annyiból még nem történhet semmi rossz. Ugyan nem értem, hogy indulhatott 16 milliós nézettséggel, de tény, hogy a következő résznél én nem leszek ott.

Tovább…

South Park: 4.évad

Nem igazán van mostanában mit néznem, szóval egyelőre nem bántam meg, hogy visszatértem a pár éve abbamaradt South Park-hoz. Főleg azért, mert nem mondanám, hogy számomra minőségileg megromlott, hanem egyszerűen össze-vissza néztem az epizódokat, így végül nem is volt kedvem ismét előröl nekifutni, s látni, hogy vajon mi is lesz a végeredmény.
Ahogyan a The Big Bang Theory esetében itt is remekül tettem, hogy pihentettem egy kicsit a sorozatot, habár tény, hogy az előbb említett szériánál tökéletesen élvezem az új epizódokat, addig a South Park lakóinak történeteiből egyelőre még csak azokon vagyok túl, amiket már korábban láttam. Az mindenképpen pozitívum már, hogy egyre több részre emlékszem, habár erős a csábítás, hogy a távkapcsolón nyomjak egy gombot, s máris másik rész kerüljön terítékre, s ezzel is haladva. De egyelőre remekül bírom a kiképzést, s minden részt végigültem (vagy feküdtem).

Tovább…

A Young Doctor’s Notebook: 1.évad

Nem tudom valóban létezik-e ilyen, de egy ideje élem a „sorozat krízisemet”. Az általam nézett szériák száma drasztikusan lecsökkent. Amelyek tetszettek vagy vesztettek minőségükből, így abbahagytam, esetleg kínlódok velük, mert még nem vagyok kész a befejezésükre. És persze akadnak azok, amelyek tartották a befejezésükig a minőségi szintet, csak ugyebár már véget értek. Ebből fakadóan pedig egy ideje már nézelődöm a szériák között, hogy vajon melyik kelti fel az érdeklődésemet, esetleg melyik van kultstátuszba emelve a sorozatfüggők körébe. Ugyan ezen a téren nagy sikerre nem tettem szert ezen a téren, de szerencsére az utamba került az A Young Doctor’s Notebook minisorozat, mely olyannyira jól sikerült, hogy egy helyben ledaráltam mind a négy részt. Tekintve, hogy egyenként nem voltak több, mint 22-23 perc, így mondjuk ez nem is volt nehéz. Szóval az időhiánnyal rendelkezőknek is bátran ajánlható.


Tovább…

South Park: 3.évad

Azt hiszem remek döntést hoztam, amikor úgy döntöttem, hogy visszatérek a pár évvel ezelőtt abbahagyott South Park-hoz. Nem mondanám, hogy elkaszáltam, mert annyira rossz volt, hanem egyszerűen voltak nála már sokkal jobbak, s sikeresen kikopott a nézendők közül. Az eltelt évek alatt az általam követett szériák vagy befejeződtek, vagy pedig minőségileg már nem szórakoztattak, így végül az általam abbahagyottak helyére kellett valami más. Ha őszinte akarok lenni, akkor sokat gondolkoztam azon, hogy vajon ott folytassam, ahol régen abbahagytam, vagy pedig egyszerűen kezdjem elölről. Ugyan sok időt jelent tizenhét évadnyi felzárkózás, de mivel a régi részek eléggé szórakoztattak, ezért úgy döntöttem, hogy az első epizódtól fogom újranézni a szériát. Egyelőre a látottak alapján azt gondolom eddig a harmadik évad viszi a pálmát minőség terén.

Tovább…

Helló, Xperia L!

Az előző év eléggé zsúfolt volt számomra, így november tájékán már fogtam a fejem. Sajnos olyan munkahelyem van, ahol a karácsony, újév kiemelt ünnep, így nem kerülhettem el ezt most sem. A remény azonban éltetett, hogy januárban végre lehet normálisan kipihenhetem magam, ugyanis magaménak tudhatok bő egy hetes szabadságot.
Teljes mértékben ki akartam kapcsolódni, így elég sok tervem volt ezekre a napokra. Bár sajnálatos módon már az első napom rosszul kezdett, ugyanis a bankautomata elnyelte a bankkártyámat, annak ellenére, hogy a pin kódom tökéletes volt. A „legszebb” az egészben az volt, hogy mindez szombat délután történt, így esélyem sem volt, hogy rögtön bemehessek a helyi bankfiókba, s elrendezhessem ezt az ügyet. Szerencsére volt nálam készpénz, de bele se merek gondolni, hogy vajon mi lenne olyankor, amikor sürgősen pénzre lenne szüksége az embernek, de nem tud hozzáférni a saját számlájához. Két évvel ezelőtt tény és való, hogy valóban elfelejtettem a pin kódomat, de akkor sem voltam túlságosan boldog, mert hétvége előtt történt. Akkor is már téma volt itthon, hogy ha már az embernek muszáj bankszámlát vezetni, akkor a kedves bankok vajon miért csak hétköznap vannak nyitva. Véleményem szerint ugyanolyan fontos, mint egy közért, vagy egy gyógyszertár. Ezért is állok értetlenül a dolog előtt, s adok hálát, hogy olyan munkahelyem van, amellett azért be tudok menni, s el tudom intézni a dolgaimat. Azért bízom benne, hogy normális kártyát kapok, s nem valami American Express-t, mint amit múltkor próbáltak rám sózni.

Hétfőn szépen fogtam magam, s szépen bepattyogtam a bankba, ahol szerencsére elég hamar sikerült elrendezni amit szerettem volna. Így végül kedden itthon lehettem egész nap, s várhattam az új mobil készüléket.
Igazából nem akartam újat venni, de már előző hónap végén eléggé vásárláson járt az eszem. Négy évig hűséges társam volt a néptelefonnak kikiáltott zenetelefon, kódnevén Sony Ericsson W300i. Iszonyatosan imádtam, de egyetlen egy hibája volt, hogy sajnos eltört a fülhallgató vezetéke, s sajnos ez a készülék nem hagyományos csatlakozóval rendelkezett. Amikor végre lett munkám akkor úgy döntöttem, hogy nem fizetek majd tízezer forintot a csatlakozó mássága miatt, helyette inkább megtoldottam, s egy újabb zenemobilt vettem, mely a Spiro, azaz W100-as szériaszámot kapta. A készülékkel egyetlen egy nagy problémám volt, hogy egy szösztől is megkarcolódott a kijelzője. Így egy év múlva ismét vásárlásra adtam a fejem, s akkor döntöttem el, hogy karcálló kijelzőset szeretnék venni. Szintén a Sony kínálatából választottam a walkman-esített X8-at, azaz W8 kódnéven futó készüléket. Ekkor úgy tűnt, hogy nagyon jó vétel volt, még örültem is neki. Azonban a családban felmerült, hogy kellene egy olyan készülék, mint az enyém, mert rengeteg jó tulajdonságokkal rendelkezik. Ekkor úgy döntöttem, hogy az enyémet tovább ajándékozom, hisz egy újabb készülék tulajdonságait teljesen csak én tudnám kihasználni teljes mértékben. Ekkor jó vételnek tűnt, azonban az elmúlt fél év alatt felmerült pár hiba, s mivel már hivatalos frissítés nem lesz hozzá, s garancia is lejárt róla, ezért végül úgy döntöttem, hogy egy újabb készülékbe ruházok be. Elég nehéz döntés volt, mert sokat nem akartam rá áldozni, de viszont nem szerettem volna, ha rosszabb, vagy ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint amit cserélnék, s esetleg még aranyáron megvennem. Így végül egy kártyafüggetlen Xperia L-re esett a választásom.

Mivel az előző készüléket kívülről-belülről megismertem, így az újabb már nagyobb újdonságokat nem tartalmazott. Mindenesetre fél óra alatt kiismertem a készüléket. Ami viszont hatalmas nagy pozitívum volt az pedig az, hogy a zenelejátszó alkalmazás valami iszonyatosan jóra sikerült, élvezet volt hallgatni mikor ismét pattyognom kellett másnap a városba.
Az időjárás érdekes volt, de még sajnos még mindig nincs igazi tél. Szinte még fagypont sincsen, azonban nagyon reménykedek abban, hogy nem fogunk majd hógolyózni majd áprilisban. Ennek ellenére a szeszélyes időjárásból, s a hétköznapi szürkeségből fakadóan szembe kellett néznem azzal, hogy sok mindenki elfoglalt, így várnom kell alkalmas időpontra, vagy pedig a hétvégére, hogy egy személyes találkozót össze tudjak hozni az ismerősökkel. Sajnos ez van, dolgozó felnőttekről van szó, így kénytelen voltam itthoni elfoglaltságokat találni, ami egyébiránt pár napig tökéletesen ment.

Már decemberben nekiültem a Metro: Last Light-hoz, amiről egyébként azt gondoltam, hogy elég hosszú lesz, s még ez a hét is kevés lesz a kijátszására, de meglepő módon már kedd délután kész lettem vele. Ugyan újabb végigjátszás számomra teljesen esélytelen, így végül úgy döntöttem valami régebbi kedvenc elé fogok leülni.
Sajnálatos módon régen iszonyatosan sok sorozatot követtem. Az általam követett szériák száma drasztikusan lecsökkent melynek leginkább két oka van: vagy az adott széria végül befejeződött, vagy pedig minőségileg a béka rottyantója alá ment. Így nem csak pártól kellett elköszönöm az évek alatt, hanem lassan már csak olyan sorozatot nézek, amit csak azért követek, mert nem lenne mást nézem. Ebből fakadóan vettem vissza a nézendők listájára például a The Big Bang Theory-t, habár az valóban hozza az elvárt minőséget. Mivel régen nagyon szerettem, s igazából „kikopott” a nézendők közül, így visszakerült ismét a South Park, melynek már sikeresen letudtam a harmadik évadát is.

Természetesen gondoltam a régi kedvenc filmekre is, így jó párat elővettem ismét. Az örök, gyermekkori kedvencem a Jurassic Park is terítékre került. Ugyan nem rendelkezem 5.1-es hangrendszerrel, de nem is vágyam rá. Helyette azonban van egy 2.1-es hangfalszett hozzákötve a tévéhez, így is tökéletes az élmény. A dinoszauruszok hangjai, léptei szinte rezegtették a falakat, ahogyan a mélynyomóból előjöttek. Azt persze nem tudom, hogy a szomszédok ehhez mit szóltak, de én élveztem.
A maradék napokra továbbra hasonlókat tervezem, de azért remélem, hogy azért az igazi tél is beköszönt, s akkor végre valóban élvezetes lesz fordulni egyet a környéken.

South Park: 2.évad

Nem igazán voltam képben az ép aktuális trendekkel, mivel nem volt HBO előfizetésünk, ahol a „legmenőbb” dolgokat nyomták. Azóta persze eltelt jó pár idő, s az internet térhódításával már a csatorna hírneve is megkopott eléggé. De elsősorban ennek köszönhetem, hogy annak idején megismerkedtem a South Park-kal.
Talán a 11. évadig sikerült eljutnom a jelenleg 17 évadát taposó szériának. Igazából nálam nagy minőségromlás nem következet be, már ami az én ízlésemet illeti, így arra, hogy miért is hagytam abba, talán csak annyit tudok válaszolni, hogy egyszerűen „elfelejtkeztem” róla, s kikopott az általam nézett sorozatok erős mezőnyéből. Azonban ez a mezőny eléggé megváltozott, s sajnos mostanra szinte csak azért nem kaszálok sorozatot, mert nem lenne mit néznem. S mivel egyébként is  a Comedy Central az a csatorna, amelyet beállítok az elalvásomhoz – amely egyébként orrba-szájba nyomja a szériát -, így végül a tartalom kínálatának köszönhetően ismét visszatértem a sorozathoz. Mivel nem igazán volt kedvem azon mélázni, hogy pontosan hol is hagytam abba, így végül úgy döntöttem, hogy a legelejétől veszem fel ismét a fonalat.

Tovább…